Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-03-04 / 9. szám

ISKOLAÜGY. A középiskolai törvényjavaslat okmányai a közoktatásügyi bizottság jelentése a »gymnáziumi és reáliskolai oktatásról* szóló törvényjavaslat tárgyában. Több mint egy évtizede mult már annak, hogy az ugy állami, valamint kulturális és nemzeti szempontból olyannyira fontos középiskolai tanügynek országos törvény utján való rendezésére irányzott törekvések mindannyiszor meghiúsultak, s az ez irányban beadott törvényjavaslatok egyike sem emelkedhetett törvényerőre, — jóllehet az 1868. XXXVIII. t. c. után, mely a hazai közoktatásügy rendezését annak alsó alapjainál és rétegénél kezdte meg, következnie kellett volna egy másik törvénynek, a középiskolainak, mely a megkezdett művet tovább folytassa ; a hazai közoktatásügy rendezése és szervezésének épületét tovább fokozatosan fölfelé kiépítse. Eajdalom, ez irányban a reformmű, dacára a nagyfontosságú érdekeknek, melyek annak megalkotását sürgősen követelték és követelik, ugyanezen érdekek nem csekély kárára, mindekkorig megakadt. Magyarországon 179 középiskola működik 2424 tanárral és több mint 38,000 tanulóval. Mar e hivatalos statisztikai adatokból is kitűnik, hogy hazánkban a középiskolák, — a gymnáziumok és reáliskolák, — igen jelentékeny kulturális tényezőt képeznek, mely már ennélfogva is méltán megérdemli a törvényhozás figyelmét és pedig annyival inkább, mert eltekintve attól, hogy e tanintézetek között az iskolafentartok és a jelleg tekintetében a legnagyobb mérvű különféleség áll fenn, a mi még magaban véve nem volna baj, de részben e körülményből kifolyólag középiskoláink vezetés, igazgatás, tanterv és tannyelv tekintetében is igen különböznek egymástól, nemcsak, de a tanerők nagy részének kvalifikációja legalább formai tekintetben, másfelől a középiskolák jelentékeny részében elért tanítási eredmények nem felelnek meg a természetszerűleg fokozódó igényeknek. E két egymással kapcsolatos utóbbi körülmény egyfelől a főiskolai oktatás intensivitására, másfelől az általános közművelődésre hat vissza károsan. S ha tekintjük, hogy az ország intelligenciájának zöme a középiskolákban képeztetik, nem lehet elzárkózni a középiskolai oktatásügy színvonalának emelése, az országos rendezés és szervezés szüksége elől. Ezen szempontok és tárgyi okok vezették a bizottságot, midőn a vallás- és közoktatásügyi miniszter által legutóbb beterjesztett 6. számú törvényjavaslatot gondos, lelkiismeretes beható tárgyalás alá vette s azt újra átdolgozva, uj szerkezetben a t. háznak ezennel bemutatja. A bizottság nem zárkózott el a középiskolai oktatásüg5r

gyel kapcsolatosan több irányban felmerülő nehézségek elől s nevezetesen szorgos figyelembe vette a történelmileg kifejlődött jogokat és viszonyokat, minek nyomai következetesen, az egész javaslaton keresztül föltalálhatók, — de másfelől, megadva az államnak is, mi az államé, igyekezett ama jogokat és viszonyokat az állam természetszerű és törvényes ellenőrzési és felügyeleti jogával lehető összhangba hozni. Ép oly kevéssé akart a bizottság valamely fennálló jognak, vagy vitás kérdésnek bármily irányban praejudikálni, — a mint ez a javaslat végszakaszai között külön is kifejezést nyert. A mi most a bizottság által a miniszteri javaslaton tett fontosabb módositványokat illeti, azok közül sorrend szerint a következőket emeljük ki : Az egyik szerint a nem magyar tannyelvű teljes középiskolák 7. és 8. osztályában a magyar nyelv és irodalom magyar nyelven tanítandó s e tantárgyból az érettségi vizsgálat is e nyelven teendő le ; a másik az, mely az érettségi vizsgálatnak, mint a középiskolai oktatás legfontosabb momentumának feltételeit írja körül s az érettségi vizsgálatokra kiküldenő miniszteri biztos hatáskörét szabja meg: a harmadik a tanárképesitésre vonatkozik s azt tartalmazza, hogy csak a magyar egyetemeken a középiskolai tanárok képesítése céljából szervezett vizsgáló bizottságoktól lehet tanári oklevelet, azaz képesítést nyerni. A bizottság az első helyen emiitett módosítást az állam hivatalos nyelvének sikeres tanítása szempontjából jogosnak, a másodikat az állam felügyeletének konkrét alakban való szabályozása s ugy ezt, mint a harmadik helyen említett, általában a középiskolai oktatás komoly sikereinek biztosítása, ugj'szintén a középiskolai oktatásügy színvonalának eme'ése tekintetéből okvetlenül szükséges intézkedéseknek tartja és különösen ajánlja azokat a t. ház figyelmébe. Még egy körülményre bátorkodunk felhívni a t. ház figyelmét. A jelen országgyűlés első ülésszakában működött közoktatásügyi bizottság a maga kebeléből albizottságot küldvén ki, ez a meghívott egyházi képviselőkkel és tanügyi szakférfiakkal tartott enquete-tanácskozmátiyokban a középiskolai javaslatot tüzetesen és minden részletében megvitatva tárgyalta. Eme tárgyalások eredményeiből nem egy lőn felvéve és érvényesítve a jelen javaslatban, mi által a bizottság igazolta azt, hogy figyelembe vette egyfelől a jogosult s mindenesetre méltánylandó kívánalmakat s másfelől a tanügynek a gyakorlati téren toglalkozó szakférfiak által különösen hangsúlyozott érdekeit. A bizottság tárgyalásai folyamán ama szakasznál, mely a középiskolai tanárok nyugdijára vonatkozólag külön törvény intézkedését helyezi kilátásba, fölvettetett a kérdés, nem lehet-e a középiskolai tanárok szá' mára tekintet nélkül amaz intézetek jellegére, melyekben alkalmazva vannak, közös nyugdijalapot szervezni, a mint ez az összes népiskolai tanítok számára, különbség nélkül, szervezve van. A bizottság e kérdést behatóan megvitatván, felhívta a vallás- és közoktatásügyi miniszter figyelmét arra, hogy a népiskolai tanítók nyugdijalapjához lehetőleg hasöntermészetü alapot létesítsen a középiskolai tanárok számára is. Nevezett miniszter kijelentvén, hogy e kérdést gondos tanulmányozás tárgyává téve, annak idején megfelelő előterjesztést teend a törvényhozásnak, a bizottság e nyilatkozatot megnyugtató tudomásul vette s épen erre való tekintetből nem is terjeszt elő határozati javaslatot a t. ház elébe, de megemlíti a bizottság ez ügyet e helyütt azért, hogy a tanárok érdekei figyelembe vétele iránti kötelességének ebben is eleget tegyen. Mindezek rövid előrebocsátása után a bizottság arra kéri a t. házat, méltóztassék a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur hozzájárulásával átdolgozott törvényjavaslatot ugy altalánosságban, mint részleteiben elfogadni. Végül jelentjük, hogy Hegedűs László és Hermán Ottó bizottsági tagok különvéleményt jelentettek be, melyet a t. ház elé terjesztünk. Kelt Budapesten, 1883. évi febr. hó 17. Baross Gábor, s. k. Szathmáry György, s. k. a közokt. bizottság elnöke. a közoktat, bizottság előadója.