Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-04-01 / 13. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI V ATA L : IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. 1. BITI. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kíilöu 30 kr. Teljes számúpéld-áin^ol^lsiaJ. miiedig-Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Tisztázzuk a minősítés eszméjét. Az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye január 23-iki gyűlését megelőzőleg az esperes barátságosan és nem hivatalból felszólított minket Nánáson, hogy a minősítés miként alkalmazásáról gondolkozzunk. Előttünk ismeretes volt az erdélyi gyakorlat, de azt a magyarországi s különösen az alföldi számos nagy egyházakra és más különleges viszonyokra kielégítőnek nem találván, így vetettük fel nevezett gyűlésen az ^an sit eo loco dignus* alapelvet, még pedig minden részletezés nélkül. Szoboszló az iskolai bizonyítványokra, különösen a facultatiora fektette a súlyt. Rövid, érdekes eszmecsere után a szabatos formulázásra bizottság neveztetett ki, melybe Nánás is kijelöltetett, de mivel látta, hogy a megválasztott tagok mind ellenkező alapelven állanak, azon kijelentéssel, hogy álláspontjáról eltérni nem tud, a kijelölést nem fogadta el, hanem mig egyrészről raptim írásba foglalt javaslatát a gyűlés megbízásából megfontolás végett a bizottságnak átadta; másrészről- felkérte a biz. jegyzőt, Zsigmond Sándort, hogy mivel ez ügyben a nézetek nyilvánítása, az eszmecsere egy általában nem akar megmozdulni; provokálási szempontból a debreceni egyházi lapban tegye közzé azt; hol, mint már jelezve volt, meg is jelent. A szoboszlói bizottság munkálatát ismertetvén „Sutor", kit alapos okom volt Zsigmond Sándor barátomnak tartani, s nagyon örülök, hogy nem ő volt, némi célzatos cynismussal emlékszik a nánási javaslatról. Én tehát provokálva lettem álláspontom védelmezésére, mit e lapok 9-dik számában „ An sit eo loco dignus'' alatti cikkben o tettem. Erre felel Zsigmond Sándor barátom a 10-ik számban, melynek én most már örülök, mert mig egyrészről biztosithatom őt, hogy sem barátságunk, sem békességünk nem fog felzavartatni, másrészről igazsága van esperesünknek, hogy inter duos litigantes tertius gaudet : az eszme tisztul. Folytassuk tehát az eszmecserét és tisztázást, Zsigmond Sándor barátom beleegyezésével minden ellenvélemény jelzésére, megmaradván a szoboszlói nevezet mellett. Nem bocsátkozom az egyházi törvények, vagy azok egyes intézkedéseinek bírálatába, ezt korainak tartom; majd eljő arra is az idő, majd megbirálja az élet és a gyakorlat, csak konstatálni kívánom, hogy a választói jog a legszélesebb alapra van fektetve, az egész gyülekezetre ki van terjesztve ; miből önként következik, hogy a választási szabadságot is minél szélesebb határig, sgészen addig, meddig a törvény és anyaszentegyház érdeke megengedi, ki kell terjeszteni, mert liilönben nagyon sokszor megtörténik, hogy e nagy tömeg nem fér meg a felállitni szándékolt szttk korlátok között, azokat áthágja, vagy erőszakkal áttöri. Igen! bármily csinos, bármily műizléssel készült szabású legyen az az ellenvélemény öltönye, bármint dicsérgesse és ajánlgassa annak kelméjét és szabását Zsigmond Sándor barátom, bármily gyönyörrel illesztgesse azt 25