Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-13 / 19. szám

délyü ifjúra, a ki tréfáinak, vidor enyelgéseiknek foly- j vást gyúpontja volt. És Gönczy ma is, a gondteljes élet végső szakában épen oly vidor, lelke ma is oly ruganyos, mint volt az iskola falain belül, az ifjuélet legszebb reggelén. A 82 éves férfiú, ma sem agg még, mert | nincs az az ifjú kör, a melyben, ha ott megjelen, ne ő legyen a legifjabb, s nincs az a komoly társaság, a melyet ^ örökké pezsgő hu mórjával, szellemes ötleteivel fel ne j tudna villanyozni. Gönczy 1830. évben avattatott fel lelkipásztornak s működését Máramaros megyében Urmezön a csebi Pogány család birtokán kezdte meg. 1833-ban az ugocsamegyei Forgolány hitközség által választatott meg rendes lelkészül, hol a község leégése által okozott rövid megszakítás ki- : vételével, mely idő alatt Bábonyban teljesítette tisztét, — folyvást ezen egy községben munkálkodott, épületére híveinek és szeretetére mindazoknak, a kik nemes lelkét, szivének jóságát és örök ifjú kedélyének jótékony melegét közelről érezték. 1843. évben a máramaros-ugocsai egyházmegye j egyik jegyzőjévé választatott s már ezen évben teljesí- j tette, mint egyik küldöttségi tag a törvény és kanonszeru látogatást az egyházmegyében, melyet utóbb mint egyházmegyei tanácsbiró következetesen folytatott s az azóta eltelt négy egész évtized alatt egyetlen évben sem | mulasztott el. A máramaros-ugocsai egyházmegye f. évi március 14 én Verbőcön tartott gyűlésében bejelentette a ' forgolányi egyház, hogy f. hó 15-én, pünkösd harmad 1 napján hálaadó isteni tisztelettel ünnepélyes módon óhajtja kifejezni őszinte ragaszkodását, háláját azon férfiú iránt, a ki e hitközségben félszázadon át hirdeti a/. Urnák igéit keresztyéni szívvel, apostoli igénytelenséggel terjesztve a világosságot, az emberszeretet. Az egyházmegye kebelében élénk viszhangra talalt a hívek kegyeletének ilyetén kifejezése s ezért tagjai j tömegesen fognak megjelenni az ünnepélyen, a melyen a tiszántúli egyházkerület is köldottségileg leend kép- 1 viselve. Es méltán, mert ritka példánya a férfiúnak áll előttünk, ki tetőtől talpig ember, minden ízében pap és keresztyén, kinek szellemi képessége testi erejével együtt évek hosszú során áll a délponton a hanyatlás minden látható jele nélkül, mit az is bizonyít, hogy Bukarestben lakó iparos fiat mult évben latogatta meg s kit életbölcsessége, a megpróbáltatás legnehezebb óráiban is, pillanatra sem hagyott el. Ritka adománya ez a természetnek, melynek értéke annál nagyobbra emelkedik előttünk, minél több alkalmunk van a Gönczy magan- és családi életébe bepillanthatnunk s láthatnunk az élő példát, hogy a 11 gyermekkel, 69 unokával, öt dédunokával megáldott atya a 300 forintot soha meg nem haladott évi jövedelemből kellően bírt gondoskodni gyermekei neveltetéséről, évtizedeken at bebizonyítva azt, hogy mily kevéssel beérheti az ember, ha igényei szerények, esze, szive helyén van s lelke ép, romlatlan. Ezen ifjuöreg nemsokára fogja megünnepelni ötvenedik évfordulóját Tusa Marcellával, egy forgolányi birtokos példás hozzá méltó leányával kötött boldog házasságának s addig is, mig megülné az arany lakodalmat, melyre örömmel és ifjú erővel készül, a f. hó 15-iki ünnepélyen unokáinak egyikét, Nagy Endre hosszumezei lelkészt fogja összeesketni Kovács János fertős-almási lelkész kedves leányával. Valóban méltóan érte Gönczy Dánielt az a királyi kitüntetés, a melynél fogva az egyház és nevelés terén szerzett kiváló érdemeiért épen ezen jubileum alkalmára a Ferenc József-rend lovagkeresztjével lőn megjutalmazva ; noha jutalmat sohasem igényelt, a kitüntetéseket pedig épen kerülte. De miért is igényelte volna azt s miért kereste volna ezeket, midőn minden nap megjutalmazta őt tiszta öntudata azért, hogy a légynek sem ártott és nem art, s nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül mindenkivel jót tenni, mindenkinek örömet szerezni iparkodott, iparkodik, a miért lépten-nyomon bőven részesül nem csak hitsorsosi, hanem mindazok szeretetében, tiszteletében, a kik őt ismerik, ennél pedig nincs nagyobb kitüntetés a földön. Szolgáljanak e szerény sorok annak hirdetőiül, hogy a zajtalan falusi hangyamunka is megtalálja méltánylatát, mihelyt ezen munkás a kort, a melybe hivatásszerűen lépett, úgyis mint lelkész^ és hitszónok, úgyis mint hű hazafi és tetőtől-talpig magyar missioszerüleg teljesen akép töltötte be, mint Gönczy Dániel. V. G. KÜLFÖLD Az ó-katholicismus Németországban. Az ó-katholicismusról a nézetek a prot. körökben is elágazók. A helyett, hogy az ev. egyház rokonszenves üdvözléssel fogadta volna ezen a reformatióval anynyira rokon mozgalmat, mely ép úgy, mint amaz a tévútra terelt hierarchiai rendszerben mutatkozó lelkiismereti ellenmondás s a vallásos egyén önállóságának keresztyénellenes megsemmisítéséből eredt, szánakozással s közönynyel veszi azt. E mozgalomban látjuk, hogy a kath. egyház jobb eleme tiszteletre méltó kísérletet tett a katholicismus megmentésére végleges föloldásától az ultramontán romanismusba s jezsuitismusba. Tiszteletére legyen itt mondva a halle-wittenbergi egyetem theol. fakultása derék tanárainak, kik merészelték az ó-katholicismus érdekében ultramontán túlkapások ellen védő szavukat fölemelni, mig más körökben részint jóakaró szanakozás, részint aljas kárörömből ugyanazon kimenetele lett megjósolva az ó-kath. ügynek, mint a német katholicismusnak a 40-es években. Ismeretes Schlottmann erélyes föllépése az ultramontánismus ellen »Erasmus redivivus« c. művében ; ismeretes a német lelkiismeret nevében vívott harca a romanismus ellen ; s ujabban a porosz tartomanyegyházi evang. egyesület berlini közgyűlésén Beyschlag tanárom élesítette az evang. keresztyének lelkiismeretét, s jellemezte állásukat Rómával szemben. Legközelebb nagy érdeklődést keltett, s a német kath. (Germania) s prot. sajtónak élénk megvitatás tárgyai egyaránt Beyschlagnak: ,Der Altkatholicismus. Eine Denk- und Schutzschrift an das evangelische Deutschland« cimű műve, mely kivonatban megjelent az általa szerkesztett s

Deutsch Evangelische Blátter4 hasábjain is. Meggyőző igazsággal és elfogulatlan történeti vizsgálódással tárgyalja az apologéta az ó-katholicismus tiz évi fejlődését, s kimutatja annak a régi kath. hagyomány álláspontján történelmi jogosultságát, mely a katholicismus ideális erőinek gyűjtőpontjává lett. Örömmel konstatálja müvében erélyességüket azon kevés férfiaknak, kikben volt bátorság lelkiismeretüket követve saját egyháztestületet alkotni, mely nagyban s egészben sikerültnek mondható ; dacára annak, hogy a remények, melyek ezen mozgalomhoz fűződtek, nem teljesültek be,