Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-15 / 15. szám

néhányan a gyűlés színe előtt is hosszasan vitattuk, megengedem, hogy időnyerés és gyűléstartási költség meggazdálkodása tekintetéből kívánatosnak mutatkozott s esetleg talán nem is fog praejudicálni a 9-es bizottság s az e. megyék javaslatai alapján a májusi egyh. kerületi közgyűlésen hozandó határozatoknak: mindamellett most is fenntartom azon (meglehet, téves) nézetemet, hogy e. megyénk e rögtöni eljárása ha egyébiránt nem, legalább is formai tekintetből, teljesen correctnek nem mondható. A lelkészek pályázati minó'sitvénye kérdéséhez a tárgy fontosságához aránylag kevesen szólottunk, minek oka főleg ismét abban keresendő, hogy a 9-es bizottság javaslata nem a kellő időben érkezett kezünkhöz. A bizottság javaslatának azon kifejezése : »kifogástalan rendes lelkészkedés* sokakban aggodalmat támasztott, s annak bővebb körülírása hozatott általunk javaslatba. Ezzel kapcsolatban az egyházi törvény 186. §-ának részletes kifejtése iránt is történtek felszólalások, mivel igaz ugyan, hogy a dolog természete szerint a lelkészi pályán szerzett „érdem,* az egyházak gondozásában elért »kitűnő siker* és »hiven teljesített szolgálat* részletezésébe menni, kissé bajos dolog, de az egyh. kerület figyelmét ez irányban felhívni talán mégsem fölösleges. Kifejezés adatott annak is, hogy a qualificatió a most állomásban lévő rendes lelkészekre nem, hanem csak a segéd- és az újonnan belépő rendes lelkészekre nézve mondassék ki. — Általában a lelkészi minősítés kérdése (ez a „kemény dió4

) egyh. megyénk papságánál is meglehetős nyugtalanságot keltett; s hogy mindamellett e bizottság javaslatát egyhangúlag elfogadtuk, tettük ezt azon reményben, hogy egyh. kerületünk, nemkülönben az egyetemes ref. egyház kellő tapintattal és bölcsességgel intézendi el e nagyfontosságú kérdést. Erre a 9-es bizottság javaslata a tett megjegyzésekkel egész terjedelmében egyhangúlag elfogadtatott. Az egyházi törvény 190. §-a alapján egyh. megyénk megválasztotta egy évre a lelkészjelölő bizottság tagjait is, és pedig, eltérőleg az eddigi szokástól, miután a törvény titkos szavazást nem rendel, felkiáltás utján megválasztattak: Báthory Dániel és Mészöly Pál egyházi, és Rozgonyi György világi tanácsbirák rendes, — valamint Rácz János egyházi, Sárközy Kázmér és Csordás Sándor világi tanácsbirak póttagokkal. A delelőtti népes gyűlés a délutáni ülésre jelentékenyen megfogyott, s igy sok igen fontos ügy majdnem csak az intéző férfiak jelenlétében tárgyaltatott le. A mai tractualis gyülésünk ugyanis rendesen csak egy napig tart, s igy a délutáni ülést a távolabb lakó képviselők, hogy idejében haza utazhassanak, rendszerint nem is látogatják. E bajon mindenesetre segíteni kell, s mint értesülünk, segítve is lesz, már csak azért is, mert ezentúl jelentékenyen megfog szaporodni e. megyénkben is az elintézendő ügyek száma. A tanügyi, a pénztárvizsgáló bizottság jelentésének s számos kisebb nagyobb fontosságú ügynek letárgyalása után, a sorban legutolsónak felvétetett végül a lelkészi értekezletek tartása iránt többünk részéről beadott indítvány is, a mely azonban miután a lelkésztársak jórésze a gyűlésről már eltávozott, érdemleges tárgyalás alá sem jöhetett, határozatul csak annyi mondatván ki, miszerint esperes ur megbizatik, hogy a lelkészi értekezletek tartása ügyében belátása szerint járjon el. Legyen szabad reménylenünk, hogy ez nem elnapolása a bennünket, lelkészeket oly közelről érdeklő ügynek — ad graecas calendas. Lévay Lajos. A szatmári reform, egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk szokásos tavaszi helyosztó gyűlését márc. 28. és 29-ik napjain a szatmári ref. gymnázium tanácstermében tartotta meg. Kiss Áron esp. ur buzgó imája utan üdvözölvén a nagy számmal megjelent gyűlési közönséget, elsőben is jelenté, hogy az egyházi törvények értelmében ő és elnöktársa Vályi János jubilált e. m. gondnok ur hivatalaikra a folyó évi január 2-kán felbontott szavazatok eredménye szerint a kebelbeli gyülekezetek egyhangú szavazatával újból megválasztattak ; mely választás feletti örömének a gyűlési közönség lelkes éljenzésével adott kifejezést. Majd fájdalmasan emlékezett meg esperes ur ama nagy veszteségről, mely a mélt. gróf Degenfeld Imre egyházkerületi főgondnok halálával a tiszántúli egyházkerületet, s abban közelebbről a mi egyházmegyénket is oly mélyen sújtotta. Egyházmegyénk fájó részvéttel vette tudomásul a megrendítő halálesetet s elhatározta, hogy a kiváló buzgalmu derék főgondnok emléke e. m. jegyzőkönyvünkben megörökíttessék, s e kegyelem-tényről a méltóságos gyászoló család végzésileg értesíttessék. Ezek utan esperes ur nagy gonddal összeállított terjedelmes esperesi jelentését olvasá tel, mely hű képét tünteté elő egyházmegyénk szellemi és anyagi állapotának. Az esperesi jelentés után az egyházmegyei tanácskozási szabalyok készítésével megbízott küldöttség munkálata vétetett pontonként tárgyalás alá, mely a következőkben fogadtatott el. 1. »Az egyházmegyei közgyűlést meghívó körlevelek kellő számban a közgyűlésre kitűzött nap előtt legalább tizenkét nappal elindítandók. 2. Az egyházmegyei közgyűlést az egyházi elnök imával nyitja meg. 3. Az egyházmegyei közgyűlés határozatképesnek tekintendő, ha abban a megnyitáskor leg-1 alább 15 egyházból képviselő van jelen. 4. Az ülés kezdetén az elnök teszi meg előterjesztéseit, és a közgyűlés tárgyai az elnökség által meghatározott sorrendben vétetnek elő. 5. A mely tárgy — legyen az bárminemű beadvány, vagy önnálló indítvány, — a közgyűlés napját megelőzőleg 3 nap az elnökséghez juttatva nem lett azon gyűlésen rendszerint nem tárgyaltathatik. 6, Ki a tanácskozási tárgyhoz hozzászólani kíván, fölíratja magát az arra kijelölt jegyzőnél. Ugyanazon tárgyhoz azonban csak kétszer lehet szólani a közgyűlés tagjainak és pedig másodszor csak a már előbb szólásra följegyzettek után. Szólót beszédében félbeszakítani az elnökön kivül senkinek nem szabad, aki azonban őt a tárgytól-eltérés vagy a tanácskozás szabályainak meg nem tartása esetén figyelmeztetni, sőt a figyelmeztetés sikertelensége esetén tőle a szót megvonni, s általaban a szőnyegen levő tárgyra vonatkozólag a szükséges felvilágosításokat megadni bármikor is jogosítva van. 7. Szót kérhetnek báimikor, kik a tanácskozási szabályokhoz akarnak szólani, vagy félreérteit szavaikat