Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-15 / 15. szám

szórt guny és kisebbítés fegyverén kívül, céltáblául tűzte ki egy a munkakörében egész odaadással működő ifjú tanár személyét is. S ez az, a mi visszatetszést keltett s felháborodást idézett elő, hogy egy tanár meghurcoltatását összeegyeztethetőnek tartotta a lelkészi kör saját erkölcsi tekintélyével. Eltekintve azért a többféle, részint nyilt, részint leplezett támadásoktól, melyek a tiszántúli egyházkerület elnöksége s több férfiai ellen intéztetnek, főleg a válaszadásban: nekem e rövid feleletben célom kimutatni, mily tévesen volt értesülve a tisztelt lelkészí kör annak a tanárválasztásnak folyamáról, s igy mennyire tévedt a dolgok megítélésében. Ugyanis: Mint valami nagyjelentőségű indokot emliti fel a lelkészi kör, hogy 1880. april havában, midőn először került fel az ürességben levő gyakorlati theol. tanszék betöltése az egyházkerületi gyűlésen, a helyettes tanárt csak egy szóval sem ajánlotta a főiskolai tanárikar, a mi szerinte azt bizonyítja, hogy nem tartotta azt arra alkalmasnak. Valójában sajnálni lehet, hogy még azon lelkészi kör tagjai is, kik egész önérzettel állítják, hogy gyökeresen ismerik a debreceni főiskola múltját és jelenét, egészen figyelmen kívül hagyták itt a debreceni főiskolánál a tanárválasztások alkalmával követett azon gyakorlatot és szokást, hogy a legrégibb időktől fogva, midőn valami kiváló egyént akartak megnyerni valamelyik tanszékre, ugy a tanárikar, mint maga az egyházkerület is más egyéneket annak neve mellett nem emiitett fel. A sok közül legyen elég egy pár példa: 1864. évben (lásd e. k. j. k. apr. 51. sz.), midőn a most általam elfoglalva levő tanszékre boldog emlékezetű Révész Imre, debreceni lelkipásztort óhajtotta volna alkalmazni a közbizalom, egy magát ajánlotta úgy a tanárikar, mint az egyházkerületi közgyűlés megválasztásra, senki más föl nem említtetvén ; még sajátságosabb eljárás volt az, midőn 1822-ben boldogult elődömet ugy választották meg rendes professorrá, „ha Gyárfás Pál nem jönne el.* Es miután Gy. P. csakugyan nem fogadta el a meghívást, A. J. mint rendes tanár alkalmaztatott minden ujabb bejelentés nélkül. Igy történt ez 1881. évben is, Csiky collegám választása alkalmával, először ajánltatott Sz. J. esperes ur, miután pedig ő megnyerhető nem volt, 1881 -ik évben a mint a jegyzőkönyv 83. sz. végzése igazolja, ugy a tanári kar, mint az egyházkerületi gyűlés több egyént hozott ajánlatba. Az ilyféle eljárásból miképen lehet már azt következtetni, hogy a másodízben ajánlottak bizonyára nem alkalmasak a tanszékben működhetésre, s azokhoz nem volt bizalma a tanárikarnak sem, mert ha lett volna, első alkalommal is ajánltattak volna ; erre feleljen meg a tisztelt lelkészi kör igazságérzete. Továbbá állítja a lelkészi "kör, hogy 1880. april havától a választás augusztusra tűzetett ki, de akkor fel sem vették az ügyet. Ugy látszik erősen kikerülte a lelkész' kör figyelmét az 1880. évi juliusi közgyűlés I 225. sz. végzése, melyben előadatik, hogy miért javasolta és tartotta szükségesnek az egyházkerületi tanügyi bizottság a tanszék betöltését az 1881. év tavaszi közgyűlésre halasztani. Ugyanis május hóban, midőn az egyházkerületi tanügyi bizottság együtt tanácskozott, többféle körülményből azt következtette az elnökség, hogy ősznél előbb aligha tartathatik meg a 2-ik közgyűlés, addig pedig, miután a tanév sept. kezdetével megnyílik, a tanári szék ideiglenes betöltésére nézve intézkedni kell, ezért tehát a helyettesítésre nézve korán megtétettek az ideiglenes intézkedések. Julius végén azonban megtartható lett a közgyűlés és az a tanügyi bizottság ideiglenes intézkedését a tanévre nézve elfogadta és megerősítette. Hát azon előadáshoz, jellemzéshez mit szóljak : hogy -»az 1881. májusi közgyűlést megelőzőleg felsőbb meghagyás folytán szakküldöttség bírálata alá bocsáttatott a helyettes tanár alkalmas volta és a küldöttség egyhangúlag alkalmatlannak mondá ki; majd az esperest kar hívatott fel véleménynyilvánításra és ezek közül sem ajánlotta senki.*!! »Calumniare audacter." Szinte meggyökeredznek lábaim az ily denunciacio hallatára. Szakküldöttség eljárásáról s bírálásáról, mely felsőbb meghagyás folytán működött, itt senki nem tud semmit. A dolog egyszerűleg ugy történt, hogy az 1881 -ik évben april 29. és 30-án a lelkészképességi vizsgák lefolyván, május i-ső napja épen vasárnapra esvén, tehát délelőtt az esperesek közül többen istenitiszteletre a fő" iskolai imaházba mentek, a hoí Csiky Lajos hely. tanár prédikált, meghallgatták természetesen, de nem mint küldöttség s hogy valahová referáltak volna az eseményről, annyival inkább egyhangúlag alkalmatlannak mondották volna ki, minderről semmi tudomásom, sőt a következmények és eredmény ellenkezőt igazolnak. Biztosan állithatom, hogy nagyon zavaros forrásból merítette az adatokat a lelkészi kör, midőn azoknak hitelt adott és saját neve alatt világgá bocsátotta. Kár volt az 1881. májusi gyűlés 83-ik számú végzésében foglalt előadást inkább hitelesebbnek nem ismerni el. Végre még abból is egy nyomós érvet következtet a lelkészi kör, hogy az egyházkerületi gyűlés kötelességévé tette a szünidők alatt a hazai egyházi viszonyainkkal bővebb megismerkedés céljából a különböző vidékeken a nagyobb és kisebb egyházközségeket meglátogatni, a mely intézkedés által úgymond a megválasztottnak a gyakorlati téren való tájékozatlansága lett elismerve. Különös időket élünk; még midőn 1842-ben (j. k. okt. 349.), 1844-ben (nov. 282.) az egyházkerületi gyűlés ugyanily tartalmú határozatot hozott a megválasztott, majd hivatalába beigtatott practica theol. tanárra vonatkozólag; vagy midőn 1869-ben (aug. 220. sz.) s 1872-ben (aug. 183. sz.) gyakorlati lelkészi téren működő érdemes férfiak a tanitóképezdéhez rendes tanárokul megválasztatván, föltételül tüzetett elébök, a hazai és külföldi tanitóképezdék megszemlélése : ezen időkben még senki sem következtette azon kívánalomból, hogy