Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-22 / 43. szám

i. 5—9- versei alapján, megemlítvén azt, hogy Radvánszky Antal elhunyta felett nemcsak a gyászoló család, hanem az egész ev. egyházegyetem gyászol, beszédét két részre osztotta. Az első részben rámutatott azon állásra, melyet Radvánszky az egyetemes evang. egyházban elfoglalt, a második részben pedig azon jeles tulajdonokra, melyeket állása betöltésénél kitűntetett. Radvánszky — mondá — 50 éven át volt az ev. egyház egyetemének fényes koronája, most ez lehullván, gyász illeti az egyházat, gyász, hogy már csak emlékét őrizhetjük a jelesnek. Több, mint egy század óta, mikor az egyház egyeteme szerveztetett, szerveztetett a felügyelőség a prot. szabadság biztosítására, az intézmények fejlődésére, törvények alkotására. A végrehajtó hatalom a főfelügyelők kezébe tétetett le, kik erejüket épen közös megbízás kiapadhatlan forrásából mer/tik. Igy lettek kitűnő oszlopaivá az egyháznak a Zayak, Prónayak, Zsedényiek, Radvánszkyak, nemcsak a béke napjaiban, de a vihar pusztításai közt is, mikor a templomok és iskolák, sőt maga az egyház léte támadtatott meg. A Radvánszkyak jeles családja az egyház hajóját minden viharok közt híven oltalmazta, megmentve egyházunk javára a kincseket, mikkel őket Isten elárasztotta, s mik közt legfénylőbb a hit. E hitet nem mint képmutatók, de mint Jézus apostolai őrizték, hirdették, terjesztették; e hitet vallotta a jeles elhunyt, most egy éve tartott egyetemes egyházgyiilési megnyitó beszédében is, mikor a hit ápolására intette főleg a művelt családok vezértagjait; és nemcsak szóval, cselekedetekkel is hirdette ő a hit áldásos voltát. A szeretet lelke éltette őt, az erőnek lelke fölött is az uralkodott. 1828-ban mint jegyző kezdett működni az egyházban, majd mint felügyelő s végűi főfelügyelőként működött, mindig híven, buzgó sikerrel. Agg korában fogadta el a főfelügyelőséget 3 év előtt, mikor már a világi méltóságok egész tömege áradt reá; elfogadta a terhes tisztet, hogy a mely téren kezdte nyilvános működését, az egyházat szolgálja legutolszor is. Erővel, szeretettel, bölcseséggel vezette az egyház ügyeit: maradjon áldás emlékezetén. Szolgáljon az egyház hálás emlékezése a csalái vígasztalára, az egyháznak buzdítására, egyeseknek lelkesítő példaadásra. Az emlékbeszédet ima és áldásosztás fejezte be. Templomfelavatás Pancsován. Magasztos egyházi ünnepet ült e hó 8-kán, a csak négy év előtt alakult pancsovai ev. ref. egyház. Isten áldó kegyelméből, hazai s külföldi egyes buzgó hitsorsosok, egyes egyházak és saját egyháztagjai áldozatkészsége folytán, e rövid négy év alatt elérte azon örömöt, hogy nevezett napon, csinosan épült templomának felavatási ünnepélyét megtarthatta. Az ünnepélyes sorrendet a 147. zsoltár első versének német szövegű eléneklésével nyitá meg a gyülekezet, mire egy hálaadó és dicsérő ének következett; melynek elzengése után Szabó János Lékésbátiáti ref. esperes fenkölt, egyházias szellemű s hazafias irányú megnyitó beszédet tartott, magyar nyelven, mely beszéd a pancsovai ref. egyház sajátos helyi viszonyainak, fontos egyházi és nemzeti missiójának bölcs tekintetbe vétele alapján, egyúttal utmutató gyanánt is szolgált arra nézve, miként kell a kisded seregnek, az egyháznak, a keresztyén hit, keresztyéni remény és krisztusi szeretet alapján, az egyházi, hazai, társadalmi és családi életre kihatóan, áldásosán építeni, alkotni s gyarapodni. Emelkedett beszédének befejezését Isten áldásáért való könyörgés képezte; áldást és kegyelmet esdett a koronás királyra és felséges családjára, a szent magyar hazára, a keresztyén anyaszentegyházra, a helyi összes feleke zetekre, kiváltképen a ref. gyülekezetre, ennek pártfogóira, nagyjaira és kicsinyjeire, az újonnan épült szent hajlékra. Ezután felzendült a magasztos étiek a 234 dicséret szavaiban: Uram 1 áldjuk szent nevedet, a mely ének két első verse után a helybeli lelkész Erdős József tartá a díszesen ellátott szószékről alkalmi egyházi beszédét 1. Pét. 2. 4. 5. alapján, előimával. Hosszas várakozás, példás türelem, sok könyhullatás és sóhaj után — úgymond — megajándékozott bennünket az Ur örömmel s ajkainkra vehetjük a zsoltáriró ama szavait: »Gyönyörködik az Ur az ő népében, megékesiti a nyomorultat szabadulással.« De ez örömért egyedül Istené légyen a hála és dicsőség 1 Beszédében kifejté, miszerint a) egyedül Krisztus az életnek és boldogságnak alapja, ez okból b) építtessünk ő reá igazi, élő lelki házzá. A buzgósággal hallgatott beszéd és uri ima után a gyülekezet a 122. zsoltár ismeretes 3. versét éneklé. A keresztelési szertartást Gacsal János debeljácsai ref. lelkész végezte, az ünnepélyre hivatkozással előadvan a ref. egyháznak a keresztségről szóló tanát. Az urvacsorai ágendát Venétiáner Sándor, a gyülekezet volt első lelkésze végezte, ref. hittani alapon, alkalmi eszmedús tartalommal. Miután Szabó esperes az aldas szavait igazi lelki áthatottsággal elmondá, a 179. dicséret 10. versének eléneklése alatt a nagy számú gyülekezet lelki örömmel oszlott szét. Az ünnepélyt megjelenésűk által emelték: Stáncsich főispán élén a municipium, Herglotz törvényszéki elnök az egész törvényszéki karral, az összes polgári és katonai hatóságok s az egyes felekezetek lelkészei. Halával kell említeni e helyen is, miszerint ifjabb Hennel József és neje Nagy Júlia urnő Gyulafehérvárról az egyházat egy díszes, értékes, márványból készült urasztalával sziveskedtek megajándékozni. Bachmann A. ur pedig, az egész templomtető befedéséhez szükségelt cserépzsindely mennyiséget dij nélkül szolgáltatta. Egy külföldi hitrokon ez alkalomból ötven forintot küldött a gyülekezet szegényei közt való szétosztás végett; ezen kivül a szeretet több, kisebb-