Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-18 / 11. szám

Romániából kivágyakozó csángókkal, a kik ép ugy ragaszkodnak e hazához, a miként a szászok elvágyakodnak innen. Vagyha e kicserélés nem sikerülne, talán jó lenne a szász városokat zálogba adni, a magasztalt szomszédnak legalább pár évtizedre, mert meg vagyok győződve, hogy mikép az egykor elzálogosított szepesi városok a kiközösítés e korszaka alatt megtanulták e hazát szeretni és ahhoz szeretetük egész szívósságával és melegével ragaszkodni : akkép a szászok is megtanulnák e most szidalmazott szegény magyar hazát becsülni, ahhoz visszavágyakodni s azt Vaterlandjuknak tekinteni. HofFmann Pál : A három nagy és jogosult érdek közül, melyeket e törvényjavaslat kielégíteni törekszik, t. i. a kulturális, nemzeti és felekezeti érdekek közül, a felekezeti foglalja el a leghatályosabb pozíciót. A törvényjavaslat mellett felszólalók, kivétel nélkül a kulturális érdeket állították előtérbe, ellenzői a felekezetit, holott ez legelőnyösebben érvényesül e javaslatban. Áttérve a részletekre, meglepetéssel konstatálja, hogy a felekezeti ellenkezés ama felekezet részéről eredt, melynek önkormányzata legnagyobb mérvben van épségben tartva és azon felekezet részéről támogattatik, melynek középiskolái a legnagyobb mérvben vannak az államhatalomnak alárendelve. Két dologra lett súly fektetve, mint olyanra, mi által a protestáns felekezeti autonómia érintetik. E kettő a tanárképesités és az érettségi vizsga. A mi a tanárképesitést illeti, egyik képviselőtársunk nagy gravamennek hozta fel, hegy a felekezetek tanárai az ország egyetemén tesznek vizsgálatot. Ha ezt olyas valaki mondja, a ki a tanügygyei és irodalommal nem foglalkozik, nem csodálkoznék e fölött, de nem érti, hogy épen a képviselő ur, a ki maga is az irodalom bajnoka, az ország legfőbb tanintézetéről és az ott működőkről ily nyilatkozattal lépjen fel. Ha az lealázó bárkire nézve is, hogy az ország első tudományos intézete előtt tegyen vizsgálatot, akkor ne tartsunk ily intézetet, hanem tessék azt inditványozni, hogy töröltessék el. Mert ha ennek hatósága és tudományos értéke olyan, hogy lealázza azt, a ki előtte képességét kimutatja, akkor nem érdemel egy napi létet, hanem eltörlendő a föld színéről. Ezen intézet nem felekezeti, mert méltóztassanak a bölcsészeti kart megnézni és mindenki meggyőződhetik róla, hogy az alkotmányos korszak óta azon a tanári vizsgálatot egy sora a protestáns egyház kiváló tagjainak tette le. A mi az érettségi vizsgálatot illeti, még inkább csodálkozik, hogy a törvényjavaslatnak erre vonatkozó része visszatetszést szül. Az állam képviselője csak jelen van, csak kifogásokat tehet, de határozatra nincs jogosítva. Mi indítja tehát itt ellenzésre az urakat ? Hiszen az állam képviselője a kath. iskolákban elnököl az érettségi vizsgálatokon és ott döntő befolyást gyakorol. A protestáns intézeteknél nem elnököl, csak az elnök mellett fog ülni, észlelni fogja mi történik. Végül a szászok ellen fordulva, utal a magyar országi németekre, kik a nagynémet elemnek is oly jeles férfiakat neveltek, minő egy Lenau és Iiyrt; a szászok nem tettek ily szolgálatokat a német elemnek, melynek különben reájuk szüksége nincs. Gruber János a különvéleményhez csatlakozik, azzal a különbséggel, hogy a görög nyelvet nem az egyetemre utasítani, hanem mint rendkívüli tárgyat kívánja taníttatni. A szélsőbalról a katholikusok ellen intézett támadásokkal széniben, noha e párt tagja, kijelenti, hogy a felekezeti szükkeblüséget elitéli. Midőn e házba lépett, otthon hagyta keresztlevelét s nem fogadhatja el, hogy a hazafiság a protestáns felekezet szabadalmaként állíttassák oda. O teljes épségben fönntartani akarja a protestánsok autonómiáját, elismeri hazafiságukat, de meg kell jegyeznie azt is, hogy a katholikusok sem állnak alább hazafiság dolgában. Panaszkodik a tanulók tulterheltetése ellen. Végül megróva, hogy a törvénjavaslat a tanárok gyakorlati kiképeztetéséről nem gondoskodik, pedig a nélkül a tanár taníthat, de nem nevelhet. Kijelenti, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el, hanem Hermán Ottó különvéleményét támogatja szavazatával. Lukacs Béla a javaslat mellett van, de nem hagyhatja említés nélkül, hogy a javaslat homályban hagyja az erdélyrészi róm. kath. státus által fenntartott és igazgatott középiskolákat. Az erdélyrészi kath. egyháznak más a történelmi fejlődése, mint a magyarországinak. Erdélyben a fejedelmek alatt megszűnt a kath. klérus uralma. A javaslatból nem lehet szó szerint kivenni, ha vájjon az erdélyi kath. iskolák a felekezeti vagy a miniszter hatósága alatti tanintézetek kategóriájába tartoznak-e és minő elbánásban fognak részesittetni. Kijelentve, hogy erre vonatkozólag a részleteknél módosítást fog benyújtani, miután a javaslatot üdvösnek, semmiféle érdekkel ellenkezőnek nem tartja, azt részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Turgonyi Lajos mind pártja, mind felekezete nevében határozottan viszautasitja a kormánypárt padjairól emelt vádat, mintha felekezeti gyűlölség, felekezeti féltékenység vezérelné őket, mintha ők az ország ellenségeivel kokettiroznának. Mélyen sértőnek tartja a felekezetek jogaira, hogy az érettségi vizsgálatok kormánybiztos ellenőrzése mellett tartatnak. Tanügyi szempontból is károsnak, igazságtalannak tartja ezt, mert a biztos nem lehet ismerős a tanoda viszonyaival, a tanulók ismereteivel stb. Nem fogadja el a javaslatot, hanem a különvéleményt Prónay Dezső hat. javaslatával együtt. 12-én Dobránszky Péter hosszú beszéddel nyitotta meg a vitát. A felekezeti és nemzetiségi túlzók ellen megjegyzi, hogy ha az ember beszédeiket hallja, azt kellene hinni, hogy protestáns zsinatban vagy a szász universitásban van, holott a haza és nemzet érdekének mindenek felett álló magasságban kellene lebegnie. Áttérve aztán a javaslat tárgyalására bizonyitgatja, hogy a protestánsok által felhozott sérelmeknek nincsen alapjuk, s miután a javaslat csak hatályossá kívánja tenni az állami felügyeletet, azt örömmel elfogadja a tárgyalás alapjául. Utána Bodogh Albert szólt a javaslat ellen. Híve az egységes középiskolának s a mellett kárhoztat minden oly intézkedést, mely a felekezetek autonómiáját megsérti. Visszautasítja a függetlenségi párt ellen a kormánypárt padjairól fölhozott különböző képtelelen vádakat: hogy a pártot chauvinizmus, felekezeti elfogultság vezérli, útjában áll a kultura fejlődésének. Annak okát, hogy a magyar kultura fejlődése megakadalyoztatott, szóló abban keresi, hogy négy évvel ezelőtt elmentünk Boszniába és Krivosciába kulturát terjeszteni, holott, ha e kalandos vállalatra kidobott pénzt a magyar kultura fejlesztésére fordítottuk volna, most nem lenne a képviselőházban felekezeti harc. Szóló ezután hosszasabban polemizál a miniszterelnökkel és Grünwalddal s végül kijelenti, hogy a különvéleményt és Prónay báró határozati javaslatát pártolja. Pulszky Ágost az egységes középiskola eszméje ellen fordul. Bizonyítani igyekszik, hogy ennek még nem érkezett el az ideje. A középtanodai oktatás főcélja szerinte nem az, hogy a tanítványok az ismeretek bizonyos összegére tegyenek szert, hanem, hogy szellemi