Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-25 / 8. szám

litett s másolatban mellékelt rendeletből folyólag a szétválasztást rendőri segélylyel tettleg eszközöltetni. Hogy oly tömegesen előforduló vadházasságoknál, mint Szekcsőn, de egyebütt is, lehet-e az egyszerű rendőri segély melletti szétválasztásnak az az eredménye, melyet a baj elfojtásánál elérni kellene, annak latolgatása nem tartozik ez alkalommal feladatunkhoz. 1825. óta nagyban változott a tisztviselő hatásköre, változtak a viszonyok és erkölcsök; ami akkor csak szórványosan mutatkozott és az egyház erkölcsi tekintélyével a világi hatalom esetleges sujtásával is könnyen megakadályozható volt, az ma mint tömegesen föllépő baj, sok fáradsággal fékezhető meg azzal az eszközzel, a mit a fentebbi rendelet nyújt. Minthogy azonban az ily szövetkezeteket nem csak egyházjogi szempontból kell tekinteni, hanem kozegészségiből is, tettes szolgabíró urnák ez utóbbiból folyólag független álláspontja is van. A vadházasságban élő nőszemélyek rendszerint nem foglalhatók ama szabályok alá, melyek alatt a kéjnők állanak, de a férfinemmel való szabadabb érintkezésük szükségessé teszi, hogy közegészségi tekintetből éber figyelemmel kísértessenek. Az 1876. XIV. t. c. 2. §a kimondja : hogy mindaz, mi a közegészség fentartására, javítására s a megromlottnak helyreállítására szolgál, hatósági felügyelet és intézkedés tárgyát képezi. Gondoskodni fog tehát a tettes szolgabíró ur, hogy ott, hol vadházasságok nagy számban vannak, a bujakórnak lehetőleg eleje vétessék, hogy ennek feltüntével a fentidézett t. c. 89. §-a alapján a szükséges intézkedések megtétessenek, s ha bujakór tóbb ily vadházasságban élő egyénen mutatkoznék, az illető községben lévő vadházasságban élő valamennyi férfira s nőszemélyre az időszakonkénti orvosi vizsgálat elrendelendő, s a bujakórosok azonnal a fennálló szabályok értelmében a legközelebbi közkórházba szállitandók és pedig az 1875. III. t. c. 9. §-a alapján, esetleg az illető község által. Önként értetik, hogy a vadházasságban élő idegenek azonnal illetőségükbe toloncozandók és ellenök visszaesés esetén az 1879. XL. t. c 70. §-ában kimondott büntetés alkalmazandó. Önként értetik továbbá, hogy az illetékes lelkész által megállapított vadházasság kimondása esetén az illetők által az 1870. XIII. t. c. alapján netán felhozandó gazda s cselédi visszony, mint az 1. §-on nem alapuló, sőt világosan a 14. § ba ütköző és a 30. §-nak meg nem felelő,— nem csak figyelmen kívül hagyandó, hanem mint az 52. §. c. es g. pontjai értelme elleni szövetkezés, semmsnek tekintendő s mint nyilván erkölcstelen, meg nem tüirendő. Mint emlitém, az illető lelkész van hivatva a vadházasság tényét kimondani, azért ennek kipuhatolása vagy eziránti vizsgálatok teljesítése nem tartozik a tettes szolgabíró ur teendői közé, eljárása csak az illetékes egyházi hatóság megkeresése után kezdődik, a vadházasságot kimondó határozatért az maradván felelős. Azon községi jegyző pedig, a ki ily szövetkezések létesítésére, bármi módon, vagy épen szerződések vagy más okmányok szerkesztése által segédkezet nyújt, hivatalától azonnal felfüggesztendő s a továbbiak eszközlése végett hozzám bejelentendő. A beküldött névsor és plébánosi megkeresés ezennel kiadatik. Pécsett, 1882. október 21-én Jeszenszky Ferenc s. k. alispán. ISKOLAÜGY. Választhatnak-e az egyház által fenntartott gymnasiumok tanárai magok közül presbytert az egyháztanácsba? Nagyon igaza volt a debreceni zsinat egyik legtiszteltebb tagjának, Dobos Jánosnak, midőn szívből örvendett, ha egy-egy paragraphust agyonüthetett. Kár, hogy ezen sorsra nem juttatta az „Egyházi törvények* 22. §-át is, nem a tartalma, hanem a szerkezete miatt, mely szerkezet kiválólag alkalmas arra, hogy a törvénynek a tanárokra vonatkozó intézkedését zavarossá tegye és különböző magyarázatokra adjon alkalmat. Kivívták ugyanis a zsinatnak szabadelvű, a tanügyet s annak munkásait nemcsak színből, de valójában becsülni tudó tagjai azt, hogy az egyházközség tanítója | szavazattal bíró tagja legyen a presbyteriumnak, a hol pedig többen vannak, ott képviseltethessék magukat. Ezzel kapcsolatban több zsinati tagnak lelkes felszólalására határozatba ment, hogy ezen jog az egyházak által fentartott gymnaziumok tanáraira is kiterjesztessék s az elfogadott határozat következő szövegezést nyert: 22. §. A presbyterium tagjai: a) Hivatalból: az iskola rendes tanítója] a hol több tanitó van, ott az egyházközség által fentartott felső és alsó iskolák rendes tanítói, illetőleg tanárai együttesen, oly számban a hány lelkész van az egyházközségben, a tanítói testület által választva. .. . Kérdés : küldhetnek-e hát a gymnaziumi tanárok maguk közül képviselőt a presbyteriumba ? Azt hinné az ember, hogy a szövegnek a tanarokra vonatkozó része világos és félre nem magyarázható; talán ezért nem adott a tiszántúli egyházkerületi közgyűlés sem e tárgyban semmi magyarázatot, pedig elég részletes utasításokat adott az egyházi törvények végrehajtása tárgyában : mégis már eddigelé a gyakorlatban tudtunkkal, hár omféleképpen magyaráztatott a fentirt szöveg a tiszántúli kerület gymnasiumot fentartó egyházaiban, ugyanis : egyik, két lelkészi állomással bíró egyházban azon intézkedés tétetett, hogy a lelkészek számának megfelelőleg mind a tanári, mind a tanítói testületből külön-külön két-két tag választassék a presbyteriumba ; egy másik, 4 lelkészt tartó egyházban a kérdés ugy oldatott meg, hogy mind a tanitói, mind a tanáritestület válasszon külön két-két képviselő presbytert, tehát Összesen annyit, a hány lelkész van az egyházban. Van olyan 2 lelkészszel biró egyház is, a hol a tanároknak nem engedtetett meg a képviseltetés, illetőleg az általuk választott egyén nem fogadtatott el, hanem utasíttattak, hogy szavazataikat adják be a tanitói testület tagjainak szavazataihoz, mit azok vonakodtak megtenni, részint azért, mert az sem volt kimondva, hogy tanár is bizonyosan választassék, részint azért, mert a tanítók szavazatai által többszörösen majorizáltatván, a