Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

a jó anya, féltik leányukat a közoktstási minisztertől. Azaz nem a miniszter úrtól, hanem a törvényjavaslattól. A törvényjavaslatot egyébiránt mégis elfogadja. Hoitsy Pál szükségesnek tartja az egész közoktatási rendszer teljes reformálását, mert most egyik tanoda panaszkodik a másikra : az egyetem okolja a gymnáziumot, hogy polgárai nem tudnak semmit, a gymnázíumok az elemi iskolákat. Legfőbb hiba, hogy jelenleg élet és iskola közt nincs meg az összhang. Az iskolák nem alkalmazkodnak az élet gyakorlati követelményeihez. Nyelvtani szabályokkal, folyton Ciceróval stb. fárasztják a tanulókat s nem tanulnak meg egy nyelvet sem. A klaszikusok tanításának egykor nagy hivatása volt, ha ezek nem taníttattak volna, a modern társadalom nem fejlődött volna ennyire. De ma már betöltötték hivatásukat a klaszikusok, puszta pietásból nem zárkózhatunk el miattuk a mai világ, a modern élet követelményei elől A grammatikának tulajdonított pedagógiai nevelés erkölcsi eredmények tekintetéből sem tartja indokoltnak éppen a latin és görög nyelvnek művelését, melyeknek szelleme ellenkezik a mienkkel. Szükségesnek tartja tehát a természettudományok művelését, melyek az életre nevelnek. Azon idő, melyben a jelenlegi tanrendszer teljesen ujjal cseréltetik föl, nem sokára eljön, azt nem akadályozhatja meg se miniszter, se parlament. Már is folyton hátrál, enged a régi fölfogás az ujabb kor követelményeinek. Az időt elérkezettnek látja, hogy megkezdessenek a reformok, azért nem fogadhatja el a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Grünwald Béla : A közoktatás ügye nálunk nemcsak kulturkérdés, de nemzeti kérdés is. A magyar nemzet missiója, hogy fenntartsa hazáját mindazokkal az eszközökkel, amelyeket csak használni lehet. A magyar nemzet uralma nemcsak előny, de nagy terhekkel, vagy felelősséggel is jár. A nemes feladat: egységes kulturnéppé alkotni a haza minden népét, nekünk jutott feladatul. Minél magasabb színvonalon áll a középiskola, annál magasabb színvonalon áll a nemzet intelligenciája. A középiskoláknak a kulturális jelentőségen kivül van nemzeti jelentősége is. P3s itt nem hallgathatjuk el a magyarosítás kérdését. De meg kell gondolnunk, hogy mit akarunk : hogy ne aspiráljunk többre, mint a menynyit elérhetünk. Mert megeshetnék, hogy mig a magyar nemzet mások beolvasztásával foglalkozik, őt olvasztanák be az olahok vagy a szlávok. Nekünk le kell mondanunk nagyobb tömegek magyarosításáról. Magyarosithatunk ott, hol a nemzetiségek kisebb csoportokban, szórványosan laknak a magyarok közt, de nagy tömegek megmagyarositásával elkéstünk. De hisz' nem is a nyelvben kell keresnünk az állami egységet. Arra, hogy több nép békésen megférjen egymás mellett, elégséges a politikai asszimiláció, ha az ország értelmisége át van hatva az állami egység eszméjétől. Az államot nem az alsó néposztályok alkotják, hanem az értelmiségek. Arra kell tehát törekednünk, hogy Magyarország összes értelmisége legyen áthatva az állami egység eszméjétől. E célt pedig csak a helyes irányban vezetett középiskolák által érhetjük el. A mi középiskoláink azonban még nem felelnek meg e célnak. A felekezeti iskolák helyi befolyás alatt állanak, a tanárok nem járnak el a kellő szigorral. Ezek aztán elárasztják a főiskolákat, a főiskolák meg a társadalmat oly emberekkel, kik a legnagyobb igényekkel lépnek ki a társadalomba, az életbe. A törvényjavaslat sem felel meg a célnak, mert nem állapítja meg a középiskola kellékeit. Az érettségi y vizsgánál nagy szigort kiván a javaslat, s megmarad a j rossz középiskola Az állam tisztán a tanárképesitésre i szorítkozik, de a nem magyarnyelvű iskolákban, hanem azután is külföldi egyetemeken végzett tanárok fognak működni, a kik idegen hazafiatlan szellemet oltanak a tanulókba s mi idegen államoknak neveljük polgárainkat. A törvényjavaslat engedékenysége még végzetessé válhat a hazára, majdha egy nagy megpróbáltatással kell szembezsállania. Neki az ellen nincs kifogása, hogy felekezeti iskolák legyenek, és hogy azok felett az állam felügyeletet gyakoroljon. Akik azt nem akarják, túlzásba mennek. A közoktatás nem privilégium, hanem az állam feladata. A felekezeti iskolák nem a felekezetek organumai. A mely állam lemond arról, hogy közigazgatási érdekeit ne ő védelmezze, önmagáról mond le. Beszéde végén reflektál Prónay Dezső báró beszédére. O Prónay bárót tehetséges művelt és képzett embernek ismerte, és épen azért nagy örömmel fogadta az ág. egyház főfelügyelőjévé való megválasztatását. De beszéde fájdalmas hatást tett rá s kétség támad benne, ha teljesíteni fogja-e a rábízott missiót. Neki nem szabad bizalmatlansággal viseltetni az állam iránt, mert akkor olyan oldalról támadnak szövetségesei, mik az eddig elért eredményeket is megsemmisítik. Az állam annál nagyobb veszély a felekezeti autonomiára nézve, minél nagyobb veszély a felekezeti autonomia az államra nézve. O azt, mit a javaslat kiván, a minimumnak tartja. Végül reflektál a miniszterelnök beszédére. Kijelenti, hogy a miniszterelnöknek soha még egy beszéde sem tett oly nagy hatást, mint a tegnapelőtti. Miért ? Mert soha enynyire nem volt áthatva az állami szellemtől, soha ily emelkedett hangulatba nem tudta hozni az egész házat. Elfogadja a törv ényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. io-én a vitát Orbán Balazs b. nyitotta meg. Beszédében a különvélemény és Prónay Dezső báró határozati javaslatának védelmére kel. Ugy találja, hogy e törvényjavaslat ellenőrző intézkedései magukon hordják a centralisatió, a mindenbe való beavatkozás törekvését. Bár tehát a javaslatot általánosságban sem fogadhatja el, távolról sem akar solidaritásba lépni azon kérvényekkel és beszédekkel, melyek a törvényjavaslatot a vallás- és tanszabadság nevében támadják meg, mely tetszetős cimek csak ürügyül szolgainak más önző, hazafiatlan törekvések palástolására. Különösnek tartja, hogy az országházban nem szászok jajveszékelnek leginkább a szászok veszélyeztetett nemzetisége felett, siránkoznak az egyenjogúsítás nagy e'vével össze nem egyeztethető kiváltságaik korlátozása miatt. Igy Zay Adolf képviselő ur a Szepességből származott Szebenbe ; ős hazája derék németjeitől megtanulhatná, hogy miként kell e hazát, mely jótéteményeivel árasztá el, szeretni. Steinacker ur Debrecenben született derék atyja külföldön is mindig magyar maradt, ő itthon lett szászszá. Wolfif képviselő ur nemzetiségéről különböző versiók keringenek. Hogy ő és társai miért oly dühös szászok, annak is felismerni véli szóló indokát, mert csak igy juthattak olcsó mandátumhoz. Wolff ur érzékenyen panaszkodott, hogy a romániai szerződés miatt iparvallalataik megbuktak, földmüí velésük pang, a nagy adók agyonnyomják, ugy de ez nemcsak a szászokkal, hanem az erdélyi részek magyar és oláh lakóival egyiránt igy van, azok együttesen nyögnek e kormány rossz gazdálkodása és kizsarló rendszere alatt. Teszek egy ajánlatot képviselő urnák — folytatja szóló — ha ő ugy magasztalja a romániai helyzetet elterjedt irányadó lapjában, csináljon propa! gandát azon eszmének, hogy a szászokat cseréljük ki a