Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-09-17 / 38. szám
mét egészben felterjesztendő zsinati törvényeinket, te- | hát az iskolait is, ajánlja szentesítésre O Felségének. Ha az e célból hozzá küldött bizottság tagadó válaszszal térne vissza: tegyük 'e inkább jobb időkre az egész zsinati művet, mintsem megcsonkítva, egy kis jóért, jogainkról mondjunk le örökre. A vita elég hosszan, bár méltóságosan folyt le. Egyébiránt még azok is, a kik az iskolaügyet mellőzendőnek vélték : aggályosnak találták a minister azon kivánatát, hogy az alkotmány törvény 3. §-ába ezen szavak közé az iskolák mindenestől az egyházhoz tartoznak, ezen toldás tétessék a liazai törvények épségben tartása mellett. Némelyek alkotmányos hazai törvényeket akartak tétetni ; mig végre leginkább megfelelőnek találtatott az a nézet, hogy a kivánt beszúrás helyett ez tétetnék „az 1790—I. 26. t. c. értelmében/' Ez alaptörvény, s ezzel jogainkat eléggé megvédelmeztük. Az idő elhaladván, az értekezlet folytatása másnapra halasztatott, mivel akkor úgyis csak rövid nyilvános ülés állt előttünk, melynek egyediili tárgyául a legfelsőbb leirat felolvasása tűzetett ki. Szept. 10. d. e. 11 órakor nyilvános ülés. A zsinat második ülésszakát, a teljes számban összegyűlt tagok jelenlétében, Nagy Péter püspök buzgó imával kezdette meg, melyben Istentől bölcsességnek lelkét kérte a munkásokra és annak áldását munkájokra. Majd Tóth Sámuel jegyző olvasta fel a tagok névsorát. Jelen voltak: Antos János, Baksay Sándor, BallagiMór, Balogh F'erenc, báró Bánffy Albert, Bárcay Gyula, Bartha Lajos, Bocsor István, Béky Sámuel, Bencsik István. Benkő János, Beöthy Zsigmond, Bernáth István, Begedy István, gr. Bethlen Géza, Chernel Ferdinánd, Csider Károly, Csonka P"erenc, Dávidházy János, Debreczeni Gábor, Décsey Lajos, gr. Dégenfeld Imre, Dobos íános, Doktor János, Dömjén József, Dósa Miklós, Fejes István, Fónagy László, Fördős Lajos, Fráter Imre, Gál Péter, Gáspár János, György Endre, gr. Gyiirky Ábrahám, Hegedűs János, Hegedűs Lajos, Hegedűs László, Horthy István, Horváth Mihály, Illyés Bálint, dr. Jeney Viktor, Jókay Károly, Jókay Lajos, Jordán István, Joó István, Kántor Sámuel, Kármán Pál, Kerekes József Kiss Áron, dr. Kolozsváry Sándor, Konc Imre, Kovács Albert, Kovács Antal, Kovács Ferenc, Kovács Károly, dr. Kovács Ödön, Kopré Ferenc, Körmendy Sándor, Kulin Imre, Kun Bertalan, Kiss Albert, László József, Lengyel Imre, Lészay Ferenc, gr. Lónyai Menyhért, Lukács Ödön, Lülcő Géza, Makay Dániel, Mezey Albert, Miklovicz Bálint, Mitrovics Gyula, Molnár Béla, Nagy Pét., Öreg Ján., Parádi Kálm., PeterdyKár., Prágai Laj., gr. Ráday Gedeon, Ragalyi György, Révay Lajos, Révész Bálint, Ritoók Zsigmond, Sápy Sámuel, Sárközy Kázmér, Sipos Pál, Soltész László, Szabó János, Szabó Kálmán( Szabó Pál, dr. Szász Béla, Szász Domokos, Szász Gerő, Székely Károly, Szentpétery Sámuel, Szilágyi István, | Szilágyi József, Szilágyi Lajos, Szylveszter Domokos, Szinyei Gerzson, Teleky Péter, Tóth Sámuel, Ujfalussy József, Ujfalussy Miklós, br. Vay Béla, id. br. Vay Miklós, Valyi János, Vályi Lajos, Véghelyi Dezső, Weszprémi Gáspár, Vizsolyi Gusztáv. Ennek elvégződtével Vay báró elnök kijelenti, hogy Tisza Kálmán segédgondnok egészségi okokból nem jelenhetvén meg, ezt kéri tudomásul vétetni. Tisza K. távollétében a segédgondnokok asztalához Vályi János jubilált segédgondnokot ülteti, Tóth Sámuelt a jegyzőkönyv vitelére, Véghelyi Dezsőt pedig a szólók neveinek feljegyzésére szólitván fel. Tóth Sámuel jegyzőnek átadja a legfelsőbb kir. leiratot felolvasás végett. Miután az elvégződött, b. Vay Miklós elnök a következő megnyitó beszédet tartotta. Méltóságos és főtiszteletű országos zsinat ! Méltóztassanak mindenek előtt kegyesen megengedni, hogy elnöktársam s magam nevében szívünk mélyéből üdvözölhessük a zsinat nagyérdemű tagjait. Miután az illető képviselő urak a törvény által megkívánt számmal vannak jelen, zsinatunkat megalakultnak nyilvánítom s a tanácskozásokat megkezdhetjük. Van szerencsém ezennel legelébb is a kir. legfelsőbb leiratát eredetiben felolvasás végett bemutatnom : (A reseriptum felolvastatik Tóth Sámuel jegyző által). Az épen hallottak s különben is ismert előzmények után, ugy hiszem, felesleges lenne hosszasabban indokolnom, hogy miért ^ártottuk kötelességünknek a mull év végével elnapolt onjeágos zsinat folytatását, s minden illetőknek erre tisztelettel történt meghívását. A tények jelenlegi állása ugyanis a következő: Azon kérdések, melyek tárgyalása végett zsinatunk összejött, a mult évi első ülésszak alatt megoldást nyertek, és alkotott törvényeinkről szerkesztett munkálatunkat szentesítés végett, O P'el.ségéhez, koronás királyunkhoz felterjesztettük. ü felsége e felterjesztett munkálatot megvizsgálás végett, alkotmányos közegeinek, az illető parlamentaris felelős minisztériumoknak kiadta és megbízta a vallás- és közoktatási minisztert, hogy az illetők által tett észrevételeket velünk közölje. Igy született meg hosszabb idő jártával ezen legfelsőbb kegyelmes leirat, melyet a magas minisztérium a zsinati elnökségnek megküldvén, egyúttal a hivatalos lapban tett közzé, hogy módot nyújtson a zsinati tagoknak a tett észrevételek felett gondolkozhatni, s az azok felől hozandó határozatokat érlelni. A minisztériumnak ezen minden kétségen felül álló loyalis eljárása, biztosítékul szolgált arra nézve, hogy a netalani jogos észrevételeinket kellően méltányolni íogja és hogy alkotott törvényeink ohajtott szentesítése, hovahamarabb megadatni szándékoztatik. Ezt annyival inkább várhatjuk, miután a leirat munkálkodásunkat általában örömmel üdvözli és az öt superintendenlia egyöntetű egyházi törvények által történendő egyesülését, — az egyetemes conventnek az