Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-13 / 19. szám

BELFÖLD. A dunáninneni ev. egyházkerület közgyűlése. A kerület közgyűlése, melynek főtárgya volt, hogy a kerület az egyetemes gyűlésre képviselőket küldjön ki : f. hó 9-én nyilt meg Pozsonyban. Az egyházi elnök székét Dr. Geduly Lajos szuperintendens, a világit Szentiványi Márton jelen nem létében Mossócy Lajos foglalta el. Magyar jegyző : Trsztyenszky Ferenc, német: Michaelis Vilmos, tót: Leska János. Mindenekelőtt az esperességek képviselői mutatták be igazolványaikat. Aztán Baltik Frigyes liptói esperes tótul szólalt meg s Geduly Lajos nem rég megtartott jubileumára vonatkozólag előadja, hogy a jubileum alkalmával ki nem fejezhette üdvözletét, azért most üdvözli esperessége nevében az ünnepeltet. Geduly meghatva válaszolt s szép beszédét zajos éljenzés követte. A képviselők kiküldetése előtt a gyűlésen az egyetemes felügyelőnek adandó utasítás, melyre szokás szerint megesküszik, jött most szóba. Az esküformulán már régóta nem történt változtatás. Zsedényi Ede és br. Radvánszky egyazon esküt mondták el. Az volt a kérdés: vájjon a mostani főfelügyelő is ez esküt mondja-e el ? Előre látható volt, hogy itt kitör a zivatar. Mert tudva volt, hogy a nyitrai ev. esperesség m. hó 26-án Turolukán tartott közgyűlésén minő chauvinista nemzetiségi szellemtől áthatott határozatot hozott. Ott ugyanis beterjesztetvén a kerületi elnökség által a jelen gyűlésre magyar nyelven kiállított meghívó : ezt az esperesség sajnálattal vette tudomásul. Kijelenté egyúttal, hogy a kerülettől a mostani közgyűlésen követelni fogja, hogy ragaszkodva a kerület tavalyi határozatához, az esperességekkel való érintkezésben az uj testamentom eme szabványához alkalmazkodjék: s

a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogynem mint tízezer szót szólani idegen nyelven* (Pál I. Kor. 14: 19). Ehhez képest adott a nyitrai esperesség a kerületi gyűlésre menő követeinek utasítást, a felügyelő esküformájának megállapítására nézve is. Az esküforma tárgyalásánál tehát, a nyitrai esperesség küldötte, Lesica János alesperes, bodfalvi lelkész emelt szót, utasításához képest kijelentvén, miszerint a nyitrai esperesség azt kívánja, hogy az egyetemes főfelügyelőnek adandó utasításba, melyre az megesküszik, betétessék, r. hogy symbolikus hitvallásunknak hűséges védője lesz, 2. gondja lesz reá, hogy az egyház politikai pártok űzelmeinek ne szolgáljon s a politikát az egyház ügyeibe nem csempészi, 3. arra törekszik, hogy a nemzetiségek minden tekintetben kielégíttessenek : minden egyházunkban létező nyelv iránt különbség nélkül igazságos lesz, mert különben, mint az ev. egyház legfőbb tisztviselője nem lehet igazi hű vallója és védője egyházunknak. E merész kívánalmak előadása után Jeszenszky kér szót, s beszédét azon határozott kijelentéssel nyitja meg, hogy a régi esküforma mellett kell megmaradnunk. A nyitrai esperesség javaslata felesleges, mert meg vagyunk győződve a felügyelő hitéről; továbbá, mert tudomása szerint a politikát az egyházba eddigelé — kivéve épen a nyitrai esperességet 1849-ben — senkisem vonta be. Egyházunkban a nép nyelvén történik az oktatás s igehirdetés, azonban hivatalos érintkezésben az országos nyelvről nem szabad megfeledkeznünk. Különben a javaslat felett dönteni a jelenlevőknek, nem levén mandátumok ez ügyben az esperességek részéről, nem áll hatalmukban. Ezen erélyes, de mindamellett tapintatos beszéd után, Bichter Ede gyülekezeti felügyelő szenvedélyesen szólt a javaslat ellen, mert az a felügyelő iránt való bizalmatlanságot jelenti. Baltik liptói esperes, miután előrebocsátotta, hogy nincs megbízása ilyenek felett határozni, készséggel nyilvánítja, hogy a dologhoz személyesen mindig hozzájárul. Mossócy: A je'enlévőknek semmi megbízásuk sincs a nyitrai esperesség javaslata felett dönteni, mert az az egyes szenioratusokon át sem ment. Dr. öeduly superintendens: Nem tartja opportunusnak ennek elfogadását, mert ez mindenesetre ismét fel fogja kavarni a nemzetiségi kérdést. A javaslat ellen szóltak még: Bodichy, Bittér s Sziklay. Ennekfolytán a nyitrai esperesség indítványa elvettetett. Ezek után a közgyűlés elhatározza, hogy a budapesti egyet, gyűlésre menő küldöttség a felügyelőnél tisztelegvén, kifejezést fog adni annak, hogy maradjon a felügyelő eddig ís, a mi volt: tántorithatlan híve egyházának s igyekezzék annak javát, nem tekintve személyt s nemzetiséget, mindenha ápolni. Ezzel a gyűlés véget ért. A nyitrai esperesség, pánszláv tendentiáju kívánságát — miután esperességi gyűlésén eleve elhatározta : emlékiratban fogja az egyetemes felügyelőnek előterjeszteni. A komáromi ref. egyházmegye két gyűlése. A komáromi ev. ref. e. megye ez idő szerint két gyűlést tartott, t. 1". március 5-én és april 11 — 12-én. Az első gyűlésen némely kevésbé közérdekű ügyek nyertek elintézést, s leginkább az e. megyei tisztikar lemondása végett hivatott össze, mely lemondás után az e. megyének a zsinati törvények értelmébeni újra szervezése végett szavazás rendeltetett el. Fájdalmasan érinté a gyűlés szép számmal jelen volt tagjait segédgondnokunk s komárommegyei törv. széki elnök Madarassy Mór urnák határozott nyilatkozata, midőn egyéb elfoglaltatásai, de különösen hajlott korára hivatkozva, kijelentette: hogy e. megyénk zöldasztalától, hol 41. évet, s ebből 25-öt a s. gondnoki széken töltött: viszszavonhatlanul megválik. Fájdalmasan érintett bennunke e nyilatkozat, mert hozzá nemcsak a tisztelet, hanem a szeretet is kapcsol bennünket korkülönbség nélkül, különösen pedig az ujabb nemzedéket, mely mellette nőtt fel, s melyet a benne levő ritka humanitással elidegenithetlenül magához hódított. Megmaradt azonban reményünk, hogy a jellemszilárd férfiú határozott nyilatkozatánál ezúttal is erősebb leend e. megyénk bizalma s szeretetteljes ragaszkodása. Reményünkben nem csa latkoztunk. Valamennyi szavazatlapon volt elnökeink nevei kerültek ki az urnából, s igy s. gondnok ismét Madarassy Mór s esperes Vályi Lajos e. ker. főjegyző, — az elsőnek minden tekintetben hasonló társa — lettek. A szavazás eredménye kihirdettetvén, a közbizalom ily eklatáns és annyiszor történt nyilatkozata előtt elnökeink ismét meghajolva: ki tudja, — hanyadikszor lelkésült éljenzések közt foglalták el elnöki székeiket. Nagyon kevés eltéréssel választatott meg általános szó-