Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-05-06 / 18. szám
osztassék ? ez a kérdés elintézetlenül maradt a mult januáriusi egyetemes konventen. Azóta a lapok utján is vitattatott ; sőt e tárgyban most már, a pesti egyházmegye ismeretes felhívása folytán, az egyházmegyék is kezdenek állást foglalni. Hihetőleg az egyházkerületek is lógnak nyilatkozni. A kérdést azonban jelen stádiumán csak az döntheti el, hogy az arról szóló zsinati törvény (216—229. §.) mit mond; mert ne feledjük el, hogy most nem a domesztikai törvény megalkotásának, hanem alkalmazáséinak kérdésével állunk szemben; s miután a kérdés törvényhozási oldalán tul vagyunk, hiába vitatjuk akár az oszthatóság, akár az oszthatatlanság helyességét, méltányosságát és célszerűségét: a jövő zsinatig már a törvényen változtatást nem tehetünk, hanem annak rendelkezése szerint és szellemében kell eljárnunk. Előáll tehát itt az a kérdés, hogy mi a domesztikai törvénynek a fennforgó pontra nézve rendelkezése és utasító szelleme r Igaz, hogy a volt zsinati tagok, mint a kik a törvény hozatalába befolytak, erre nézve könynyebben tájékozhatják magukat; de mivel azoknak véleményei is eltérők: ebből azt kell következtetni, hogy itt az eligazodás biztos alapjául csak magának a törvénynek szövege szolgálhat, nem pedig azon egyéni benyomások, melyeket az egyes zsinati tagok társaiknak akár elejtett szavaiból, akár megnyugtatásra célzott nyilatkozataiból magukkal netalán elhoztak. A törvény szövege pedig olyan, hogy abból magából, minden más magyarázati segédforrás nélkül ís, nézetem szerint eldönthetővé válik, hogy a domesztikai jövedelem megosztható-e vagy nem ? A törvény 216. §-a mindjárt mutatja, hogy a törvény alkotásánál a közalap megosztása vagy osztatlansága volt-e célba véve. Ugyanis a 2-dik alinea szerint a közalapnak rendeltetése, erejéhez képest, az egyetemes egyház kiváló érdekeinek csak egyesitett erö által elérhető elöbbrevitele. Ezen rendeltetés mellett a közalapnak csak egységes és oszthatatlan mivolta domborodhatik ki figyelmünk előtt. De az első alinea sem szolgál az oszthatóság nézetének támogatására. Mert midőn ott a közalap rendeltetése általában az egyházunk megerősödésére s fejlődésére tartozó azon célok elősegélésében van meghatározva, melyeket az egyes egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek, saját erejökböl el nem érhetnek: ezzel félreérthetetlenül ki van fejezve, hogy az egyes egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek ezen > saját ereje€ alatt, mely első sorban veendő igénybe, azoknak azon anyagi ereje értendő, melylyel azok merőben a közalap körén kivül, tehát a közalap hozzájárulása nélkül birnak és bírhatnak. Es ezen sajtit erőnek első sorban leendő igénybevétele tűzetik ki már a törvény 2 1 8. §-ában a segélynyújtás föltétele gyanánt, midőn az mondatik, hogy az egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek, a maguk részéről is megtegyenek elébb minden lehetőt, azon cél elérésére, melynek segélyezéseért. folyamodnak. Tehát ezen §. is, melyre pedig az oszthatóság barátai kiválólag hivatkoznak, tekintve annak a 216. §-sal való szoros egybeftiggését. a közalap megosztása ellen szól. Igen, de itt azon ellenvetés hozatik fel, hogy ha a zsinati törvény a közalap oszthatatlanságát célozza, miért köti a segélynyújtást olyan föltételhez, melylyel az egyházmegyék és egyházkerületek, nem levén segélyezési alapjuk, egyáltalában nem birnak ? sőt épen ezen kikötött feltételnél fogva nincs-e implicite kimondva a közalap nélkülözhetetlen megosztása, miután a ki a célt akarja, akarnia kell az eszközöket is r! Ezen ellenvetésre legyen szabad megjegyeznem elsőbben is, hogy nem tudom azt sem, nem lehet-e épen olyan egyházmegye vagy egyházkerület, melynek a közalapból való jutalék nélkül is, van saját segélyezési alapja ; és ha nincs, vájjon nem tudhat-e körülményszerűleg a segélynyújtásra a maga körében is némi módot és eszközöket találni a nélkül, hogy egyenesen a közalapot venné igénybe. Továbbá, a segélynyújtásnak a 218. §-ban kikötött föltételéből csak akkor lehetne a domesztika osztandóságát lekövetkeztetni, ha az azt tenné, hogy segély csak akkor nyujtatik a közalapból, ha elébb már , maga az egyházmegye és egyházkerület ténylegesen segélyezte a folyamodót. De az nem ezt teszi, hanem csak azt, hogy elébb az egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek is a maguk részéről, azaz, saját erejökböl minden lehetőt, vagyis a mi tőlük telik, megtegyenek. A miből következik, hogy ha azok a maguk részéről minden lehető megtétele mellett is, nem voltak képesek segélyezni a folyamodót : előáll a segélynyújtás föltételének teljesítésével, a közalapból való segélynyújtás szüksége és kötelessége. Végül itt még azon kérdést tehetem, hogy midőn a zsinati törvény a domesztikának ezen hivatalos cimet adja: a magyar országos ref. egyházi közalap, vájjon azon egyházi alap, mely habár a törvényben kijelölt domesztikai célokra szolgálólag s az egyházi felsőség ellenőrzése mellett, ele egyes egyházmegye vagy egyházkerület rendelkezése alatt állana: méltó joggal volna-e nevezhető országos egyházi közalapnak % Hiszen a mi országos egy-1 házi közalap : az már természetszerűleg ugy egék
