Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-25 / 8. szám

semmi esetben ne legyen kisebb a térfogat, mint 6oQ] ctm. és 3 köbmét. légmennyiség egy-egy növendékre. E nézetet a kormány is magáévá tette s még az uj törvény meghozatala előtt már elrendelte, hogy oly helyiségekben, melyek e kívánalomnak nem felelnek meg s az egészségre nézve, akár az épület fekvése, akár a talaj vizenyőssége, vagy más lakások közvetlen szomszédsága miatt ártalmasok, nem taníthatnak. Erre felügyelni ama rendelet szerint a kerületi tanfelügyelők kötelessége volt, az új törvény szerint pedig ez az országos közegészségügyi tanács főfelügyelőjének hatáskörébe tartozik. Az 1880. aug. 30-án kelt királyi határozat pedig, mely az uj törvény rendeleteit egészíti ki, a következőket rendeli az iskolai helyiségekre nézve: , Az iskolaépület minden más épületektől elkülönítve szabad helyen álljon, a tanitó lakása mellé építtethetik ugyan ; de az iskola s a lakház között belülről semmi összeköttetés ne legyen. Az iskolaépület, ha szükséges, emeltessék fel, hogy legalább 0'5 méternyire felül álljon az illető vidék legmagasabb normális vízállásán. Az iskolai helyiségekben minden egyes gyermekre O 8Q mét. tér és 3'őj^] mét. köbtartalom számítandó. A terem magassága a padolattól a tetőig legalább 4 5 mét. legyen. Az igazgatók kötelessége ügyelni arra, hogy a fal s a hozzá legközelebb álló pad között minimum 1.3 mét. távol legyen, az egyes padsorok közötti folyosók 0*4 m. szélesek.* Azután részletesen meghatározza a rendelet az épület s az egyes termek berendezését; pl. hogy az ablakok ugy helyeztessenek, hogy célirányosan világítsanak ; az ajtók ne nyíljanak közvetlen a küllégre, hanem folyosóra, mely legalább is 2 m. széles legyen stb. A padok ellátandók hát-támasztékkal; egy-egy padban csak két-két ülőhely legyen s e padok ugy szerkesztve, hogy az ülőpad és az asztaltábla közötti távolság a szükség szerint változtatható legyen. Minden iskolában legalább három féle minőségű pad legyen, tekintettel a gyermekek nagyságára A pad szélessége 1 — rí m., mélysége s illetve magassága o 67—0 8 m. A mennyire csak a hely engedi, minden iskolánál legyen egy, részben elfedett, játszó tér, jól elkészített talajjal. Felsőruhákat az iskolaterembe bevinni nem szabad, ezek számára vagy a folyosók, vagy külön szobák rendeztessenek be. Minden iskolai helyiség 1884. jan. i-re igy alakítandó át s e szabályok a felekezeti iskolákat is kötelezik. Az 1857-iki törvény a tanító-személyzethez számította a tanítójelölteket is, a kik még képesítési vizsgát nem tettek s a növendékek számarányának megfelelő személyzet szaporításnál mint önálló tanítókat tekintette ezeket. Az uj törvény megengedi ugyan, hogy ezek is taníthatnak: de csak a képesített tanitó közvetlen felügyelete alatt; ugy hogy még azt sem teheti, hogy mig a tanitó az egyik osztályt vezeti, addig ő meg a másikkal foglalkozzék. A gyermekek számaránya szerint ! mondja a tanítók számát ís szaporitandónak. Az iskola főtanitója mellett legalább még egy tanitó alkalmazandó, ha a gyermekek száma 30-nál nagyobb : legalább 2 tanitó, ha 70-nél többen járnak iskolába, három, ha a szám 150-nél nagyobb és négy, ha több, mint 170 gyermek jár az iskolába. Ha 200-nál több gyermek van, akkor minden negyvennel többre egy-egy tanitó számittassék. A régi törvény szerint minden főtanitó szabad lakáson (lehetőleg kerttel) kívül kapjon legalább 400 frt fizetést; a segédtanító pedig 200 Irtot. Az uj törvény már jobban gondoskodik rólok, kiindulva abból az elvből hogy »a jó fizetés első feltétele annak, hogy jó készültségű embert kapjanak.* Az iskola élén álló főtanitó fizetése a lakáson kívül legalább is 700 frt legyen, ennél kevesebb semmi esetben nem lehet; a többi tanítóké 600, a legkisebb fizetés 400 frt. Ezek a norma számok, melyek a helyi körülményekhez képest emelkedhetnek, de nem kevesbedhetnek. A tanítót a község-tanács választja meg 3 vagy legfeljebb 5 folyamodó közül; a pályázók azon felül, hogy képesítési oklevelüket benyújtották, az illető község elöljárósága, tanácsa és a kerületi tanfelügyelő előtt összehasonlító vizsgát tesznek s igy alkalmazzák közülök a legjobbat. Azokba az iskolákba pedig, melyeket kizárólag az állam tart fenn. a tanítókat a belügyminiszter nevezi ki. A tanítóknak büntetés terhe alatt tiltva van hivatalt vagy más szolgálatot vállalni, házukban kereskedést vagy mesterséget űzni. Gondoskodva van a tanítók nyugdíjáról is, melyet az állam fizet. A régi törvények szerint nyugdíjra csak az tarthat igényt, ki 40 évi szolgálat és 65 év betöltése után kíván nyugalomba lépni. Az uj törv. már loyalisabb Nyugdijat kap az is, ki 10 évi szolgálat után szellemi vagy testi fogyatkozás miatt hivatal-képtelen s ez alapon nyugdijaztatik. Az oly tanítóknak, kik állásukat valamely iskola megszüntetése miatt vesztették el, az állam tartásdíjul évi fizetésük felét adja. Ezt az illető 5 évig húzza; de ha időközben az állam vagy a provincia, vagy valamely község utján oly állást kap, mely legalább anynyí jövedelmet ad, mint a mennyi a kegydij, akkor ezt elveszti. Nyugdíjaztatás esetén ezek az évek is számittatnak. Az évi nyugdíj szabályozójául a nyugdíjaztatást megelőzött utolsó 12 hónap fizetése van felvéve, melynek az illető minden egyes szolgálati évért egy hatvanad részét kapja; de a nyugdíj nagyobb nem lehet soha mint a legutóbbi évi fizetés két harmada. (Pl. valakinek az utolsó 12 havi fizetése 900 frt volt s szolgált 40 évig, akkor 900 : 60 = 15 frtot kap minden szolgálati évre, tehát 40 X 15 = 600 ; ez kétharmada utolsó évi jövedelmének ; nyugdija 900 frt fizetés után nagyobb nem lehet.) Minden tanitó, fizetésének két percentjével járul évenként az országos nyugdíj alaphoz. Az 1878-iki törvény 12. pontja az állam kötelességének tartja a tanitóképezdék felállítását is és az 1879. máj. 20-iki királyi rendelet közelebbről foglalkozik is ezekkel. Berendezésük a következő : A tanfolyam négy évre terjed, 4 osztályban legfeljebb 20—20 növendékkel ; ennél több fel nem vehető. Minden képezde mellett legyen egy mintaiskola, hol a