Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-13 / 19. szám

többséggel a jegyzői kar «'s, az egyházi aljegyzőt kivéve, melyre uj szavazás rendeltetett. Lemondott ezután a tanácsbirói testület, uj szava­zás elrendelése után a gyűlés folyó ügyei tárgyalásá­hoz fogott. A közgyűlést megelőző napon, hogy ezt is emiit­sük, lelkészi értekezlet, tanügyi bizottsági ülés tartatván, ezek jkönyvei másnap a gyűlés elé terjesztettek. Nem lehet szándékom a másfél nap tartott gyűlés tárgyait egész terjedelmökben közölni, ugyanazért csak némely általánosabb érdekű pontjait emlitem fel, hadd szóljon már rólunk is az irás, nehogy utóbb valaki tré­fából epitaphiumunkat megírja ; holott bizony élünk, hála Isten, mi is, s ereinkben életerős vér hullámzik. Mint minden tavaszi gyűléskor, ugy most is első tárgy volt az esperes visitationalis jelentése. Esperesünk szokásos élénkségü, szépen összeállított s figyelmet minden irányban lekötő előterjesztése szerint e. megyénk, dacára az egyházak s különösen az azokat fenntartó hívek korlátolt anyagi viszonyainak : kedvező képet mu­tat. A romladozó egyházi épületek javíttatnak vagy uj­jal pótoltatnak, Aranyos, Mad, ez utóbbi lelkészi fize­tése emelésére fekvőségeket vásárolnak, az egyházi hi­vatalnokok fizetései csekély kivétellel mindenütt ponto­san kiadatnak. Szomorú kivételt képez itt Lakszakállas, hol a paplakot megénekelni, egy ujabb T. M. kellene, hol a lelkész és tanitó ki nem fizetése már veszélyesen krónikussá vált. Virágzó, vagy virágzásnak indult mag­tárral majd minden egyház bir. Ezután jelentést tett esperes úr az őszi gyűléstől ez ideig elnökileg elintézett ügyekről. A tapintatosság­gal elintézett ügyek mint mindig, ugy most is a népes gyűlés osztatlan tetszésével találkoztak. Tárgyaltatott továbbá egy lelkésztárs által espe­resi felhívásra a zsinati törvények értelmében készített egyházakat osztályozó s lelkészeket minősítő javaslat, mely javaslatnál a lelkészi qualifikatio alapjául a kerii. leti vizsgán nyert osztályzatok s a hasonlók között a szolgálati évek száma lettek ajánlva. E javaslat, miu­tán a kerületi vizsgán nyert osztályzatok bejegyzésére szolgált anyakönyv mintegy 15 évvel ezelőtt állítólag elveszett, már csak ez okon is elfogadhatlan levén : a gyűlés a szalontai vélemény mellett foglalt állást. Esperes ur felhívatott a tanítói testületből az ille­tők általi két képviselő-választásra, kik ezentúl a tör­vények értelmében a tanítói testületet képviselendik. Az ismeretes pozsonyi ev. ref. missío ügyben ha­tároztatott, hogy miután annak gyámolitása különösen magyar nemzeti szempontból felette szükséges : egyház­megyénk kérvényezzen az e. kerületen, hogy eszkö­zöljön a magas kormánytól bizonyos meghatározott ösz­szegü évenkinti állandó segélyt, melyhez adva saját fil­léreinket is egyelőre egy lelkészi minősitvénynyel biró egyén vezetése alatt valiástanitóság állíttatnék fel, mely­lyel mintegy magva lenne elvetve egy jövőben felállí­tandó lelkészi hivatalnak. ' Beterjesztettek a megyei és megyei lelkész-özve­gyi pénztár állását kitüntető jelentések. Örömmel regi­stráljuk, hogy a gyámoldai pénztár, melynek tartalma 1869-ben 4000 ezer forint volt s a lelkész-özvegyeket évenkint 4-6 forinttal segélyezte : mondott évben újra szerveztetvén, rnely alkalommal kimondatott, hogy az évenkénti 4 frt helyett azontúl fejenkint minden belépő lelkész 150 frtot köteles befizetni, most már 18000 fo­rinton felül szaporodott, segélyezvén özvegyeit 50 frttal évenkint. Ezek voltak közérdekübb tárgyai gyűlésünknek, melyeknek közlése után szabad legyen megemlékezni a minden gyűlések poeziséről a társas ebédről, melyre a gyűlés első napján hasonlóan szép számmal összejöttünk,­hol megjelent az is, ki gyűlésünk tanácskozmányait, mi­dőn azok helyelközzel a tárgy nehézségénél fogva scylla s carybdisek közé jutottak: mindég szabad s biztos térre kalauzolta, kiről legelőször kellett volna megemlékeznünk: t. i. főtiszt. Pap Gábor püspök ur, ki gyűlésünket becses jelenlétével másfél napon által szerencséltette. Hogy a jobbnál jobb, szebbnél szebb felköszöntések mennyire fokozták a különben is jó han­gulatot : ezt leirni gyenge tollam nem képes. Znvori El eh. A barsi ref. e. m. közgyűlése. Alig győzi már az ember ezt a sok gyűlési tudó­sítást végig olvasni... Pedig elolvasni a képet már csak könnyebb, mint megírni, előkeresgélni az emlékezet fiók­jaiból az apró-cseprő tárgyakat s vigyázva ugy mondani el, hogy azért duellumra ne hijják a szegény reportert. Megint gyűlésünk volt, apri! 25 és 26-án Nagy-Sallóban. Ez volt a tulajdonképi rendes közgyűlés, nem a rendes helyen, Léván; hanem ezen oppidumban, mely­nek minden nevezetessége az a karcsú honvédemlék a bedűlt vermek környékén s túl ezen ama »grand hotel,® melyben zsinati öltönyöm svarcgelbbé lett, sárga mártás­sal öntvén azt le a rendes békés időkben szabómester­séget folytató korcsmáros, mely fatalitás ama átláthatlan füstfelhőnek tulajdonítandó, a mit az ebédre itt összegyűlt atyák dragaderoszai bocsátának ki magukból, mig a leves beérkezett. A feketénél, melyet nem láttunk, csak ugy tapogattak ki a homályban, inditványoztatott, hogy jö­vőben a honvéd emlékszobort övedző díszes park árnyas platánjai alatt, a szabadban tartassék a közebéd. Ez a köztér különös kedvence, dédelgetett gyermeke a városi magistratusnak: nagy áldozatokat hoz ennek díszítésére, csak a mostani alkalomhoz is 200 szekér kavicsot hor­datott a gödrök és bedűlt vermekbe, nehogy valamelyik gyülekezet árván maradjon, nyakát szegvén itt valame­lyik atya, mint Eli pap. A tens Mihály assessor ur pe­dig, ki egész ebéd alatt a törött ablaknál ült, s nagy rheumát vitt haza, toasztjában azzal dicsekedett, hogy őt Sallóban két szerencse érte : i-ör messzelátóján a Sik­lós tetejéről látta 48-ban a német vert had futását, 2-or megérte a tractus futását is e helyről, épen az ő indit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom