Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-11 / 10. szám

A javaslat ezen céljának megfelel tartalma is. Mindaz, a mi az osztályok összevonására, magántanulók vizsgázására, az érettségi vizsgáról, a nem magyar tannyelvű tanintézetekről, továbbá a tanórák és tanárok számáról és a tanárképesitésről szól, észrevehetőleg és világosan láthatólag ezen cél felé vergál és tendál. . . . Azokhoz, kik netalán az autonómia szempontjából vannak elhatározva megtámadni ezen javaslatot, néhány tiszteletteljes szavam lenne, méltóztassék azokat meghallgatni. Senki és különösen a szabadelvüség szempontjából bűnmerényletet a felekezetek autonómiája ellen elkövetni nem akar ; ez senkinek sem lehet szándékában ; ez biin lenne. De meg akarjuk adni az államhatalomnak a megélhetés jogát, legalább minimális tekintetből, és meg akarjuk adni oly értelemben és annyiban, hogy az ne a közszabadság kárára történjék; meg akarjuk adni legalább oly mértékben, hogy az állam, mely már természeténél fogva is legfőbb kulturtényező, teljesíthesse magas ethikai, kulturális hivatását. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter : Mielőtt a napirenden levő törvényjavaslat tárgyalását megkezdeni méltóztatik, engedje meg a t. ház7

hogy a javaslatra s annak fejlődési processzusára vonatkozólag némi megjegyzéseket tehessek, s némely tényeket adhassak elő — tájékozásul a t. háznak főleg azon t. képviselőkre való tekintetből, kik az előbbi országgyűléseken nem voltak itt. Iparkodni fogok ez ügyben objektíve szólani s az egész ügyet sine ira et studio tárgyalni, mert nem óhajtom azt, sem felekezeti, sem más partikuláris szempontból tekinteni — a magyar kultura s a magyar állam érdeke levén az, — mi közös érdekünk mindnyájunknak. 1870. ápril 7-én nyújtott be br. Eötvös József négy törvényjavaslatot, a közoktatási ügyekről, melyek egyike a középiskolákról szólt, — mert azon időben a parlamenti rendszernek nem ugyan mézes heteit, de mégis mézes éveit éltük, mikor azt hittük, hogy az állam minden viszonyait és vonatkozásait kodifikálni kell és lehet. Dc b. Eötvös József a törvényjavaslatot a középiskolákról különösen azért terjesztette be, mert ismervén ezen iskolák nagy hiányait, s a tanitás csekély sikerét, a hiányokat orvosolni akarta, s mert nemcsak a képviselőház, hanem az egész ország tőle azt várta, sőt követelte, s mert az 1791. XXVI. t. c 5. §-a egyenesen arra mutat, hogy ez irányban törvényt kell alkotni — midőn a felügyelet elvét megállapítja s kimondja, hogy a res litterariát, az alatt főleg az iskolai ügyet értvén, koordinálni, azaz törvény által szabályozni kell. Ha az 1791-iki törvényeket áttekintjük, be kell vallanunk, hogy alkotói bölcs férfiak voltak ; s koruk miveltsége színvonalán álltak, de nem voltak praktikus államférfiak, mert csak az elveket rakták le a törvényekben s azok formulációját a jövő nemzedékekre bizták, minek következtében folytonos súrlódások jöttek létre a kölcsönös jogok értelmezése iránt. Ha b. Eötvös kevésbbé skrupulózus ember lett volna a felügyeleti jog gyakorlatában: talán egy szabályrendelettel, egy interpellációval vagy egynehány petíció tárgyalásával lehetett volna a felügyeleti jog definícióját tisztába hozni. De b. Eötvös József azt törvény által akarta eldöntetni s törvényjavaslatot adott be s igy a dolog egyszer ily alakban a napirendre jővén, azt okvetlenül tisztába kell hozni; minden elodázás csakis a követelmények mértékét fogja fokozni s az érdekeltekre nézve hátrányosabbá fog válni. B. Eötvös József javaslata a közoktatási bizottsághoz lett utasitva, de közmegegyezéssel abban állapodtunk meg — a bizottságnak tagja volt a t. miniszterelnök ur, valamint én is — hogy az illető ülésszakban a javaslatot törvény erejére emelni alig lehetséges s igy annak tárgyalása a következő őszre halasztatott. Többször lettünk azon őszszel összehiva e végett, de b. Eötvös József betegeskedése, mely szomorú katasztrófával végződött, megakadályozta azt. De biztosithatom a t. házat, hogy az elhalasztásban semmiféle felekezeti velleitások nem szerepeltek s hogy akkor még senkinek sem jutott eszébe, hogy felekezeti féltékenységből odázza el e törvényjavaslat tárgyalását. B. Eötvös halála után ezen ügy szünetelt, de midőn én 1872. szeptemberben miniszter lettem, hasonló kényszerhelyzetbe jutottam, mint Eötvös, minden oldalról hangsulyoztatott a középiskolák reformjának, s arra vonatkozó törvényjavaslat beterjesztésének szüksége. Ennek folytán tartottam illetékes szakférfiakkal enqueteket, konferenciákat, s ezen eljárás szüleménye volt azon törvényjavaslat, melyet en 1873. junius 28 án nyújtottam be. E javaslat részletesen és alaposan tárgyaltatott a közoktatási bizottságban, s 1874. évi február 9-én került a bizottság jelentése a ház asztalára s az osztályokhoz utasíttatván, a központi bizottság jelentése május 17-én terjesztetett be a képviselőházba. E jelentés azonban nem került napirendre, de nyiltan senki sem agitált ellene felekezeti tekintekkel. Pénzkérdést csináltak belőle s relegáltatott jobb időkre. Az 1873 — 78-iki országgyűlés küszöbén kezdették fújni a felekezeti trombitát. Egy miskolci superintendenciális gyűlésen azt kiáltozták, hogy a gymnáziumok és reáliskolákról szóló törvényjavaslat fenyegeti a protestáns egyházak autonómiáját. De annak dacára, 1875-ben november 29-én én újra beadtam a törvényjavaslatot ez ügyben, mert nem ismerhettem el a szoros összeköttetést a protestáns egyházak autonómiája s a középiskolák reformja között. E javaslatot is a közoktatási bizottság tüzetesen tárgyalta, de tekintettel az akkor minden figyelmet elfoglaló kiegyezési kérdésekre, a közoktatási bizottság nem tett a háznak jelentést. A dolgok ily helyzetében, legopportunusabbnak véltem a középiskolák törvény általi szabályozásáról egyelőre lemondani. Egy évig mitsem tettem, de miután sok oldalról megtámadtattam — mert ezen javaslatnak az a sajátságos sorsa volt, hogy midőn a ház előtt feküdt s tárgyalása követeltetett, akkor mindent elkövettek, hogy ne tárgyaltassélc, de midőn azt visszatartottam, akkor benyújtása sürgettetett, különösen ezen t. oldalról is. (A szélsőbalra mutat). Ismerve a hangulatot, megpróbáltam s pedig te-1 kintélyes protestáns férfiakkal egyetértve, tisztán a felügyeletre szorítkozni. De midőn a tervezetet készítettem a felügyelet mikénti gyakorlatára, akkor ismét azt hangoztatták, hogy a felügyeletről törvényt nem lehet alkotni, mig az iskola szervezetét nem szabályozzuk, hogy koordinálni kell a res litterariát, mert csak akkor lehet a felügyeletet precizirozni. Megfeleltem tehát ezen óhajnak is s részletes törvényjavaslatot terjesztettem be a gymnáziumok s reáliskolákról 1880. március 20-án. A közoktatási bizottság jelentését május 7-én beadta s 11-ére lett az a napirendre kitűzve s Madarász József I t. képviselő urnák jutott azon szerencse, hogy a felekezeti s a választási féltékenység érdekei találkozván, azt a napirendről levétette. Uj országgyűlési ciklus következvén be, a törvényjavaslatot újra benyújtottam október 6 án. Az egyházak s hitfelekezetek nagy figyelemmel követték e törvényjavaslat alakulását, kívánták, hogy nézeteik meghallgattassanak, — minek folytán a