Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-11 / 10. szám

gyakorolja azt a pásztor, hol szelíden, hol kemé­nyebben, de mindig bölcseséggel és szeretettel; népünk alsó osztálya azt nem csak, hogy rossz néven nem veszi, hanem meg is várja. Azért kell bizony inteni, feddőzni, dorgálózni ezentúl is bátran, de nem kell azt büntetésszámba venni soha, mert ha mi ugy vesszük is, hallgatóink nem veszik ugy. A büntetés kezdődik ott, a hol a büntetett valami módon megérzi, megsínyli a büntetést; ez­előtt volt a testi büntetés, de az elmúlt, most van helyette a pénzbírság, az már aztán büntetés ha csak 10 kr. is: a cseléd, a napszámos ha 40—50 krt fizettetnek vele valami illetlen beszéd­ért, már azt megérzi és csakugyan büntetésnek tekinti, ha pedig 3—4 frtba megy, akkor már meg is emlegeti; de nem szabad feledni, hogy vannak csaknem minden falusi gyülekezetben fel­fuvalkodott dúsgazdagok oly durva lélekkel és ép oly kevés becsületérzettel, mint a legutolsó cse­lé'd; az ilyennek a 10 frt se büntetés. Keresztül­kasul gázol papon, presbyteriumon, vérig sérte­geti valamennyinek becsületét s kiszúrja a 10 frtot, mely neki nem is pénz és quitt! az ilyene­ket szoktuk aztán 40 — 50 frtig megbüntetni, me­lyet ha egyszer megvettek rajta, azontúl zabolát vet szájára még részeg állapotában is! az ilyenek ellen, ha egy-két bírságolás nem használ, legjobb a világi törvényszék orvoslatát kérni. A jogkör, melylyel bennünket a zsinat felru­házott nem tágult ugyan, hanem inkább öszsze szoríttatott, de legalább az az érdeme megvan, hogy meglehetősen van körvonalozva, tudjuk most már világosan, hogy meddig és ne tovább ; ezzel is sokat használhatunk a valláserkölcsösség ügyé­nek, és sokat hallgatóinknak, mert köztük élvén, őket naponként szemmel tartván, egy kis bünte­téssel az örvény széléről sokat vissza vezethetünk a becsület és jólét útjára. Minden törvény jó, csak méltányosság és igazság szerént kell alkalmazni, a törvénynek nem betűjét, hanem szellemét, intencióját kell nézni. Nagy Ignác, kölkedi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A középiskola ügye az országgyűlésen. A középiskolai törvényjavaslat felett 5-ikén meg­indult vita oly mérveket öltött, hogy nehéz volna ma I megmondani, mikor ér véget, De akármeddig tart a vita, annyi bizonyos, hogy most már elvalahára lesz középis­kolai törvényünk, a mi reánk protestánsokra nézve, ha másért nem, annyiban minden esetre nyeremény lesz, hogy hozzá foghatunk valahára a tanrendszer megálla­pításához, a mitől eddigelé is csak iskoláink sorsának bizonytalansága tartott vissza. Mint máskor, ugy ez alkalommal is, közölni fogjuk a vita folyamának lényeges mozzanatait pro et contra. * Szathmáry György a közoktatásügyi bizottság elő­adója nyitotta meg a tárgyalást, áttekintését adván hazai közoktatásügyünk eddigi intézkedéseinek. Aztán át­térve a középiskolákra ezeket mondja : Magyarországon 179 középiskola működik 2424 tánárral s több mint 38,000 tanulóval. — A mi magu­kat az intézeteket illeti, a jellegre nézve a legnagyobb különféleség uralkodik. Ez magában véve nem volna baj. A javaslat sem alterálja intézeteinknek jellege te­kintetében a fennálló viszonyokat. Ezen viszonyokból azonban ismét mások származnak, melyeket határozot­tan sajnosaknak kell nyilvánítani. íme a miniszteri javas­latnak indokolása, hogyan jellemzi a jelenlegi állapotot. „Még ma is vannak hat osztályú gymnáziumok 3—4, vannak 4 osztályúak 2, sőt 1 rendes tanárral, vannak iskolák egyetlen vizsgált és képesített (okleveles) tanár nélkül, vannak, melyeknek helyiségei és felszerelései minden bírálaton alól állanak. És ily iskolák akár a fe­lekezetiség, akár a százados fennállás védpajzsa alatt nyilvánossági jogot élveznek, bizonyítványai államérvé­nyességgel birnak.* E rövid jellemzést ki tudnám bővi­j teni saját tapasztalásaimból meritett adatokkal. Általában magántanulók vizsgázásánál, osztályok összevonásánál, érettségi vizsgálatoknál bizony szabály­talanságok, rendellenességek fordultak elő nem egyszer, | de rendszerint. Tannyelv tekintetében ki kell emelnem, hogy a középiskolák közt nem kevesebb, mint 14—15 nem magyar tannyelvű intézet van harmadfélezer körül járó tanulósereggel. Tény, hogy ezen intézetekben épen nem erőltetik meg magukat azon irányban, hogy az or­szágnak hű polgárokat és hazafiakat neveljenek. Bizo­nyos exclusivitásban taníttatnak és neveltetnek ezen nö­vendékek, rendszeresen őrzött exclusivitásban mindentől, a mi magyar. Az a nemzedék ugy vezéreltetve, mint eddig volt, kikerülve azon intézetből, fajának ellenségét látja mindenben, a mi magyar. A 2424 tanár közül a legutolsó hivatalos jelentés szerint nem kevesebb mint 973-nak nincs tanári oklevele. A jelentésben szelíden érintettük ezen tényt. A tény ugy áll, hogy legtöbb esetben nem csak formai tekintetben, hanem valóban | hiányzik a qualifikáció. Ezen 973 tanár közül 807 gym­náziumokra esik. Csoda-e, ha ily körülmények közt a főiskoláktól nem egyszer hangzik azon lesújtó Ítélet, hogy a növendékek igen sokszor a legnagyobb készü­letlenséggel lépik át a főiskolák küszöbét. E javaslat célja először megszüntetni a kóros és visszás állapotokat a középiskolaügy terén; másodszor : emelni az egész vonalon a középiskolai oktatás színvo­nalát ; harmadszor: biztosítani a középiskolai oktatás ko­' moly eredményét; és negyedszer : ezen szempontokból megadni az államhatalom részére az ingerenciának és ellenőrzési jognak legalább minimális mértékét, mely nélkül komoly rendezés és a most körvonalozott célok elérését lehetetlenség csak képzelni is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom