Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-03-04 / 9. szám
Különvélemény, »a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről( < szóló törvényjavaslat tárgyában. A magyar országgyűlés képviselőháza közoktatásügyi bizottságának alulírott tagjai, mint a kisebbségben 1 lévők, ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy a képviselőház asztalára letett „a középiskolákról és azok tanárainak i képesítéséről * szóló törvényjavaslathoz hozzá nem járulhatunk, azt a kormánynak visszaadni javasoljuk, oly ; végből, hogy egy uj, merőben más alapelvekre fektetett javaslatot készítsen és nyújtson be. A midőn ezt az óhajtást kifejezzük, már eleve is kimondjuk és hangsúlyozzuk, hogy mi a középtanodai oktatásügy fontosságát teljes értéke szerint méltatjuk, annak egy szerves törvény által való rendezését szük- | ségesnek ítéljük s készen állunk mindenkor egy oly törvényhez szavazatunkkal hozzájárulni, mely a viszo- 1 nyokkal számot vetve, az oktatás s igy a művelődés valódi érdekeit megállapítani, szabályozni .és fejlesztve előmozdítani is bírja. Főbb indokaink, a melyek miatt a közoktatásügyi bizottság többsége által elfogadott javaslathoz hozzá nem jarulhatutik, a következők : A javaslatnak az a része, mely a középiskolák szervezetéről szól, kétféle középiskolát különböztet meg, mind a kettőt 8 — 8 osztálylyal, u. m. : a) a gymnáziumot; b) a reáliskolát; mind a kettőnek végcélja, illetőleg hivatása az egyetemre az érettségi vizsga által való képesítés. A törvényjavaslat a két középiskolát szigorúan elvalasztja ugyan; de az elválasztás alapja és lényege nem szabatos s nem kellőképen indokolt, a minthogy a dolog természeténél fogva nem is lehet az. A mig t. i. a gymnázium, mely a reáliskolától csak holt nyelvek belévonása által van megkülönböztetve, ugy a tudományos-, mint a műegyetemre is képesít, addig a reáliskola, mely a gymnáziummal szemben csak élőnyelvek beiévonása által van megkülönböztetve, csupán csak a műegyetemre vezet s a holt nyelvekből való pótló vizsgát' követel attól, a ki a reáliskolából a tudományos egyetemre törekszik. A középiskoláknak ilyszerű megkülönböztetése szerintünk nem lényeges, hanem erőszakoltan mesterséges a valódi s égetően szükséges reformot csak elodázó vagy kikerülő. Nézetünk szerint ennek a mesterséges megkülönböztetésnek s az ez által a gymnáziumnak nyújtott, indokolatlan előnynek, első sorban róható fel, pl. az immár nagyon abnormis jelenség, hogy népesség tekintetében a reáliskola folytonos apadást, a gymnázium ellenben túlnépesedést mutat. Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy a kormány is érzi ezt s a görög és latin nyelvek főfeltétel gyanánt való szerepeltetésével akarja lehetségessé tenni a reáliskolákból a tudományos egyetemre, tehát más szakokra való átmenetelt; de a midőn ezt teszi, szerintünk nagy hibába esik s kell is, hogy essék az altal, hogy a tudományosság rovására kénytelen e nyelvekből oly minimumot követelni, melynek értéke akar a két középiskolának megkülönböztetése, akár az oktatás végcélja tekintetében egészen problematikus. A két klassikus nyelvnek ily döntő súlyt, kivált oly alapon, a minőt a kormány elfoglal, kölcsönözni, szerintünk nem is lehet, mert a valóban racionális alapokra fektetett tanterv, számolva a kornak s igy a tudományosságnak követelményeivel, a klassikus nyelvek tanitását úgyis csak összehasonlító alapokon engedheti meg — illetőleg követeli — s épen azért ily tanterv, tekintettel a középtanoda feladatainak összeségére, ok-és észszerűen csak egy klassikus nyelvnek tanitását tűrheti meg. Szerintünk e tekintetben a legnagyobb auktoritások, ezek között Müller Miksa indokolt Ítélete dönt, mely szerint a görög nyelv egészen az egyetemre uta-i sitandó. Máskülönben is az elvalasztás nem alapitható egy vagy két tantárgynak belevonására vagy kihagyására, kisebb vagy nagyobb terjedelemben álló tanítására, az elválasztás csak akkor lehetne indikálva, hogyha a gymnázium és reáliskola tananyagának egyetemessége, irány és végső cél tekintetében lényeges különbségeket tüntetne föl, vagyis, ha való volna, hogy a gymnázium csupán a tudományos-, a reáliskola csupán a műegyetemre készit elő, a mi azonban teljességgel nem áll, mert mind a kettő a közműveltségnek alapjait rakja le, azokat, a melyek kétféleképen le nem rakhatók. Már az eddig kifejtett okoknál fogva is mi a középiskolának elválasztását nem tartjuk indokoltnak. Léteznek azonban még más, nyomós, sőt nézetünk szerint döntő okok, a melyek az elválasztás ellen szólnak. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a középtanodai oktatás bifurkációját főkép a természettudományok fejlődése, mind nagyobbodó súlya és fontossága hozta létre, s mint mindenütt, a hol uj tényezők kezdik éreztetni hatásukat, keletkezik konzervatív és haladó áramlat, ugy történt ez látszólag a középiskola terén is. A gymnázium mintegy képviselni véti a régi klaszszikus irány konzervativizmusát, a reáliskola képviselni véli a haladást, mind a kettő azonban nézetünk szerint elég tévesen, mert hiszen ott, a hol a tudomány legmagasabb végcél, konzervativizmusról és ennek ellentétjéről beszélni egyatalában nern lehet. És innen származik azután az a jelenség, hogy a legjobb tanerők és szakértők mindinkább az egységes középiskola eszméje mellé sorakoznak, a mint ezt nálunk is az e tárgyban tartott miniszteri enquéte világosan kimutatta. A reálirány és a gymnázium régibb szószólói abi ban a hitben éltek, hogy az elválás indokolása arra ala pitható, hogy a gymnázium az exakt és a tapasztalatalapon nyugvó természettudományi disciplinákat tisztán elméletileg, általánosan a tudományos, vagyis „tudósság" szempontjából taníthatja, mig a reáliskola e disciplinákat a gyakorlati alkalmazasban, tehát mintegy szakiskolailag mivelheti. F felfogásnak a paedagogia és a didaktika határozottan ellentmondanak, mert valójában ott, a hol előkészítő alapvetésről van szó, egy és ugyanazon disciplinában kétféle eljárás lehetetlen, már pedig a középiskolának mindkét neme az egyetemre kell, hogy vezessen s igy az alapvetésnek is egységesnek, egy elven nyugvónak kell lennie. Szerintünk teljes lehetetlen a vegytant, természettant, természetrajzot stb. az előkészítő iskolában különféleképen tanítani, legyen az illető iskola akár arra rendelve, hogy a tudományos egyetemre, akár, hogy a műegyetemre szolgáljon lépcsőül, mert hiszen csak az egyetemeknek lehet az a rendeltetésük, hogy a különböző életpályák érdeke szerint a tudományt az alkalmazás tekinte. tében föloszszák és tanítsák. Fzekből kiindulva, mi még az egyetemi bifurkációnak sem lehetünk más értelemben szószólói, mint csupán célszerűségi szempontból, t. i. a szakoktatas csoportosithatásából kiindulva, az áttekintés és az administráció könnyítése tekintetéből.
