Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-05-06 / 18. szám

szében, mint részeiben nem állhat egyes egyházmegyének vagy egyházkerületnek, hanem csak az egyház egyetemének rendelkezése alatt ; mert különben is az egyház egyeteméről s annak képviseletéről lehet legbiztosabban föltételezni az egyetemes és általános érdekek színvonalának áttekintését Bármint tágítsuk tehát a közalap fogalmát ; a mi az egyes egyházmegyéknek és kerületeknek a domesztikából jutalékul adatnék; az lenne bár a leghelyesebben s leghasznosabban teljesen domesztikai célokra tőkésítve és fordítva, mégis országos egyházi közalapnak többé nevezhető nem volna. S hogy a zsinati törvény a közalap megosztását mily kevéssé contemplálhatta, mutatja a 224. §. a) és b) pontja is, melyek az országos domesztika cimén régebben felajánlott adományokat s az egyházkerületeknek, egyházmegyéknek és egyházközségeknek hasoncélu tőkéit is nemcsak nem kívánják ezeknek további kezelése vagy rendelkezése alatt hagyni, sőt azokat is a közalap tőkéjének gyarapítására jelölik ki. De ha mindezek mellett is készek vagyunk föltenni, hogy a zsinati törvény még sem zárja ki a közalap megoszthatóságát: micsoda jogalapra építjük azt, hogy aztán a domesztikai bevételből Y4

-ed rész az egyházmegyét, az egyházkerületet s 2

/4

-ed a sajátképeni közalapot vagy közpénztárt illesse? miért épen ennyi, és sem több, sem kevesebb ? s miért ne illesse egyszersmind az egyházközségeket is, holott ők a domesztika jövedelem forrásai s övék az azzal való bajlakodás legsúlyosabb része is?! Ha valaki azon merész állítást kockáztatja, hogy a domesztikának a fölvett arányban való megosztása onnan igazolható, mert a zsinati törvény a megosztást ki nem zárván, miután a megosztás arányáról nem intézkedett, ennek meghatározása az egyházkerületek, vagy a konvent hatáskörébe tartozik: akkor épen ezen jogi felfogás alapján akár azt el lehet határozni, hogy a domesztikai jövedelemnek csak io°/0

-ka illeti az egyetemes egyházat, a többi pedig az egyházközségeket, egyházmegyéket és egyházkerületeket. Lehet-e már zsinatunkról föltenni annyi feledékenységet, hogy ha ő már közalapot akart s a domesztika jövedelmében egyszersmind az egyházmegyéket s egyházkerületeket részeltetni kívánta; ha már nem irta is elő, hogy az egyházme gyék és egyházkerületek hogyan kezeljék s menynyiben tőkésítsék a közalapnak nekik eső osztalékait, és hogy mimódon ellenőriztessék az ő kezelésök: lehet-e, mondom, zsinatunkról annyi feledékenységet föltenni, hogy a közalap érdekének megóvására még csak annyit sem tett volna meg, hogy kimondja miszerint a domesztikai jövedelemnek ennyi meg ennyi százaléka illeti a közalapot, a többi felett pedig rendelkezzenek az egyházkerületek és egyházmegyék ?! Es ha itt mégis feledékenység s mulasztás forogna fenn: az jogi szempontból csak annak eshetik hátrányára, a mi a törvényben említve nincs, t. i. az egyházmegyék és egyházkerületek részesülésének hátrányára, és annak szolgálhat előnyére, a mi már a törvény homlokán is címül szerepel, t. i. a magyar országos egyházi közalap előnyére. Ha röviden akarom nézetemet kifejezni, azt mondhatom, hogy ami a zsinati törvényben van, az mind a közalap egysége és osztatlansága mellett szól; s csak a mi a törvényben nincs, azt lehet annak megosztása mellett felhozni. Nem tagadom, sőt elismerem, hogy az egyetemes közalappal combinative jó lett volna a törvényben egyházmegyei és egyházkerületi közalap vagy domesztika létesítéséről is gondoskodni; de hogy ez miért nem történt ? azt én most már hiába tudakoznám és hiába nyomoznám. Számoljanak magukkal azon zsinati atyák, kik a megosztás hívei s nézetöket ott, ahol helye lett volna, vagy nem érvényesitették vagy nem érvényesíthették! Egyházközségünk, egyházmegyénk és egyházkerületünk érdekei iránt bennem is megvan a fogékonyság; s ha a kérdés itt törvényhozási szempontból lenne tárgyalandó, bizonyosan hangsúlyoznám azoknak a közalap kérdésénél is figyelembevételét: azonban most már a kérdés ott áll, hogy a törvénynek, ugy amint megalkotva van, adjunk életet a valóságban. Ez a szempont pedig egyáltalában nem szól a megosztás nézete inelzett. S épen ezért elenyészik előttem nyomatéka azon némelyek által hangoztatott észrevételnek is, hogy a közalap oszthatatlansága mellett annak javadalmában tuinyomólag épen azok fognak részesülni, kik ahhoz legkevesebbel járulnak, mert hiszen az egyházi közalap különben is nem részvénytársulat, hanem oly keresztyéni szövetkezet, melyben azok adnak, a kiknek van, és azok kapnak, a kiknek nincs! Sajnálnom kell, hogy nézetem eltér annyi tekintélyes férfiakétól^ kik a közalap megosztása mellett nyilatkoznak, még inkább sajnálnom kell, hogy e tekintetben egyházmegyénk többségének nézetével sem lehetek egy véleményen, de mivel a közalap megosztása mellett eddig hallott érvek a zsinati törvény értelme felől engem más meggyőződésre nem vezettek, ennek annál inkább kívántam jelen felszólalásommal kifejezést adni, hogy a kérdés ezzel is tisztáztassék, és ha felfogásomban tévedtem, annak helyreigazítására másoknak módot és alkalmat szolgáltassak. Filó Lajos. A jövő számban elmondom én is e kérdésre vonatkozólag nézetemet, addig is előre jel-