Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-04 / 9. szám

Ily intézkedéseket s általában olyanokat, melyek jelen nyilatkozatunk elején kifejtett elvi álláspontunkkal ellenkező alapokon nyugszanak, a magyarországi ágost. hitv. evang. egyház mindenkor ellenezte s ellenez és soha megnyugvással fogadnia nem lehet. Ugyanazért szilárdan ragaszkodva, az emiitett, egyházunk korábbi előterjesztéseiben is folytonosan fenntartott és megőrzött álláspontjához és sarkalatos elveihez : a törvény, az igazság, a jogfolytonosság követelményének tekintjük, hogy az újonnan beterjesztett törvényjavaslat kifejtett elveinkhez képest módosíttassák és átalakittassék annyival inkább, mert biztosított jogaink fenntartása, a közművelődés sikeres előmozdítására szükséges szabadságunk érdeke, a történelem tanúsága szerint, magasabb államszempontból is, hazánknak és nemzetünknek csak javára és üdvére szolgálhat. Kelt Budapesten, 1883. febr. 23. Br. Prónay Dezső, Batizfalvy István, biz. elnök. biz. jegyző. BELFÖLD. Részben rólunk, de egészen nélkülünk. A qualificatió nagy kérdése fekszik ez idő szerint az egyes egyházmegyék zöldasztalán. Ez ideig ismerhetjük a debreceni és alsószabolcs-hajdumegyei egyházmegyék véleményét. Én nem tartom magam illetékesnek arra, hogy bármiféle egyéni Ítéletet is mondjak azokra, mert ahhoz több tapasztalat kellene, mint az enyém ; hanem óhajtok egy pár szót szólani csupán a szőnyegen forgó kérdéshez a segédlelkészeket illetőleg. Szólok annyiban, mert — mindkét előttem már ismeretes javaslat — a már ez idő szerint szolgáló lelkészek jövőjétől gondoskodik inkább, azoknak ad igen nagy előnyt; míg a lelkészi kar jövő anyagáról, a segédlelkészekről — nem mondom, hogy nem, de — meglehetős mostohán, vagy túlszigoruan gondoskodik. Ugy látszik, általános irányelv, hogy a szolgálat idő hosszúságára fektettessék a fősúly. Jó és helyes lehet ez a lelkészekre nézve, de nem a segédlelkészekre. Mert tudom én, hogy a zsinati törvények 186. §-a, a huzamosabb időn át híven teljesített szolgalatot a rendes lelkészekre nézve, mint fődolgot emliti a qualificatió megállapítására nézve ; de a segédlelkészekre nézve csak azt mondja ugyan e §. második bekezdése, hogy azokra nézve a szolgálati idő és az az alatt tanúsított buzgalom lcellö figyelembe vétessék. Már ha a rendes lelkészekre nézve megállapíttatik j is bizonyos időmennyiség a más osztályba való pályázhatásra, de a segédlelkészekre nézve ez nem óhajtandó, mert a lcellő szó, felfogásom szerint annyit akar kifejezni, hogy ott p. o. ahol a pályázat alkalmával a pályázók egymás közti előnye vagy hátránya jő tekintetbe, ott egymáshoz viszonyítva vétessék fel a szolgálati idő, és adassék előny, de az egyenló'eh hozott a hosszabb ideig szolgált segédlelkésznek, mert ellenesetben a hosszan szolgált egyén előnynyel bír, egy nálánál jobb, de nem kitűnő képzettségű s.-lelkész előtt. Hallottam oly véleményt is, sőt az olvasott alsószabolcsi egyházmegye is hasonlóan vélekedik, hogy t. i. még a választhatásra nézve is, a kitűnő bizonyitványuakon kiviil, — a IV-ed. osztályt kivéve — minden segédlelkész előtt be legyen zárva az út. Ez már majdnem a méltánytalansággal határos, mert azoknak, akik már eddig letették a két lelkészképességi vizsgát, diplomájokban nincsen kitéve a választhatási határidő, sőt épen az van benne, hogy ha az illető meghívást nyer valahova, állását elfoglalhatja. Azért, ha van helye a határidő kiszabásának, — mit tagadni nem lehet: — az csak a még ezután vizsgázandókra nézve állhat, mert azok, kik mindkét lelkészi vizsgát letették sikerrel, eddig ép oly papi jeleggel birtak, habár állomásuk nem volt is, mint a fungens lelkészek; az pedig, hogy eddig még meg nem választották, bár választhatták volna, az nem az ő hibájok, és ezért nem lakolhatnak. Ugy vélem, hogy a szolgálati idő azért irányoztatik figyelembe vétetni, hogy senki ne foglaljon el állomást kellő gyakorlat nélkül; ha ez áll, az esetben az idő tartamára nézve, különbséget kell tenni, a nagyobb városokon és a falun szolgáló segédlelkészek között; mert városon egy év alatt többféle ügyek jönnek elő, mint falun három, sőt több év alatt, sőt ki merem mondani, hogy városon egy év alatt minden a papi foglalkozások közt helyet fogó jogi eset előfordulván : a városon szolgáló segédlelkész egy év alatt szerezhet annyi jártasságot, mint a falun szolgáló három év alatt. De meg a szolgálati határidőnek, bizonyos maximum és minimum szerinti megállapítása, a segédlelkészeket illetőleg, már azért sem teljesen korrekt, mert köztapasztalás szerint a legszegényebb származású ifjak mennek e pályára, kik nagynehezen a főiskolák támogatása, részben tanórák szerzése által csak fent tudjak magokat tartani valahogy, s igy több jövedelemmel is bírnak sok esetben, mint a s.-lelkészek, s ezek mint s.-lelkészek küzdöttek csekély fizetésük mellett is jobb jövő reményében ; mert ha vizsgájukat letették: előttök állott a választhatás, ha alkalom nyílott. Mig most a határidő megállapításával : jöhet bármily kedvező alkalom, de ha még nem tölté el (ez esetben robot gyanánt) a kiszabott kápláni időt, hiába olvassa Pál apostolnak Timótheushoz intézett ama szavait : »Senhi a te ifjúságodat meg ne vesse,* ülhet otthon cellájában, s tépelődhetik keserű gondolatival, ha foltos csizmájára és ruhájára tekint. Beszélhetsz, jó vitéz, nem hallgat senki rád Továbbá eddig meg voltak azok az akademika promotiok s a rektorián szerezhetett kiki valamit, amiből pótolta szerény kápláni fizetését, hogy ruházkodhassék, míg most már ezek sincsenek, de meg van a határidő, s a csekély fizetés, amiből ruhára is alig telik, sőt mint nekem is még e fizetésből az adót ís fizetnem kell. Hova vezet ez ? majd megmutatja az idő . . . vagy az eladósodásba, 18