Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-20 / 20. szám

emberre nézve sem változik a hely, vagy hely­zettel együtt. A mi kiirtani való, nem kell átül­tetés vagy áthelyezéssel szaporítani, terjeszteni. Az áthelyezés, mint javitó eszköz is kevésbé jöhet számba, mert ha valaki A-egyházban megtette a hibát és nincs más büntetése mint az, hogy B-egyházban ismételheti, aligha fog sokat gondol­kozni a felett, miképen hagyja el az előbbeni utat. Mindaddig míg erre elég erő és bátorsággal nem bir az egyház : bajainak és panaszainak legbővebb forrását tartja nyitva .. . Ha e felfogás ellen az a vád, hogy szigorú ; ám legyen, de a jelen viszo­nyok között, midőn az állam a polgárokat ugy hozzászoktatta a lágy és enyhe intézkedéshez, hogy szinte kedve van a népnek a kihágás­hoz, — annak pedig legközelebbi szomszédja a bűn, — inkább eltűröm a szigorúság, mint a lágyság vádját. A lelkészszel szemben egyházi törvényeink fegyelmi ügyénél semmi kíméletet nem látok célszerűnek. Az állam minél engedé­kenyebb a polgárokkal szemben, az egyháznak annál szigorúbbnak kell lenni hivei s különösen tisztviselői fogyatkozásaival szemben. A szigort ritkán, de az engedékenységet igen gyakran van oka megbánni minden kormányzó s igazság szol­gáltató testületnek e világon. Vájjon nincs-e ideje már kimutatni azt is, hogy az erélyes és szigorú törvénytől nincs oka a papságnak félni s annak alkalmazását, első sorban magára nézve köve­teli, hogy ez által is mintegy alapot lásson sze­rezni arra, hogy másokkal szemben is gyako­rolhassa. Az egyházi benső élet hanyatlása, az egy­ház s a hívek között levő bizalmatlanság növe­kedése mind arra vall, hogy az eddig követett irányon változtatni kell. A nagyon tág és sok szabadság az államéletben több engedményt kö­vetelt az egyháztól is, mint a mit egészséges s fokozatos fejlődés megengedhetett volna. Az ál­lam az egyháznak ma a gyakorlati kérdések meg­oldásánál nagyon kevés segítséget ád, a fegyelmi ügyeknél pedig a mi szükséges joggal vagy gyakor­lattal birt, azt is elvette, beszüntette, ennélfogva, az erély s ón magunk iránt való szigor, kell, hogy ha mást nem is, erkölcsi hatalmat terem­tsen az egyház számára az állammal szemben, ezt pedig nem annyira érzelmek és gondolatok árusítása, mint inkább hitélet és cselekedet, mun­kásság s az erény után való törekedés, a hiva­talos kötelesség pontos teljesítése által érhetjük el. Ez ellen véteni megbocsáthatlan bűn. Az egyházi törvények szellemének követe­lése : a hit és az élet igazságaihoz való hűség; a helyes administratió követelményei: erély és pon­tosság. Alkalmazzuk e mértéket. A canonica visitatíó 8-ik kérdése ez: Az évi számadások rendben s megvizsgálva vannak-e ? Tudok egyházmegyét (nomina sunt odiosa), hol e kérdésre az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a felelet évről-évre és minden egyházban ez: a számadások rendben vannak, átvétettek; de, hogy a canonica visita megnézné, megvizsgálná, ar­ról szó sincs; ez okozza aztán a2t, hogy ugy az alaki mint a tartalmi hibák ismétlődnek, növekednek évről-évre sok helyen, s ezzel együtt a baj és kellemetlenség, s az egyh. megyei s kerületgyű­lési s törvényszéki tárgya is, s végül az esperes­nek aggodalma is növekedik, midőn az egyh. kerü­leti törvényszéki ülésen azt a kérdést teszik elé­be: hogy lehet az, hogy valamely egyháznak számadás ügyei körül ugyanazon hibák, tévedések ismétlődnek, mint N.-ben ? erre aztán nem csoda, ha a meleg miatt kövér izzadság cseppekkel, a nyomott légkör miatt, nehéz lélegzettel felel, az igen tisztelt esperes ur. De ezen szerencséje, hogy t. i, számadásait éveken keresztül nem vizsgálták, sem nem vizs­gáltatták, megvolt valószínűleg az esperesség minden egyházának. N. egyház jelenlegi pres­byteriumánál, négy évi gondnoki számadásra : l%77> 79 és 80-ilc évre szólókra kelett felvilá­gosítást adni; a nevezett számadások egyszerre let­tek kiadva, és pedig 1882-ben megvizsgálás végett. A N. egyháza r. lelkésze meghalt még az 1880-ik évben. Ha mindenütt elmulasztaná is a cononica visita a számadás megvizsgálását, de olyan egy­házban, hol a lelkész meghalt, elmulasztani nem volna szabad. A mi egyházainkban a számadás vezető és készítő maga a lelkész, az elegendő ok arra, hogy annak halála esetén, az egyház szám­adása megvizsgáltassék, s olyan intézkedés legyen téve, mely a számadás vezetése körül a mulasztást vagy visszaélést lehetőleg megakadályozza. De erre semmi gond. így áll a dolog halál esetén, a lelkészihivatal s az egyház leltárával is. A szám­adásokat minden évben, minden egyházban a ca­nica visita megvizsgálhatja, megerőltetés nélkül, s ott helyben megteheti rá az észrevételt, s még az évben felül is vizsgáltathatja, igy nem lesz rá eset, hogy a felvilágosítást, attól kérjék, ki a számadás vezetése s készítéséről mit se tud. Olyan számadásra tett nehézményeket, mely­nek készítője menyben vagy más egyházmegyében, vagy egyházban van, igen nehéz eloszlatni. Az egyházak számadásainak megvizsgálása minden évben elengedhetetlen. A 19-ik visitai kérdés ez: sürű-e a viszályos házasság és a törvénytelen összeállás ? Erre az esperesi jelentés felelete ez: 1881. „viszályos há­zasság, ha itt-ott előfordul is, de legáltalánosabban

Next

/
Oldalképek
Tartalom