Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-22 / 43. szám

tette a világtörténelemnek bázisává az emberiség fogalmát; miért tűzte ki az embernek célul a maga két oldalának, a szellemi- és természetiségnek egymássali küzdései között mindenütt amannak e fölötti győzelme vagy szabadságnak kivívását ; miért osztotta fel a szabadságra fejlődés fokai szerint a világtörténetek egész tömegét 3 csoportra, t. i. keleti, görög-római és kereszttjén-európai világra ; miért tartja ezen előadott elvekben már az egész történelem benfoglaltatását ? Áttér ezután a tér és időben feltűnt világeseményeknek elsorolására ; de mivel, ez nem órákat, napokat, hónapokat, hanem éveket igényelne, felhagy az elsorolással, s a világtörténelemnek eddigi haladását megemlítve, átmegy Magyarország történelmére s jogfejlődésére. Itt nem tartja szükségesnek a beszámolást, mert munkája sajtó utján a világ előtt feksziK. Egy nemzetnek irta meg ebben biographiáját, de mindenütt — mert e nemzet is az emberiségnek egyik tagja — a világtörténelemmel egybefüggésben ; mindenütt világtörténelmi jelentőségét, befejezésében pedig a szabadság fejlődését fürkészve. Ezért a haza jövője érintésénél is azt hangoztatta : hadd énekelje buzdító lelkesedéssel a költő : »El még a magyarok istene de a történész csak úgy tartja biztosnak a jövendőt, ha nyugodtan írhatja rajza zárkövére : él még a magyar szabadság érzete ! Számol azutan szóló a keze alá adott ifjúságnak neveléséről s erkölcsi vezetékéről, s végre ekkép fejezi be előadását : íme, főtiszteletü egyházkerület, ennyiből állt 50 éves működésem. Mi sikerrel ? arra feleljenek fél század folytan kezem alatt volt 3—4 ezernyi tanítványaim. En beszámoltam megbizóimnak a rám bizott kincsekről, s ezzel megtartottam a félszázadot bezáró, s meglehet, a vénség esélyeit tekintve, utolsó praelectiomat. Midőn azonban a múltról számoltam: azt kérdhetem itt magamtól: hát a jövő? Mi jövője lehet egy megaggottnak, ki, mint a 80 éves Kossuth irta, ha talpon áll is, már sírban áll ? Felelet: nem egyéb, mint puszta jóakarat, sovány igéret, s tántorgó erőködés. A főtiszt, egyházkerület és szíves jóakaróim oltárt emeltek nekem a kegyelet talpköveiből. En csak annyit Ígérek, hogy halaáldozatul mindazt, mi még életemből hátra van, ez oltárrá rakom le, s akármint sujtoljon a sors, Berzsenyi ezen szép soraiban állítom fel jövőmet • Es én letörlöm könyeimet, s megyek Rendeltetéjem pályafutásain A jobb s nemesebb lelkeknek u'ján, Meddig erőm s inaim vihetnek ! Erre a küldöttségek tisztelgése következett. Mindegyik küldöttség szónokának beszédére feleit az ünnepelt, még pedig nem frázisokkal, hanem a szó szoros értelmében tartalmasam Rövidség kedvéért mi kénytelenek vagyunk csupán a küldöttségek és a szónokok neveinek megemlítésére szorítkozni. Ezek a következők voltak : a dunántúli egyházkerület (szónoka Vá'yi Lajos egyh. ker. főjegyző), a tanári kar (Vály Ferenc képezdei igazgató), a dunántúli ág. h. egyházkerület (Karsay Sándor püspök), Veszprémmegye (Véghely Dezső alispán), Pápa városa (Osvald Dániel h. polgármester), a pápai r. kath. iskolaszék (Néger Ágoston apát-plébános), a pápai veres-kereszt-egylet (Pap János kir. tanácsos), a soproni ev. lyceum tanári kara (Gombócz Imre tanár) ; az első tanítványok küldöttsége (szónokuk Farkasdy Károly gárdonyi lelkész; összesen már csak 7-en vannak életben, u. m. Farkasdy, Gyenge Károly és Soos Károly lelkészek, Szép Gábor papai tanár, Micskey Imre miniszt. oszt. tanácsos, Osváld Dániel megyei tisztviselő és Gaál Lajos'veszprémi ügyvéd); a zsidó hitközség (Fischer Adolf), a városi iskolaszék (Antal Gábor), a pápai ev. hitközség (Gyurátz Ferenc), a pápai ref. egyház (Kis Gábor lelkész), a zsidó tanitó-testület (Schór Ármin), a pápai casinó (Osváld Dániel), a pápai takarékpénztár (Zarka Dénes), végre a tanuló ifjúság (szónoka Kiss Sándor theol.). A diszebéden körülbelül 150-en voltak jelen. Egyik toaszt a másikat érte. Nagy tetszésben részesült Kovács Pái veterán Írónknak, a jubiláns egykori tanulótársának humoros üdvözlő verse, melyet Horváth Lajos olvasott fel. Száznál több üdvözlő levél és távirat érkezett egy csomó világi notabilitástól s az egyházi élet kitűnőségei közül a következőktől: Révész Bálint és Ferenc József püspökök, Beöthy Zsigmond, Ballagi Mór, Liszkay József, Fördös Lajos, Tóth Mihály (Debrecen) stb. A tanintézetek közül üdvözletet küldtek : a budapesti József-műegyetem, a kolozsvári tudomány-egyetem, a budapesti ref. főgymn., a debreceni, sárospataki, kecskeméti ref. főiskolák, a mezőtúri ref. gymnasium, a miskolci, máramarosszigeti ref. lyceum, egri r. kath. jogakad., veszprémi r. kath. gymn. stb. Az ünnepélyt jól sikerült táncestély fejezte be. Gyászünnepély. Báró Radvánszky Antal, mint a magyarországi ág. hitv. evang. egyházegyetem volt főfelügyelőjének emlékezete f. hó 17-én d. e. 10 órakor Budapesten gyászistenitisztelettel ünnepeltetett meg. A templom belső része, az oltár és a szószék feketével volt bevonva és a fekete lepel fölött, valamint a templom más részein a Radvánszky család címere volt látható. Az oltár belsejét déli és más dísznövények ékítették. Pont 10 órakor a templom már díszes közönséggel volt megtelve és a megnyitó bús dallamú ének elhangzása után Czékus István, a tiszamelléki egyházkerület superinlendense lépett az oltár elibe és felolvasta az ez alkalomra választott szentírási jeligét, mely az elhunytat, mint oly férfit jellemezte, ki előtt „élete nem volt drága, csakhogy elvégezhesse a hivatalt, mely rca bizatott.4

Ezután megható gyász-imát mondott, mire rázendült a megható gyönyörű férfi énekkar, és ennek hullámzó hangjai alatt szószékre lépett Karsay Sándor, dunántúli superintendens. Szép előfohász után 2. Tim. 88*