Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)

1883-02-25 / 8. szám

A vadházasságok csupán csak azért harapóztak el, mert meg voltak engedve, el voltak nézve, sőt elő voltak segítve abban a reményben, j hogy agg is be lesz hozva a polgári házasság, tehát annak az útját elő kellett készíteni az által, hogy az egyházi házasság mint leélt s többé nem üdvös intézmény legyen a törvényhozáson bemutatható, s a polgári házasság szükségét érezze a közönség. Azért a polgári házasságot a szabadelvüség köntösében mutogatták, hogy népszerűvé tegyék; azonban kitűnt, hogy a nagy közönség irtózik tőle, legfölebb a községi jegyzők szeretnék a markukba kaparitani, mint hatalmas jövedelmi forrást, a házassági engedélyek kieszközlése, ujoncfelmentési stb. jó fejőstehenök mellé; mert bizony drága lenne az az Írásbeli stóla az egyházi nagyon csekély stolarék után. Aztán a felületesen gondolkodó publicumnak mindig a dicső Franciaország példájára hivatkoztak, hogy ha ott polgári házasság van, nálunk már okvetlenül be kell hozni azt; azonban elhallgatták, hogy a polgári házasságot ott a könnyű erkölcsök miatt kellett behozni, s ott a főherceg kisasszonyoknak is dugaszban két-, háromféle természetes gyermekeik szoktak lenni. A köztársaság bámult fejét ágyasa lövi le, s a társadalom erkölcse laza fent és alant egyiránt; de éppen ettől iszonyodott a magyar tiszta erkölcs, ezért nem birt a polgári házasság népszerűségre vergődni; s reményünk van, hogy a törvényhozás sem fogja erőszakolni, mint kelletlen intézményt. A baj oka abban rejlik, hogy : i. A róm. katholika egyház házassági törvénye felbonthatatlan; ezen kellene segíteni az által, hogy házassági törvényeket kellene alkotni, mert a magyar törvények között még eddig ilyen nincs, s azon törvények értelmében a házasság ott is lehetne végleg felbontható szükség esetén; de azért a házasság-kötés és oldás ügyet meg lehetne hagyni az egyházi hatóságok kezeiben. 2. A protestáns házasság ugy is inkább polgári házasság, csakhogy itt meg az a baj, hogy katholikus világi bíróságok kezeibe van letéve a házasságfelbontás joga s az eljárás oly hosszú és drága, hogy szegény ember se költséggel, se várakozással nem győzi; itt tehát ugy lehet segiteni, hogy vissza kell adni a magyarországi protestánsoknak is elkonfiskált szentszékeiket, s a házassági pör őket olcsóvá és röviddé kell tenni. Közhivatalnokot, ha vadházasságban él, fel kellene állásától menteni, sőt a választhatóságból is kizárni; a kinevezett államhivatalok betöltésénél bizonyos fizetési census mellett a családosságot lehetne kikötni, mint p. o. a tanítók fizetésminimuma 300 frt és a leánytanitók megválasztásakor rendesen kikötik az egy év alatti házassági kötelezettséget; ezt ki lehetne terjeszteni másnemű hivatalokra is. Lám a régi Görögországban nőtlen férfi közhivatalt nem viselhetett! Az egyéb renden levőkre pedig szorosan kellene felügyelni s a vadházasságban élőket rendőrileg szétkergetni, s esetleg a bűntetőtörvények XIV. fejezet 246. §. értelmében büntetéssel is lehetne sújtani; s a lelkészeknek tenni kötelességükké, hogy az ily vadházasságban élőket figyelmeztessék s ha a figyelmeztetés se használ, a rendőrségnél hivatalból jelentsék föl s a rendőrség a legrövidebb uton tartozzék őket szétkero o getni. A törvényes egybekelés lehetőségét pedig könnyíteni kellene. Igy, csakis igy lehetne reményleni, hogy a vadházasságok nem fertőztetik továbbra is a keresztyén magyar társadalmat. Nagg Ignác, kölkedi ref. lelkész. Nagyon érdekes, mert a kérdés törvényes nehézségeit legvilágosabban feltünteti, egyszersmind eszközt és módot nyújt annak megoldására, a hivatolt baranyai alispáni rendelet, mely így hangzik: Baranyamegye alispánjától. 3952. alisp. Tekintetes szolgabiró ur 1 F. évi február hó 22-én 623. sz. a. kelt jelentésével beküldötte a tekint, szolgabiró ur a dunaszekcsői plébánosnak a vadházasságok meggátlásat célzó beadványát, melyben az ily szövetkezésben élők névsorának közlésével az illetők szétválasztását kéri. A nagymélt. m. kir. belügyminisztérium m. évi szept. 2-án 41497. sz. a. kelt rendeletében kijelentette ugyan, hogy a vadházasságot komoly társadalmi bajnak tartja s azt tanulmánya tárgyává tette, minthogy azonban e kijelentés iránytadó positiv szabalyt magában nem foglal, kénytelen voltam oly szabályt azelőtti időkből keresni. Hosszú puhatolás után végre megtaláltam az 1825. évi junius hó 11-én 7535. sz. alatt kelt udvari rendeletet, mely szerint a tisztviselők az egyházi hatóságok e tárgybani megkereséseinél erélyesen, gyorsan és pontosan közreműködni kötelesek. Ez az egyedüli szabály, mely általánosságban tartva a tisztviselőnek némi alapot nyújthat. Ha tehát a dunaszekcsői plébános, mint e kérdésbeni egyházi hatóság, kimondotta a vadházasság tényét és kimondotta a szétválás kötelességét, de az illető személyek az egyházi hatóság határozatának nem engedelmeskednek, a tettes szolgabíró ur kötelessége a fentem-