Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-23 / 30. szám

Dubraviczky, Ladányi, Láng, Kiss Endre, Moravcsik Mihály stb. Az élvezetes időzésnek véget vetett az indulás Gyón felé, hová a főpásztort Fabinyi ur vitte saját fogatján. A bandérium búcsút vett a főpásztortól a nyáregyházi erdőn túl. Melczer Gyula, (Vége következik.) esp. főjegyző. A brassóvidéki ág. ev. egyházmegye 10 magyar községénele egyházi elszakadási s magyar esperesség alkotási ügyéről az erdélyi ág. hitv. ev. egyházi főtanács fölterjesztése. Viszonzásul e lap 11—13. számaiban közlött kiadványokra. III. Az igazságnak tanúi akarnak mindenekelőtt lenni a következő előadások is, melyeknek feladata, alaposan felvilágosítani azon vádakat, melyeket Excellentiád biztosának jelentéséből velünk közölni jónak látott. Midőn ehez hozzáfogunk, igenis el kell hogy nyomjuk a legfontosabb az ellen szóló alaki és törvényes kételyeket. Nem szabad tovább kérdést tennünk sem a vádak genesise, sem a törvény iránt, melynek erejénél fogva tőlünk nem egyházi oldalról tisztán belső egyházi eljárásokról felvilágositások kívántatnak. Egyedül ahoz tartjuk magunkat, miszerint ama vádak alkalmasak arra, hogy az igazságot az állam és Nagyméltóságod szemeiben elhomályosítsák és hogy egyházunkra nézve a legfőbb jelentőséggel kell lenni annak, hogy kormányzata a kétkedő állam előtt is oly tisztán álljon, mint saját lelkiismerete előtt. Es menjünk már át magokhoz a vádakhoz, melyeket csoportok szerint elkülönítve taglalni bátorkodunk. A) Nyelvi hátratétel. „Nemzeti nyelvét, mely egyszersmind az államnak hivatalos nyelve, a magyarság azon szász egyházkerületben nem érvényesítheti.' ,A panaszló magyar egyházak, anyanyelvüknek, mely egyszersmind az állam hivatalos nyelve, minden használatától el vannak egyházhatóságaik körében ütve.® Igy szól az első, nem nyomaték nélkül kiemelt vád. Ennek igazolásául az hozatik fel, hogy ezen országos egyház „magyarsága4

, különösen a brassói magyar községek, saját anyanyelvük használata tekintetében az anyakönyvek vezetésére és a helyi isteni tiszteletre vannak szorítva ; hogy a megyei gyűlések tárgyalásai és végzései kizárólag németek ; hogy ezen végzések, valamint magán ügyekbeni válaszok magyar feleknek csak németül adatnak ki; hogy a házassági perek csak németül tárgyaltatnak, németül döntetnek el ; hogy az egyházi főtanácsnak és a superintendensnek intézvényei és köriratai, a másodkérelmi ülési jegyzőkönyvek és végzések kizárólag német nyelven adatnak ki; hogy még a magyar kormány által magyar nyelven kiadott rendeletek is csupán németül hirdettetnek ki, úgyszintén az egyház törvényei és szabalyai is, mig a magyar országgyűlés a törvényeket minden nemzetiség nyelve szerint hiteles fordításokban adja ki. Megjegyzést érdemel az, hogy a Nagyméltóságodnak benyújtott beadvány mindezen panaszokból csak azt az egyet emeli ki, hogy az egyházi törvények és még a kormányrendeletek is csupán német nyelven tétetnének közzé. Tény az, hogy országos egyházunk az utolsó egy-I házi számlálás szerint mintegy 204.945, túlnyomólag né; met hozzátartozói között 18695 lelket is számlál, kik a magyar nyelvtörzshez tartoznak. Tény továbbá az, hogy 269 túlnyomólag német egyházközség között 15, túlnyomólag vagy kizárólag magyarok által lakott egyházközség létezik. Végül tény az, hogy a magyr

ar elem a lélek-és községszámhoz képest az országos egyházban egy csekély kisebbséget, a lélek- és községszám szerint a fennálló tíz egyházmegye egyikében sem képez többséget. Öt, merőben szétszórt magyar község a többi megyékre oszlik el, míg a brassói megyére 41.604 lélekkel és 26 egyházközséggel, 15.697 magyar és 10 magyar egyházközség esik. Németeken és magyarokon kivül országos egyházunkban még csak néhány száz románul beszélő szerb vagyon. Az egyháznak mint olyannak szintoly kevéssé van bizonyos nemzetisége, mint az államnak. Mindamellett amannak is, külső jelenségében, képviseletében és igazgatásában, egy bizonyos nyelvi színezetet, mely az ő követőinek nemzetiségi színezete, vennie kell. Ha ezek különféle nemzetiségekhez tartoznak, a különböző nyelvek érvényköre lényegesen az azokat beszélők számától, azoknak helyi együttlététől, de azután csakugyan históriai, művelődéstörténelmi, gazdászati és szellemi-erkölcsi kifejlődési momentumoktól is feltételeztetik. Az utóbbi momentumoktól eltekintve, már egy pillantás azon számokra mutatja, hogy országos egyházunkban egy nyelvkérdésről minő kiterjedésben lehet szó. Egyébiránt mindenütt, hol különféle ajkú emberek közös célok felé törekednek, nehézségek, melyek azon külömbségből erednek, elkerülhetők nem lesznek. Egy igazságos és célszerű igazgatásnak feladata fog lenni, oly nehézségeket, a lehető legcsekélyebb mértékre szorítani. Mily módon alakultak a mi országos egyházunkban a nyelvi viszonyok a magyar hozzátartozók és községek irányában, ezt röviden előadni kívánjuk. Az egyes hívő országos egyházunkban minden gondolható egyházi ügyekben saját anyanyelvét feltétlenül, korlátlanul hasznaihatja. Bármely egyházi képviselő testületben és előtte, bármely egyházi hatóságban és előtte, mind az egyházközségben, mind a megyei és országos községben ezen egyháznak minden tagja szóval vagy Írásban anyanyelvét szabadon használhatja. Megfordítva, minden hívő minden esetekben, midőn közvetlen előljáró községi hatóságával (papi hivatal, presbyterium) közlekedik, ettől Írásban és szóval választ és feleletet saját anyanyelvén várhat. Felsőbb egyházi hatóságokkal az egyes, közvetlenül szinte soha sem lép érintkezésbe. Alkotmányunk szerint az egyházközségben fekszik súlypontja az egyházi igazgatásnak, minthogy minden egyházközség jogosítva van nálunk, külön ügyeit, törvényszerű módon összegyűlt képviseletének határozatai által önállólag rendezni és igazgatni, ebben egyébiránt önként értendőleg az egyház általános törvényeinek alávetve maradván. Ezen elv következtében minden egyházközségnek szabadságában is áll, belső ügyviteli nyelvét meghatározni. Ennek nyomán Brassómegyének is magyar egyházközségeiben a magyar, nemcsak az anyakönyvvezetés és a helyi isteni tisztelet nyelve, hanem átalában az egyedüli nyelv, a melyben ugy a belső hivatalos érintkezésben, mint az elöljáró hatóságokkali közlekedésben a község és közegei részéről valamely egyházi vagy iskolai ügy szóval vagy Írásban megvitatás alá kerül. És a mily kevéssé egyéb ezen községekben a felekezeti iskola — a mennyiben létezett és még létezik,