Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-04 / 9. szám

Különvélemény, »a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről( < szóló törvényjavaslat tárgyában. A magyar országgyűlés képviselőháza közoktatás­ügyi bizottságának alulírott tagjai, mint a kisebbségben 1 lévők, ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy a képviselőház asztalára letett „a középiskolákról és azok tanárainak i képesítéséről * szóló törvényjavaslathoz hozzá nem járul­hatunk, azt a kormánynak visszaadni javasoljuk, oly ; végből, hogy egy uj, merőben más alapelvekre fekte­tett javaslatot készítsen és nyújtson be. A midőn ezt az óhajtást kifejezzük, már eleve is kimondjuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a középtanodai oktatásügy fontosságát teljes értéke szerint méltatjuk, annak egy szerves törvény által való rendezését szük- | ségesnek ítéljük s készen állunk mindenkor egy oly törvényhez szavazatunkkal hozzájárulni, mely a viszo- 1 nyokkal számot vetve, az oktatás s igy a művelődés valódi érdekeit megállapítani, szabályozni .és fejlesztve előmozdítani is bírja. Főbb indokaink, a melyek miatt a közoktatásügyi bizottság többsége által elfogadott javaslathoz hozzá nem jarulhatutik, a következők : A javaslatnak az a része, mely a középiskolák szervezetéről szól, kétféle középiskolát különböztet meg, mind a kettőt 8 — 8 osztálylyal, u. m. : a) a gymnáziumot; b) a reáliskolát; mind a ket­tőnek végcélja, illetőleg hivatása az egyetemre az érett­ségi vizsga által való képesítés. A törvényjavaslat a két középiskolát szigorúan elvalasztja ugyan; de az elválasztás alapja és lényege nem szabatos s nem kellőképen indokolt, a minthogy a dolog természeténél fogva nem is lehet az. A mig t. i. a gymnázium, mely a reáliskolától csak holt nyelvek belévonása által van megkülönböztetve, ugy a tudomá­nyos-, mint a műegyetemre is képesít, addig a reáliskola, mely a gymnáziummal szemben csak élőnyelvek beié­vonása által van megkülönböztetve, csupán csak a mű­egyetemre vezet s a holt nyelvekből való pótló vizsgát' követel attól, a ki a reáliskolából a tudományos egye­temre törekszik. A középiskoláknak ilyszerű megkülönböztetése sze­rintünk nem lényeges, hanem erőszakoltan mesterséges a valódi s égetően szükséges reformot csak elodázó vagy kikerülő. Nézetünk szerint ennek a mesterséges megkü­lönböztetésnek s az ez által a gymnáziumnak nyújtott, indokolatlan előnynek, első sorban róható fel, pl. az im­már nagyon abnormis jelenség, hogy népesség tekinte­tében a reáliskola folytonos apadást, a gymnázium el­lenben túlnépesedést mutat. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy a kormány is érzi ezt s a görög és latin nyelvek főfeltétel gyanánt való szerepeltetésével akarja lehetségessé tenni a reális­kolákból a tudományos egyetemre, tehát más szakokra való átmenetelt; de a midőn ezt teszi, szerintünk nagy hibába esik s kell is, hogy essék az altal, hogy a tudo­mányosság rovására kénytelen e nyelvekből oly mini­mumot követelni, melynek értéke akar a két középis­kolának megkülönböztetése, akár az oktatás végcélja te­kintetében egészen problematikus. A két klassikus nyelvnek ily döntő súlyt, kivált oly alapon, a minőt a kormány elfoglal, kölcsönözni, szerintünk nem is lehet, mert a valóban racionális ala­pokra fektetett tanterv, számolva a kornak s igy a tu­dományosságnak követelményeivel, a klassikus nyelvek tanitását úgyis csak összehasonlító alapokon engedheti meg — illetőleg követeli — s épen azért ily tanterv, tekintettel a középtanoda feladatainak összeségére, ok-és észszerűen csak egy klassikus nyelvnek tanitását tűr­heti meg. Szerintünk e tekintetben a legnagyobb auktoritá­sok, ezek között Müller Miksa indokolt Ítélete dönt, mely szerint a görög nyelv egészen az egyetemre uta-i sitandó. Máskülönben is az elvalasztás nem alapitható egy vagy két tantárgynak belevonására vagy kihagyására, kisebb vagy nagyobb terjedelemben álló tanítására, az elválasztás csak akkor lehetne indikálva, hogyha a gym­názium és reáliskola tananyagának egyetemessége, irány és végső cél tekintetében lényeges különbségeket tün­tetne föl, vagyis, ha való volna, hogy a gymnázium csu­pán a tudományos-, a reáliskola csupán a műegye­temre készit elő, a mi azonban teljességgel nem áll, mert mind a kettő a közműveltségnek alapjait rakja le, azokat, a melyek kétféleképen le nem rakhatók. Már az eddig kifejtett okoknál fogva is mi a kö­zépiskolának elválasztását nem tartjuk indokoltnak. Lé­teznek azonban még más, nyomós, sőt nézetünk szerint döntő okok, a melyek az elválasztás ellen szólnak. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a középtanodai ok­tatás bifurkációját főkép a természettudományok fejlő­dése, mind nagyobbodó súlya és fontossága hozta létre, s mint mindenütt, a hol uj tényezők kezdik éreztetni hatásukat, keletkezik konzervatív és haladó áramlat, ugy történt ez látszólag a középiskola terén is. A gymnázium mintegy képviselni véti a régi klasz­szikus irány konzervativizmusát, a reáliskola képviselni véli a haladást, mind a kettő azonban nézetünk szerint elég téve­sen, mert hiszen ott, a hol a tudomány legmagasabb végcél, konzervativizmusról és ennek ellentétjéről beszélni egya­talában nern lehet. És innen származik azután az a jelenség, hogy a legjobb tanerők és szakértők mindinkább az egységes középiskola eszméje mellé sorakoznak, a mint ezt ná­lunk is az e tárgyban tartott miniszteri enquéte világo­san kimutatta. A reálirány és a gymnázium régibb szószólói abi ban a hitben éltek, hogy az elválás indokolása arra ala pitható, hogy a gymnázium az exakt és a tapasztalat­alapon nyugvó természettudományi disciplinákat tisztán elméletileg, általánosan a tudományos, vagyis „tudósság" szempontjából taníthatja, mig a reáliskola e discipliná­kat a gyakorlati alkalmazasban, tehát mintegy szakisko­lailag mivelheti. F felfogásnak a paedagogia és a didaktika hatá­rozottan ellentmondanak, mert valójában ott, a hol elő­készítő alapvetésről van szó, egy és ugyanazon discipli­nában kétféle eljárás lehetetlen, már pedig a középisko­lának mindkét neme az egyetemre kell, hogy vezessen s igy az alapvetésnek is egységesnek, egy elven nyug­vónak kell lennie. Szerintünk teljes lehetetlen a vegytant, természet­tant, természetrajzot stb. az előkészítő iskolában külön­féleképen tanítani, legyen az illető iskola akár arra ren­delve, hogy a tudományos egyetemre, akár, hogy a műegyetemre szolgáljon lépcsőül, mert hiszen csak az egye­temeknek lehet az a rendeltetésük, hogy a különböző élet­pályák érdeke szerint a tudományt az alkalmazás tekinte. tében föloszszák és tanítsák. Fzekből kiindulva, mi még az egyetemi bifurkáció­nak sem lehetünk más értelemben szószólói, mint csu­pán célszerűségi szempontból, t. i. a szakoktatas cso­portosithatásából kiindulva, az áttekintés és az adminis­tráció könnyítése tekintetéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom