Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-15 / 15. szám

tehát az illetők tájékozatlanok azon szakkörben, hova állítva lőnek; 1883. évben már Csiky kollegám fejéhez még az is anathemaképen sujtatik egy tiszteletre méltó lelkészi kör által. Váljon az igazság és méltányosság forrása-é az ilyféle következtetésnek és föltevésnek ? ítélje meg az elfogulatlan közvélemény. Az ilyesféle állításokkal és következtetésekkel tehát túllépte a mélyen tisztelt lelkészi-értekezlet azon határt, a meddig szabad menni bármily szentügy védelmében is ; mert bizonyára a cél nem szentesíti az eszközöket. Egy ifjú tanárnak működési terére üszköt dobni, szánt szándékkal meglazitni törekedni azon nemes és szép viszonyt, mely a tanár és tanulók között kifejlődik, kimondani már előre a nélkül, hogy még adatok lehetnének, hogy tapasztalatlan és példaadás hiányában sinlő lelkészi kart fog csak képezhetni: ez a leggyengédebb kifejezéssel is kegyetlenségnek mondható. Csiky L. tiszttársam felett itélni a jövő van hivatva s a mint őt közelről látjuk és ismerjük, ő tekintetével teljesen arra is van fordulva : működik buzgalommal és lelkesültséggel, az áldás majd onnan felülről jő. A krassói lelkészi kör elitéli s erősen megbírálja az iskolai nevelést és tanítást is. Ezt mind teheti, tegye is, csak igazságosan ítéljen. Azonban miután központi rendező kör létesítéséről szól, mely attól a meggyőződéstől van áthatva, hogy az egész egyházkerület csak ő érette alakult ; azután szól rideg és szeretetlen bánásmódról;— ezeket én mind nem ismerem, s tagadni bátor vagyok, hogy minderi dKepen aliana a mint képzeletben előállítva van. Szükség volna még több homályos és könnyen odadobott állításokra is reflektálnom, melyek a válaszadásban nagy számmal előjönnek ; péld.: midőn állíttatik, hogy a debreceni egyházban az »intézők s vezérek, kik az egyháznak az egyházmegyei hatóság alul való kivonása s jogkörüknek túlterjesztése által magát az egyház belső békéjét is veszélyeztetik.4

Vagy midőn azt mondják, hogy j,a konventi képviselők választásánál hangoztatott egyházi és világi elem paritásának elve ugy látszik az egyházkerületen nem alkalmazandó szükségesképen.* Vagy midőn scénákról beszélnek, melyeket a túlhatalmaskodás idézett elő az egyházkerületi gyűlésen*) stb. mindezekre nézve szóvitába bocsátkozni nem akarok; miután én jobban tisztelem a krassói lelkészikör tagjainak erkölcsi értékét és tekintélyét, hogy föl ne tételezném róla, hogy nyugodt óráikban majd meg fognak győződni arról, miszerint mégis túlhajtottak a célon : meg fognak győződni, hogy mások becsületromjain épitni, bármily nemes legyen is a cél biztosan és állandóan nem lehet. Ajánlom figyelmükbe egyik nagy reformátorunknak ama szép tanácsát egyetlen szó változtatással: Sci*) Kár volt világosabban nem szólani, hogy megvilágíthatnék a scéna eredetét; mert legalább én scénákat nem ismerek. Egyházkerületi elnökségünkről erőszakoskodást, provocálásra való hajlamokat feltételezni csak az tud, a ki érdemes püspökünk szelíd lelkét nem ismeri. mus enim, ubi primum justitiae fines excesserímus, nobis extra viam et in tenebris esse cursum, in quo errare, labi, impingeré identidem necesse sit. A béke és szeretet legyen velünk. Debrecen, 1883. ápril 11. Tóth Sámuel. Az országos ev. reform, közalapról. (Kivonat a pesti református egyházmegye 1883-ik év ápril 3-án tartott közgyűlése jegyzőkönyvéből). Olvastatott az országos ev. reform, közalap tárgyában, többek által benyújtott következő indítvány: Minthogy a f. évi január 23 — 31. napjain tartott egyetemes convent az egyházi közalap kezelése s kiosztására nézve jkönyve 80. sz. szerint önmagában meghasonlott, s a végleges határozathozatalt elhalasztotta : mi alulírottak e fontos kérdés megoldása érdekében bátrak vagyunk indítványozni : 1. Mondja ki az e. megye közgyűlése határozatiig, hogy »a magyar orsz. ref. egyh. közalapra teendő évi adózás, illetőleg adományok összegéből, a zsinati törvény 217. §-a által kijelölt célokra, egy negyedrész az illető egyházmegyék, egy negyedrész az illető egyházkerületek közvetlen rendelkezése alatt maradjon, két negyedrész pedig a központi pénztárba szolgáltassák be.® Indítványozzuk, elfogadás esetén, rendelje el az e. m. közgyűlés, hogy ezen határozatáról a testvér egyházmegyék értesíttessenek, ugyancsak arról tudomásvétel végett tegyen jelentést a főtiszt, egyházkerületre is. Indokolás. Kivánatunk i-ször méltányos. Az orsz. közalapra a gyülekezetek egyes tagjai adakoznak. — Az egyesek illetékeit a lelkészek, gondnokok, presbyterek felelősség terhe alatt szedik be s szolgáltatják illető helyeikre. — Az ily munka sokféle bajjal, fáradsággal, időveszteséggel, és lesznek esetek, mikor izetlenséggel s anyagi kárral fog járni. — Váljon helyes dolog lenne-e a gyülekezeteknek csak a bajt, gondot, fáradságot s aldozattételt hagyni, s az összeg kezelését s annak hovaforditását illetőleg őket minden közvetlen befolyástól megfosztani? — E kérdésre a feleletet könnyű megadni s ép ezért azt hisszük, hogy felszólamlásunk, midőn e kérdést megoldani igyekszik, méltányos is. — De hásonlót látunk más, már régen működő s hosszas tapasztalásokra támaszkodható ilynemű egyesületeknél is. — így a Gusztáv Adolf-egylet alapszabályainak II. §-a szerint a fiók-egyletek által gyűjtött összeg egy harmadával teljes szabadsággal a fiók-egylet rendelkezhetik, másik egy harmadával rendelkezhetik az, de már meghatározott célokra s csak a harmadik egy harmadot tartozik a központba beszolgáltatni. A magyarhoni ágost. evang. egyetemes gyámintézetének alapszabályai a 11. és 12. §-ban hasonlókép ugy rendelkeznek, hogy a gyűjtés egy harmada felett rendelkezik az e. megye, fele fölött az egyh. kerület, s csak a többi jut el a központba. — E két hatalmas