Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-04 / 9. szám

Nem kötelezhetők továbbá törvény ellenére a javaslat elfogadásara már azért sem, mert iskoláik kipróbált s nehéz időkben is diadalmaskodott intézmények, t? melyek a magyar művelődesnek, nemcsak felekezeti, hanem nemzeti tekintetben is sok hazafias erőt neveltek, tehették pedig ezt főképen azért, mert az intézkedésnek törvén) ben gyökerező joga és szabadsága erősbúetie az ethikai alapot, a felelősség érzetét s kifejtette a versenyt, mely szabad mozgást föltételez, s egyedül üdvöt hozó. Nem kötelezhetők végre már azért sem e javaslat elfogadásara, mert az 1790—91 : XXVI. t c. 10-ik pontjának világos rendelkezéseivel szemben, a melyek az esetleg bezarandó iskolák vagyonának kezelését — amennyiben az alapítók vagy jogutodaik ily esetre eleve nem rendelkeztek — az intézkedést a felekezeti hatóságra ruházzák, nem számol, hanem más, az idézett ponttal imeompatibilis föltételeket állapit meg. Ezek volnának főbb indokaink, a melyek arra bírtak, hogy e javaslattól hozzájárulásunkat megtagadjuk. De létezik még egy tontos körülmény, melyet szó nélkül nem hagyhatunk, a mely az imént kimondott elhatározásunkra nem csekély befolyást gyakorolt, s a melyet fennebb jeleztünk is. E törvényjavaslatban ugyanis a lényegesre, t. i. a középiskolák szervezésére, az oktatás jó eredményének lehető biztosítására, láthatólag kevesebb suly van fektetve, mint a felügyelet kiterjesztésére, szigorítására ; ezt már magába véve is hibának tartjuk ; nem kevésbé hibának tartjuk azt is, hogy kipróbált intézmények olyanokkal vonatnak egyenlően és túlságos felügyelet alá, a melyek még csak vajúdnak ; hiba — szerintünk — az is, hogy felügyelet tekintetében — egyes emberekre — biztosokra, kerületi igazgatókra — oly feladatok ruháztatnak, a melyekkel egyes ember, sikeresen meg nem birkózhat; mert hiszen feladatuk az lenne, hogy egész tantestületek fölött döntsenek. Mindezekben s még másokban is e törvényjavaslat oly célzasokat éreztet, oly intézkedéseket akar létesíteni, a melyeket mi el birunk képzelni egy külön, rendkívüli törvényben, egy büntetőtörvénykönyben, vagy egy rendőri szabalyzatban, de egy középiskolai törvénybe befogadhatóknak azokat nem Ítélhetjük. Igy pl. a tankönyvek cenzúrájának céljául minden megkülömböztetés nélkül az van kitűzve : nem foglaltatnak-e bennök állam- és nemzetellenes tanok; a felügyeletnek egyik főfeladata pl. az, hogy állam- vagy nemzetellenes üzelmeket keressen. Ez nem tanügyi, hanem rendőri feladat. Ha a multak nem tanítottak volna reá, a közelmúlt és a jelen mindenesetre reátanithatott, hogy léteznek nemzetiségi jellegű, felekezeti iskolák, a melyekben hazafiság tekintetében megbizni nem lehet, a melyekre nézve tehát az államnak nemcsak érdeke, hanem kötelessége is szigorú, kivételes rendszabályokhoz folyamodni, de a midőn mi ezt elismerjük s ezekhez hozzájárulásunkat kézségesen fölajánljuk, nekünk határozottan kell tiltakoznunk az ellen, hogy egy megbízhatatlan, törpe töredék miatt, a hazafiság tekintetében századok folyamán, a legsúlyosabb csapások között kipróbált intézmények nagy többsége is, a megbízhatatlanokkal egyazon elbánásban részesüljön. Mi elismerjük azt, hogy a rendőrségnek az a feladata, hogy a gonoszt szemmel tartsa, ha kell, üldözze: de hogy azért, mert gonoszak is léteznek, az egész társadalomban, gonoszt lásson, keressen, vagy csak gyanítson is, azt mi jogosnak el nem ismerhetjük, mert ez határozottan oly reakcíonárius doktrína, — mely becsületbe és szabadságba vág. Mi leghatározottabban megtagadjuk ahhoz való hozzájárulásunkat, hogy ilyesmi közoktatás cimén a magyar nemzet törvénykönyvébe iktattassék. Az itt letett főbb indokoknál fogva, mi a törvényjavaslatnak a kormányhoz való visszautasításai s más alapon való uj szövegezését ajánljuk. Kelt Budapesten, 1883. évi február hó 20-án Hegedűs László, s. k., Ilerman Ottó, s. k , bizottsági tag. bizottsági tag. Az ag. h. ev. egyetemes egyház részéről e tárgyban kiküldött bizottságnak a képviselőházhoz intézett emlékiratából. Eeltiinő a legújabban a képviselőháznak benyújtott középtanodai törvényjavaslat azon egyoldalúsága — úgymond az emlékirat — hogy mig a hatalmas róm. kath. egyház iskoláinak felekezeti jellege, szervezete és jogi természete egyáltalában nem érintetik, sőt a hazai törvényesen bevett és oktatással foglalkozó római kath. szerzetesrendekre nézve kivételes engedményt enged, — addig az autonom protestáns felekezetek isko'ái irányában a legszigorúbb, sőt mondhatni, rendőri felügyeletet kíván gyakorolni. Autonómiánknak érintetlen megőrzése s ennek a törvényben való kifejezése és további valósítása nem felekezeti kiváltság, hanem jogfolytonosság követelménye s ehhez ragaszkodni a protestáns egyházaknak önfentartási jogukból folyó kötelessége, mert fájdalom, hazánkban a felekezetek közti jogegyenlőség és viszonosság nagy elve még testet nem öltött s addig a létért való küzdelemnél nem nélkülözhetjük azon palladiumunkat, melyet kivívott jogaink törvényes biztositékában birunk. Középiskolák felállítása, melyre az 1790—91. évi 26. t. c. föltétlen jogot biztosit, föltételekhez köttetni terveztetik, a mennyiben azok felállítása előleges bejelentéstől tétetik függővé. Az egész javaslaton végigvonul bizonyos egyenlősitési irány és oly részletezés, melyek mindegyike a haladást biztosító szabad verseny és a szabad fejlődés kárára van. Törvény általi megszorítás és korlátozás terveztetik, igy p. o. a tanárképesitési vizsgákra, osztályösszevonásokra, tanárok és tanórák számára és még több oly tárgyra nézve, melyben egyházunknak szerzett s minden jövendő időre biztosított joga a szabad rendelkezés. A főfelügyeleti jog kivéve valódi értelméből, rendelkezéssé és közvetlen intézkedéssé alakíttatnék át, a mennyiben az érettségi vizsgálatokra kiküldetni szándékolt kormánybiztos oly hatalommal ruháztatnék fel, mely e vizsgálatok érvényét egy ember önkényétől tenné függővé s számtalan súrlódásokra szolgáltatna alkalmat. Különösen ki kell emelnünk, hogy még e javaslat is fenntartja a nyilvánosság elvonását, holott a nyilvánossági joggal a protestáns egyházak minden tanintézete, a biztosított autonomia alapján feltétlenül bír és attól kormányi intézkedés utján meg nem fosztható, és sarkalatos jogok egyenes csorbítása nélkül, magánintézetek sorába semmi körülmények közt nem helyezhető. Hasonlókép tiltakoznunk kell a törvényjavaslatban nyilvánuló minden oly törekvés ellen, mely alapitványaink tekintetében bárminő intézkedési jogot adna a kormánynak.