Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-29 / 17. szám

való munkától tartózkodva, nyúltam a dologhoz, ugy most előre is megalázódva kell t. t. társaim bocsánatát és elnézését kikérnem, hahogy várakozásuknak megfelelni kivánt mértékben nem tudok. Megvallom egyébiránt, hogy t. t. társaimnak kívánalma irányomban, mint ki a a kitűzött kérdés mezején hivatalomnál fogva forgolódom, teljesen jogosult, és magam is érzem szükségét a dolog közelebbi megvitatásának. Azon átalakulások, ha nem is mind egyaránt reformok, melyek ugy az embernek világnézetében, mint a tudományok ágaiban és az egész társadalmi életben észlelhetők, századunknak különösen második felében, az emberi kebel legmélyén fekvő s legdrágább kincseit, a vállás-erkölcsi igazságokat is érintik és szükségessé teszik, hogy azok, a kiket e kincsek őreivé nevelt az egyházi társaság, igyekezzenek amaz örökbecsű kincseket az emberek szemei előtt ismét oly világításba helyezni, hogy azok fénye és világa teljes legyen, hogy minden, aki azok birtokába vagyon, lelje bennük teljes megnyugvását és boldogságát. Röviden és érthetőbben szólva, minden részben előhaladott korunk azt követeli tőlünk, papoktól és tanítóktól, hogy a vallásoktatást hozzuk összhangzatba a fejlettebb emberi társaság lelkiállapotával s lelkiszomjával. E feladat nem egyeseké, hanem mindnyájunké. Én elmondom a magam nézeteit ; méltassanak becses figyelmükre és észrevételeikre. Az a munka, melyet mi időszerűnek, szükségesnek, halaszthatlannak és a közjóra irányzottnak vallunk, sokak előtt épen ellenkezőleg, időszerűtlen, szükségtelen, sőt veszélyes; hasonlítják épület lebontásához, mely könnyen maga alá is temetheti a munkában fáradozókat. De én inkább hasonlítom a jelzett munkát lakhelyünk, hajlékunk szellőztetéséhez. A vallás, társadalmunk szellemi életének levegője. A milyen valamely kor vallása, olyan annak egészségi állapota erkölcsi tekintetben. Ha beteges erkölcsi állapotok (corruptio) mutatkoznak, bizonyos, hogy a lelkek legnélkülözhetlenebb tápláléka, a vallás van megromolva. Az egy hajlékban lakók közt rendesen épen a betegek szoktak tiltakozni a szellőztetés ellen. De azért időről-időre szellőztetni kell. A mult évszázadok történeteiben, eltekintve a nagy reformátiótól, mely vallás dolgában egészen uj eget és uj földet teremtett, hanem azóta és annak előtte is számos oly kísérletekkel találkozunk, melyeknek célja utat és módot megállapítani, a melyen a Jézus vallása már a gyermek szivében meggyökereztethessék és jótettekben az emberi társadalomra nézve gyümölcsözővé tétessék. Ezen számos kísérletek közül most itt egyet sem említek különösen, csak általánosságban azt jegyzem meg róluk, hogy mindannyit egyfelől az illető korok közművelődési foka, másfelől az illetőknek a vallásról alkotott általános nézeteik határozták meg. Máskép határozza meg például a gyermekek vallási oktatásánál követendő eljárást azon felfogás, mely szerint a vallásosság nem egyéb, mint valamely felekezet papjai által megállapított szertartások hű és pontos követése és máskép az, mely szerint a vallás lelkierőnek forrása minden szépre és jóra mi bennünk. Nekem is ez alkalommal azon általános nézeteket kell előre bocsátanom, a melyektől vezéreltetnünk kell ugy a vallástan előadásánál, mint a legrégibb időtől fennmaradt vallási ismeretek gyűjteményének, a bibliának olvasásánál és magyarázásánál, és nemkülönben minden vallasi szertartások gyakorlásánál. Mindeneknek előtte sohasem szabad elfelednünk azt, hogy valamint a népiskola, rendeltetése szerint, nem pusztán tan-, hanem főképen nevelő intézet ; azonkép a vallástan a népiskolában nem pusztán egy-két heti órához kötött egyik tantárgy a sok közül, melyet valamely tankönyvből megtaníthat szakaszonként akármely tanító és megtanulhat a kis tanuló, hanem épen abban különbözik minden többi tartárgytól, hogy ez annál kevésbé fogamzik meg a gyermek elméjében, mi| nél többet kénytelen valamely könyvből beemlékelni. , Vallást, a szó sajátképi és igazi értelmében sem tanítani, sem tanulni nem lehet, a vallást átélni és gyakorolni kell. Nem holmi dogmatikai tantételek bemagoltatása a cél, melyek által az eredendő bűnnél fogva megromlott ember elnyomassék, hanem az, hogy a hívőségnek isten adta tehetségétől és érzelmétől távol tartassék mind az, a mi annak kifejlését megakadályozhatná. A vallást nem kívülről betölcsérezni, hanem belülről kifejteni kell.® Dr. Schmidt, góthai iskolatanácsosnak a góthai iskolák szervezésénél alapelvül elfogadott nézetét közli velünk az idézet. E szerint tehát még az sem elég, hogy a vallástan foglalja el valamennyi tantárgy közt az első helyet, hanem a végett, hogy a népiskola igazán megfeleljen a fennen hangoztatott népnevelés fogalma által elébe tűzött feladatának, szükséges, hogy az iskola uralkodó szelleme a vallás legyen, és pedig minden merev felekezetességtől és dogmatismustól ment tiszta keresztyén vallás; ez hasson át minden tananyagot és szentelje fel a népnevelés avatott mesterévé magát a tanítót. A tanítótól korunkban igen sokfélét kívánnak ; én azonban neki, ha őt különösen mint népnevelőt nézem, a sokféléből sokat elengednék, de azt az egyet nem, hogy hite, azaz felvilágosultsággal párosult hitbeli meggyőződése legyen. Mert ,ti vagytok a földnek savai® mondá a tanítással és kereszteléssel megbízott tanítványoknak a legjobb vallástanitó : ha a só megizetlenül, mivel sózatik ? Nem jó semmire, hanem hogy a szemétdombra öntessék. Az eddig mondottakból világosan kitetszik i-ször az, hogy a vallástannak a népiskolában méltó hely adandó, és onnét egyáltalán és soha semmi körülmények között ki nem küszöbölhető, a társadalmi jólét és közerkölcs veszélyeztetése nélkül; 2-or, hogy a vallásoktatásra a tanítónak felkészültnek és szíves készséggel bírónak kell lennie ; 3-szor, hogy keresztyén társadalomnak keresztyén hit és erkölcsi alapelveken kelletvén nyugodni és tovább tökéletesbiilni: tanító más, mint keresztyén hitelvű és hithű férfiú vagy — ám nő — népnevelő intézeteinkben nem alkalmazandó. 4-szer kitetszik, hogy - a népiskolai vallásoktatásnál legyen az bár tisztán felekezeti iskola, a felekezeti erős színezésnek el kell maradni ; mert itt minden emberi ismeretnek csupán elemei mintegy a folytonos tökélyetesedhetés alapkövei rakatnak le : ugy hát meg kell elégedni a szűkebb ker. felekezetnek is, hogy ha az elemi népiskola növendékének lelkében a ker. vallás alapjául nem ez vagy ama zsinati viták subtilis dogmatikai meghatározásai és az egymást cáfolgató ó- vagy középkori egyháznagyok sententiai, hanem az egyszerű és egyetemes jézusi hit, szeretet és reménység elvei, alkalmas példák és rajzolatok által felébresztetnek és gyermeki elfogulatlan tiszta sziv rejtekéből szelíd józan vallásoktatás jotékony melege által, napfényre hozatnak, és mintegy tejnek italával tápláltatnalc. A nagyon erősen felekezeti színezetű vallásoktatás magát a jézűsi vallas főelvét, a felebaráti szeretetet és tiirelmességet nyomja el. A dogmatizáló, szóbemagoltató vallástanítás pedig, mely a természetes észfejlődés törvényeit mellőzi, a maga rideg hittételeivel akként hat az ébredő és nyíló