Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-02-26 / 9. szám

Lelkem fölnéz | Istenéhez : S félő szivem | súlyos terhet | érez. Más „bűnbánati ének* Szász Bélától, (megj. a kolozsvári „Prot. közlöny i. sz.) 10 és 9-es. Im nagy isten | előtted ki- j tárom Mély bánatba ) borult j szivemet; Menedék nincs | e földi ha- | táron, Nyugtom lelnem | sehol | nem lehet, Te ha nem jössz | vigasztaló | szóval : Italom köny, j a kenyerem j sóhaj. De nézzünk egy zsoltárt is e módon. A 130. Zsoltár dallama töröltetvén, átírandó más zsoltáréra. — Szentkuti átirta a 38. Zsolt. nót. A dallamot helyesen választá, s verselése ilyen : 8. 7. és 4-es, — A mélységből J fölemelem Hozzád kezem : O hallgass meg | jó atyám! Es tekints le j irgalommal, Szanalommal, Egeidből | én reám stb., — mindenesetre a lehető leghelyesebb. Csak azt akarom még utoljára megjegyezni, hogy az első versben fölvett méretet, az egész éneken át meg kell tartani folyvást, egyaránt, mert külömben a szöveg a dallam beosztásával nem vág össze, hanem döccenik ! Végre legyen szabad kérnem a „Sarospataki lapok4

, — »Debreceni prot. lap* s a kolozsvári »Prot. közlöny* m. t. szerkesztőségeit, miszerént e csekély munkálatomat után-nyomni szíveskedjenek, az altal is törekedvén az egyöntetűségre. Béke velünk ! Kálmán Farkas. A diasporában lakó gyermekek confirmatiói tanításáról. Egy tekintet a Ilátsek által összeállított magyar protestáns egyházi térképre, meggyőzhet minket arról, hogy mily roppant kiterjedésiiek azon területek, melyeket egyházi műnyelven szórványnak, diasporának nevezünk és mily roppant nagy azon hitrokonaink szama, kik e területeken szétszórva laknak, távol az egyházi élet gyűpontjaitól, az anyaegyhazaktól és a rendezett filiaktól. Hány hívünk nem lanyhult, nem idegenedett el mar egyházunktól egyházi közösség hiánya miatt, mely a szétszórtság természetes eredménye. A szórványban élő akarhany protestáns megüli a katholikus ünnepet, részt vesz a templomi istentiszteletben s kivált ha vegyes hazassagban él, gyermekeit megkeresztelteti nem protestáns pap altal, jaratja azokat nem protestáns iskolaba, maga is áldoz idegen templomra, közmunkát teljesít idegen papnak, sőt házasulaskor katholikus gyermek-nevelést ígér és ily úton lassanként assimilalódik az idegen felekezet tagjaival s ha maga nem is, de gyermekei, utódai a legtöbb esetben beleolvadnak az idegen felekezetbe. Nazarénusok és baptisták is nagyon kedvelik azon félreeső helyeket, hova papjaink ritkán járnak s a hol nehéz az idegen befolyásokat ellensúlyozni. A rideg valóság iratja velem e sorokat s ezért méltán kérdhetem: Mit teszünk mi e pusztulással szemben ? Jóformán semmitsem. De hogy ily pusztulást erélyesen és rendszeresen kellene megakadályoznunk, mindenki érzi. Altalános teendőnk lenne ez ellen : A diasporának beutazása lelkész által, missiói szellemben és pedig évenként legalabb kétszer. Laikusok által vezetendő ima-és biblia olvasási órák, a gyermekek vallásos oktatása végett angol, modern vasárnapi iskolák berendezése a vidéken. A megbízott laikusok altal való őrködés születési, házasulási és halalozási esetek előfordultával. Ugyanezek által vallásos iratok terjesztése és családkönyv vezetése s negyedévenkénti levelezés az anyaegyház papjával. Különös teendőnk lenne azonban, hogy a diaspora gyermekeit az anyaegyházban részesítsük lelkész által adandó confirmációi tanításban. Mert ezen, a legfogékonyabb korban adott tanítás és a confirmatió ünnepélyes actusa egész életre hat ki erősitőleg és jótékonyan. Németországban a diaspora gyermekeit befogadják az e célra alapított confirmandusolc, házaiba (Confirmandenhaus) s a hol ilyenek még nem létesültek, confirmandusi alapot gyűjtenek s bériett helyiségben tartják és élelmezik a confirmándusokat. Hazánkban a diaspora gyermekei legnagyobbrészt cónfírmátiói tanítás és confirmálás nélkül lépnek a felnőtt egyháztagok sorába. Csupán jó módú szülők helyezik el gyermekeiket confirmatiói tanítás végett az anya-1 egyházban Mint kivételt azonban felhozhatjuk Zelenka 1 Pál eljárását, ki egyik „Egyházi évkönyve* tanúsága szerint, szegény vidéki confírmánsoknak az anyaegyhazban elhelyezésére gyűjtést rendezett. Tekintve ezek után az anyaegyház lelkésze által adandó confirmatiói tanitas fontosságát, az egykorú gyermekek 6 heti együttlétének közösségi érzetet keltő és a confirmatiói actus kegyeletes befolyását a gyermek későbbi életére: lehetetlen be nem látnunk, hogy ez ügy iránt nemcsak érdeklődnünk, de abban rendesen eljárnunk is szükséges; hozzá járulván ezzel is híveink hitéletének belterjessé tételéhez és a diasporának ellenséges ostrom alóli felmentéséhez. Ezek előrebocsátása után indítványom e következő : 1. írjuk vagy írassuk össze filiáink és diasporáink confirmandusait és egyelőre folyamodjunk módosabb híveinkhez azon kérelemmel, hogy a vidéki szegény confirmansokat 6 heti lakással és élelemmel ellátni szíveskedjenek. Az elhelyezett gyermekeket pedig hívjuk fel, hogy a tanórákon és készületi idejökön kivül bizonyítsanak e pártfogóik iránt szolgálati készséget s dolog által hálálják meg ezen, a Jézus nevében (Máté 25, 40.) 1 gyakorlott vendégszeretetet. 2. Gyüjtsünk confirmandusi alapot minden anya-