Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-02-25 / 8. szám
szavazás céltalan lett volna. Itt tehát, feltéve, hogy csakugyan létezik a tanároknak képviseltetési joga, ezen joguktól elüttettek. íme, csak egy egyházkerületben háromféle intézkedés ugyanazon tárgyban ; ki tudja, hogy nem történt-e negyedik- vagy ötödikféle is ? E különféle intézkedéseknek oka a törvény szövegében levő együttesen szó hova tartozásának különféle értelmezése, hogy vájjon a tanárok válaszszanak-e együttesen annyi presbytert, a hány lelkész van, és a tanitók a maguk részéről ugyanannyit; vagy a két testület által választott tagok száma legyen együttesen annyi, a mennyi a lelkészek száma, vagy pedig a szavazás történjék együttesen, tekintet nélkül arra, hogy vájjon tanárok vagy tanitók nevei kerülnek ki az urnából stb. Még kétségesebb lesz a dolog, ha a szintén hivatalos okmánynak tekintendő zsinati jegyzőkönyvben foglalt szöveget nézzük. A 42. sz. jegyzőkönyvben közlött szöveg ugyanis eltér a szünetjelezés tekintetében a hivatalos kiadás szövegétől, s eképpen van : tanítói, illetőleg tanárai együttesen oh/ számban, a hány lelkész stb itt tehát az együttesen szó után nem levén szünetjel, világosan a számban szóra vonatkozik az, hogy t. i. mennyi legyen a választandó tagok száma es nem az együttesen történendő szavazásra, illetőleg választásra, mely esetben a tanárok mindig rövidet húznának. Melyik szöveg a hibás? A feltett kérdést, t. i. van-e a tanároknak joguk magukat a presbyteriumban képviseltetni, a törvény rideg betűi nem döntik tehát el, vagy legalább is különféle magyarázatot tűrnek azok meg, mert hiszen azt fel kell tennünk, hogy mindenik intézkedést a törvény szövegére támaszkodva tették az illető hatóságok: azonban szerény nézetem szerint eldönti azt a törvény szelleme, és pedig eldönti azt oly értelemben, hogy igenis megadta a zsinat az egyházak által fenntartott gymnasiumok tanárainak a kérdéses jogot. Mert ha a zsinat, igazi liberalitással, az egyházmegyei és egyházkerületi gyűléseken való képviseltetésre is feljogosította őket, sőt az egyetemes ref. egyház törvényhozó testületében egyházkerületenként 2—2, tehát összesen 10 tag által vannak képviselve, ha, mondom, ily nagybecsű jogokkal ruházta őket fel a zsinat: nem lehet feltenni, hogy a presbyterium tanácstermét bezárta volna előttük ; már pedig bezárta volna, és a képviseltetési jogot illusoriussá tette volna, ha nem a maguk kebeléből külön választandó tag által képviseltetnék magukat, hanem mindössze annyi joguk volna, hogy szavazatokat adhatnak be a tanitói testület tagjaival közösen, biztos tudatával annak, hogy képviselve nem lesznek. Nem akarhatta a zsinat őket kizárni annyival inkább, mert a vidéki gymnáziumok tanárkaraira nézve, épen a presbyteriumban való képviseltetés a legfontosabb, hiszen a tanintézet minden ügyei ott tárgyaltatnak, és bizony fájdalom, ezelőtt gyakran megtörtént, hogy róluk és a tanintézet legvitálisabb érdekei ől az ő meghallgatásuk nélkül hozattak a határozatok. Azonban bármelyik legyen is a fentebbi nézetek közül a valódi, egy dolog bizonyos, hogy t. i. mind a három nem lehet törvényes, és a főtiszteletű egyházkerületek intéző férfiai, illetőleg egyházkerületi gyűlések, a zsinati törvények tekintélyét fogják akkor előmozdítani, ha e tárgyban kellő utasításadás által elejét veszik a szétágazó intézkedéseknek; mert ,ex uno disce omnes,« ha az egyházi törvények egyik paragrafusát ki lehet sarkaiból forgatni az alkalmazásban : az a sors várhat a többire nézve is. Célszerűnek láttam e kérdést felvetni, szóljanak hozzá azok, kiket e kérdés érdekel, vagy a kik e tárgyban alaposabban vannak tájékozva, mint e sorok írója. Egy gymn. tanár. TÁRCA, Osztályozás. Egyik legkeményebb dió, mely a zsinati törvények végrehajtása alkalmával nagyon nehezen megtörhetőnek látszik, sokak előtt az osztályozás. Nem az egyházak osztályozását értem, mert hisz az, a mint a Király hágóntúli kerület már meg is mutatta, az nem valami nehéz ; hanem a papok, a papok osztályozása, ez látszik sokak előtt igen nehéznek s némelyekre nézve pedig még aggasztónak is. S nem is csoda, mert sokan, — a zsinati atyák közül is többen — oly feketének festik az ördögöt, hogy attól igen-igen sokan megijednek. Osztályozás — gondolja némelyik — engem osztályozni fognak, sha történetesen érdemeim nem emelnek az első osztályba, azonnal lenézett leszek paptársaim által, s lenézett — irtóztató még elgondolni is — ha gyülekezetem megtudja, még az által is. S aztán örökre abban az osztályban maradni, melyben az osztályozás talál . . .. valóban hideg egy gondolat, s nem csoda, hogy sokan fáznak tőle, nem is számítva még az irigységet és sok más vétket, mit e törvény szülni fog. Azonban, ha valamire, ugy erre igazán el lehet mondani, hogy nem oly fekete az ördög, mint a milyennek festik. Én legalább azt hiszem, hogy nem. Megláthatjuk e jövő tavaszszal — ha ugyan okosak s tapintatosak lesznek a végrehajtó kezek. Mert én azt hiszem, hogy a zsinatnak intentiója sohasem volt az, hogy „kell vagy nem kell4 osztályozni a papokat ; hanem egyedül az, hogy a választásra nézve osztályozzuk őket. Minden tractusnak, vagy talán a conventnek kellene egy egyöntetű szabványt hozni, mely kimondaná : I. Negyedrendű egyházba válaszható mindenki, a ki papságra képesítve van. II. Harmadrendű egyházba választható mindenki a negyedrendű egyházból, ezenkívül ilyen, meg ilyen qualificatioval bíró segédlelkészek.
