Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-06 / 18. szám

Minthogy tehát én a bibliát nem tekintem tankönyvnek, sőt óvintézkedést ajánlok, nehogy azzá törpittessék, már azt is kimondtam, hogy nem tarthatok azokkal, kik iskolai használatra egy bibliakivonatot. vagyis csonkított, itt is ott is megnyirbált bibliai szöveget ajánlanak és kívánnának auctorisdlni. Ezzel egyenesen a biblia tekintélye volna épen azok által megtámadva, a kik a szándékolt intézkedéssel azt megőrizni akarnák. Akár igy, akár ugy, nem lehet a bibliát magát tankönyvvé tennünk, hanem maradjon az tovább is, a mi volt, minden időben : vallási olvasó könyve az Istenhez vágyakozó, vallásos lelkeknek. A-vagy, ki látott valaha egy Linné rendszere szerint termett erdőt, rétet, mezőt? A biblia szabad, rendszertelen mezeje a valláserkölcsi világnak. Ebből ki lehet és ki kell választanunk a magunk rendszeréhez valót. Hogy pedig a reformatio óta mégis gyakorta szolgált különösen protestáns iskolákban a biblia iskolai könyvül is, az nem azért volt, mintha valamikor alkalmas kézikönyvnek ismertetett volna el, hanem azért, mert egyéb könyv, különösen iskolai használatra való vallástani könyv azon időkben még nem igen létezett, ugy mint ma, hanem mindössze két három könyv volt a háznál, a legszükségesebbek : a biblia és énekes könyv és a kalendárium és ez volt minden, ez átment firól-fira, és testvérről-testvérre, ebből tanultak a gyermekek betűzni és olvasni, és egyszersmind a vallást is. Azonban korán bellátták ugy a theologusok, mint a paedagógok és mai nap mindjobban meggyőződünk a felől, hogy a vallásoktatásnak legalkalmasabb tananyagát a biblia-történetek szolgáltatják. Itt azonban ismét két kérdés merül fel azok előtt, akik az ember vallásos nevelését komolyan veszik, mert belátják, hogy a vallásoktatás helyes vagy helytelen voltától igen sok függ a? emberi lélek tökélesbülésére nézve. Ugyanis : Első kérdés támad a biblia, mint Istentől ihletett szent könyv iránti túlságos elfogódással szembe, hogy t. i. szabad-e előadni az abból kivont történeteket nem azon szavakkal ? Erre felel a paedagógia, mondván; nemcsak szabad, sőt szükséges, hogy a tankönyvek a gyermek nyelvérzékéhez és nyelvismeretéhez, értelméhez alkalmazott nyelvezettel birjanak ; a bibliatörténeteket sem szabad a gyermeknek érthetetlen ókori stylusban előadni, azért ha némi változtatás esik rajta itt-ott, a biblia megáll a maga helyén rendületlenül. Sőt a gyermekekhez alkalmazkodás alapelvénél fogva a paedagógia még azt is ránk parancsolja, hogy épen azért, mivel vallást és nem csupán történetet kell a biblia történetek tanításával a gyermekeknek elméjébe becsöpögtetnünk: nemcsak hogy ne szórói-szóra olvastassuk el, vagy mondjuk és majdan mondassuk el azokat, hanem meg is toldjuk oly jelenetek eleven leírásával, melyek abban szórol-szóra nem foglaltatnak. Lélektani alapokon, élénk színekkel a gyermek képzelete előtt mintegy megelevenitendők a bibliai történetek alakjai és momentumai. Legyen a tanitó elbeszélése egészen a gyermek értelméhez mért és olyan módon hangsúlyozott, hogy már az előadás folyamán a lekötött gyermeki figyelem kiérezze abból a benne rejló hit es erkölcsi igazságokat. Szóval, legyen a bibliai történetek elbeszélése érthető' nyelven, ábrázoló és szinező érzéssel előadva. Épen e végből nem kell' sokat elbeszélni egyszerre, sem pedig az elbeszéltböl egy időben több mint egy-két igazságot kiemelni. Annál kevésbé helyes pedig egy-egy történetből mindazt katekizálni, a mi abból meríthető. A mi meg magát az elbeszélés modorát illeti, legyen az halkan folyó, és közbe-közbe figyelem gerjesztésül egy-egy kérdéssel megszakítva, de nem a gyermekekhez intézve, hanem csak feltéve ugy, hogy a feleletet maga a tanitó adja meg rá nyomban, röviden és kiemelve minden oly pontját az előadásnak, melyre különös suly fektetendő. Azután az elbeszélés végével ismételve tegye meg a tanitó az előfordult kérdéseket több mással együtt a gyermekekhez : hogy meglássa, jól fogták-e fel az előadottakat. Végül az ügyesebbekkel beszéltesse el a hallottakat. Azonban ekkor sem feledje, hogy itt nem a történet tudása és elbeszélése a főcél, hanem a vallási érzület ápolása. Ezen első kérdésnél mindjárt arra a kérdésre is megfeleltem, hogy mely módot tartok én alkalmasnak a bibliatörténetek tanítására. A Hübner-féle eljárás ismeretes. E szerint először a történet adatik, — szószerint, 2. elemző kérdések, 3. tanúságok, 4. hymnus-féle versek vagy erkölcsi versek következnek. — Én nem egészen ez eljárást követem, hanem én 1. Elbeszélek élőszóval a fennebb ajánlott szabad és a gyermekekhez, azaz az illető osztálykoz alkalmazott modorban egy-egy szakasz történetét. 2. Az előadottat kórusban olvasom kellő hangsúlyozással együtt a gyermekekkel, és az előforduló nehezebb és szokatlanabb szókat és fogalmakat megmagyarazom. 3. A nehezebb pontot egy-egy gyermekkel egyedül újra elolvastatom. 4. Megteszem az elemző kérdéseket az egész összefüggő szakaszból. 5. Kiemelem a fő hit- vagy erk. igazságot, melyet az egész szakasz illusztrál. És most bemutatom a megfelelő képet, ha van. 6. Egy idevágó sz. ir. verset v. énekverset beemlékelésre feladok, vagy pd. az elméleti rész, (vagy káté) megfelelő pontjait és begyakorlom, vagy tán már csak ismétlem amaz éneknek dallamát. 7. Az ily módon pertraktált darabot a készen levő szöveg szerint betanulas végett és inkább ismétlésül feladom. De mint emlitém, nem kívánom meg szigorúan a szószerinti elrecitálását, hanem jobb szeretem és mondhatom maguk a gyermekek is jobb szeretik és követik, a tőlem halott modorban a szabad elbeszélést. (Fotyt. következik.) Németh Károly. TARCA. A XXXIX ik zsoltár. 1. Mily mulandó s tünékeny az élet ' Alig virult, már is elenyészett ! Látszik mint a buborék vagy pára ; De eltűnik aztán nemsokára. 2. Miért bíznám vakmerőn benne hitt ? Oly veszendő minden, mit szemem lát ! S mért dicsekszik a balga ugy vele ? Hiúsággal nyelve mért van tele ? 3-Ajkimat én zár alá vetettem, Mint a néma, hallgataggá lettem ; Titkon kértem az egek nagy urát : »Oh mutasd meg életem határát '« 4-Csak tenyérnyi az ember élete, Mint az árnyék fut, tiinik hírtelen ! Verejtékkel gyűjt kincset kincs után, Es nem tudja : kié lesz azután? 5-Csak ily végzet vár bizony reám is ; Mert jövevény volt az én atyám is 1 Megnémulok.... ajkam, ne mondj panaszt, A jó Isten akarja ekként azt ! Sas Endre.