Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-15 / 15. szám

példa eléggé mutatja, miként cselekesznek az oly testületek, melyek méltányosak tudnak lenni ; különben is az alapítók s adományozóktól nem tagadhatni meg a jogot, hogy adományaik kezelése módja felől rendelkezhessenek. 2-szor. Az általunk indítványozott intézkedés szükséges. — Az országos közalap céljait a zsinati törvény 217. §-a teljes szabatossággal sorolja fel. — Minden egyházmegyében vannak adósságok terhe alatt roskadozó, pusztuló, hanyatló avagy építkező, vagy alakuló egyházak, csekély fizetésű lelkészek stb. E körülmények megítélése azonban igen relatív. Egy nagy központ madártávlatából másként látszanak a dolgok, mintha azokat közvetlen közelből tekintjük. Minden egyházmegye első sorban maga ítélheti meg, hol kell gyülekezeteket j alapítani, melyeket kell megmenteni, segíteni stb. A mi pedig a lelkészek fizetését illeti, országunkban a lelkészi fizetések roppant változók, egyik egyházmegyében, évenkénti 500 forint már elsőrendű fizetésnek mondható, mig más egyházmegyében, p. o. épen a pesti ref. e. megyében változás esetében 1200 frtra van a lelkészi fizetés minimuma határozva. — A központ most már hogyan találja meg a mértéket, hogy a nálunk csekély fizetésiieknek tartott lelkészeket segélyezze, mikor vannak helyek, hol ez a s

csekély fizetés, a fizetés maximuma*. Pedig ki állithatná, hogy a pesti e. megyében is nem kerül erőfeszitésbe annak az említett minimumnak az előteremtése ; ki állithatná, hogy itt nincsenek alakuló, segélyre szorult, adóssággal terhelt egyházak ? Váljon nem szükséges-e tehát, hogy a begyűjtött összeg egy részéről maga az egyházmegye s illetőleg egyházkerület intézkedjék ? De szükséges az indítványunkban foglalt módszer azért is, mert maga a zsinati törvény 217. §-a a) pontjában, mint a 218. §-ban a segélynyújtást azon feltételhez köti, hogy csak ott és akkor segélyez, a hol már az egyházmegye és kerület a maga részéről mindent megtett azon cél elérésére, melynek segélyezéseért folyamodtak. Azt pedig a zsinat bölcseségéről nem lehet föltételeznünk, hogy oly útra kívánta volna utasítani az egyházakat, melyen soha célt nem érhetnek. Mert miből segélyezze az e. megye, miből a kerület az illető folyamodókat, midőn a nevezett célokra alap eddig nem létezett s ép ezen intézkedés által céloztatik létesíttetni? Hasonlókép azt sem lehet a zsinatról föltennünk, hogy ugyanazon célokra az orsz. alappal egyszerre megyei s kerületi alapot is akart volna létesíttetni Nem marad tehát egyéb fenn, mint az orsz. közalap kezelésére nézve a fenntebbi indítványunk elfogadása, mely által a megyék s kerületek oly helyzetbe fognak jutni, hogy a zsinati törvények rendelkezéseinek eleget tehetnek. Indítványunk elfogadása harmadszor célszerű. Lélektanilag s tapasztalatilag igaz, hogy a sziveket könyörületre s a kezeket alamizsnálkodásra a szemmel látott inség és szükség indítja leghathatósabban. Kétséget nem szenved, hogy a távoli szükség és nyomor iránt az emberek legtöbbnyire érzéketlenek, mig a szomszédok Ínségének s nyomorának látása készebbé teszi s ösztönzi őket a bővebb mértékű adakozásra. De a conventre nézve is célszerű az ily intézkedés, mert ez által a folyamodók legnagyobb része az e. megyei s e. kerületi hatóság által segélyeztetvén, azok kérelmeikkel nem fogják ostromolni a conventet, mi áltat a központi ügykezelés sokkal egyszerűbbé válik s nem lesz oly szövevényes. Indítványunk 4-szer nem ellenkezik a törvénynyel sem. Mert a) az e. megyék s kerületek közvetlen rendelkezése alatt maradt összegek mindig az országos közalap részeiül tekintendők ; b) a nevezett összegek csak azon célokra fordíthatók, a mely célokat a zsinati törvény a közalapra nézve a 217 §-ban kijelölt; c) a megyék s kerületek az általuk tetc intézkedésekről jelentést, kimutatásokat stb. tartoznak a központba felküldeni. Látni való tehát, hogy itt csak az alap kezelése s az afelett való rendelkezés módjáról van szó, a melyet a zsinat nem határozott meg, hanem a melyről az intézkedést a 229. §. szerint a conventre bizta. Úgy de a convent ez intézkedés megtételébe még eddig nem bocsátkozott bele, s ennél fogva semmiféle törvénybe nem ütközik, ha indítványunk elfogadtatik s az egyházmegye a maga véleményét ilyképen nyilvánosságra hozza. Ezen indítványt egyhangúlag magáévá teszi az egyházmegyei közgyűlés, s ennek a főt. Egyházkerületre felterjesztését, külön kinyomatását elrendeli, s utasítja elnökségét, hogy ezen indítványt az összes magyarországi ev. ref. egyházmegyéknek tudomás és pártolás végett mielőbb küldje meg. A vértesaljai ref. egyházmegye közgyűlése. A vértesaljai ref. egyházmegye rendes évi közgyűlését f é. ápril 3-án tartotta meg, a szokott helyen, Kápolnás-Nyéken, Koncz Imre esperes, és gróf Degenfeld Lajos gondnok urak elnöklete alatt, a lelkészek és világi küldöttek élénk részvétele mellett. Esperes ur rövid, de megható imája után gondnok úr a közgyűlést pár szóval megnyitván, miután a megbízó levelek beadattak, mindenekelőtt esperes ur terjeszté elő terjedelmes és az egyházmegye anyagi és szellemi állapotát részletesen feltüntetni szokott évi jelentését, mely éljenzéssel vétetett tudomásul s határozatot igénylő pontjai azonnal tárgyalás alá is kerültek és gyorsan elintéztettek. A jelentés részletes s inkább csak egyházmegyénket érdeklő adatait ezúttal mellőzve, csak azt kívánom, mint elszomorító tényt megemlíteni, miszerint e. megyénkben, mint az esperesi jelentés constatálja, az egyházak nagyobb részénél a lefolyt évben sem folytak be pontosan az egyházi adók, s nem egy helyt a közigazgatási hatóságok támogatását kellett igénybe