Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-31 / 53. szám

V. A tisztviselői-, 16. §. Az árvaháznak feje az árvaatya, kinek képzett néptanítónak és nevelőnek kell lennie. Az árvaatya kötelessége az intézetben szigorú rendet tartani, a gyermekek teendőit a megszabott házi-és órarend értelmében kora reggeltől estig szabályozni, az alsó osztálybelieket a szokott iskolai órákban oktatni, a felsőbb osztálybelieket iskolai teendőik elvégezésére szorítani, szükség esetén őket azokra előkészíteni, mindnyájának erkölcsiségét szíves bánásmód, oktatás és jó példaadás által fejteni, játékaikat, testgyakorlataikat s munkálkodásukat vezetni s reájok nappal és éjjel felügyelni és ügyeltetni. Ezen célból az árvaház egész személyzete, beleszámítva a netaláni segédtanítót is, alatta áll és rendeleteit teljesitni köteles. Az árvaatya az intézetben lakik, az árvákkal egy asztalnál étkezik és a férfi-bizottság, illetve ennek utján a bizottsági közgyűlés javaslatára a kerület által neveztetik ki s évi fizetését is ez határozza meg. Kívánatos, de nem mulhatlanúl szükséges, hogy az árvaatya nős legyen, mely esetben neje gyakorolja a leánykák felett a felügyeletet, oktatja őket a női munkákban, hat azok erkölcsi fejlesztésére és férjének az ő hivatásában minden tekintetben segélyére van. 17. §. Az árvaatya rendelkezése alatt áll az intézet gazdasszonya. A gazdasszony vezeti a háztartást, mosást, a szobák tisztántartását, az árvák ruházatának kijavítását ; a leánykákkal egy teremben hál s ha az árvaatya nem nős, ő végezi az árvaatya nejének (árvaanyának) szánt teendőket is. Alatta áll a szakácsné és a konyhai cselédség. Úgy az árvaatya nejének, mint ennek nem létében a felvett gazdasszonynak járulékait a női bizottság, illetve ennek utján a bizottsági közgyűlés javaslata alapján a ker. gyűlés határozza meg. Mivel pedig szükséges, hogy legalabb két rendelkező nő legyen az árvaházban, azért, ha az árvaatya nőtlen, a gazdasszony mellé még egy női segéd fog alkalmaztatni. 18. §. A pénztárnokot a férfi-bizottság választja. A pénztárnok kötelessége: rendes pénztári naplót vezetni, a helybeli tagok járulékait beszedetni, minden járulékot és adományt hírlapok utján a bizottsághoz benyújtott havi értesítései nyomán közzétenni, illetőleg nyugtázni, minden bevételi és kiadási tétel igazolásáról gondoskodni, minden év végével számadását, a vagyonállás kimutatását és a jövő évi költségvetés tervezetét a bizottságnak a közgyűlés megtartása előtt annyi idővel, hogy azokat a bizottság előre megvizsgálhassa, teljesen elkészítve beadni, a kinyomandó s a közgyűlésnek bemutatandó évi üzletjelentést a jegyző segítségével kidolgozni, végre az árvaház értékpapírjait az elnök ellenzárlata mellett megőrizni. 19. §. A jegyző a férfi-bizottság által választatik, ő viszi a közgyűlések és a bizottsági ülések jegyzőkönyvét, kiadja a végzéseket s végez mindenféle Írásbeli munkálatot, bele értve az elnöki levelezéseket is, és a pénztárnokkal egyetemben kinyomatás alá elkészíti az évi tudósítást. VI. Alapszabályváltoztatás és feloszlás. 20. §. Az alapszabályokat az egyházkerületi közgyűlés módosítja a férfi- és női bizottság javaslata folytán. 21. §. Ugyanezen eljárás követendő a netaláni feloszlásnál is, mely esetben az árvaház vagyona a kerületi gyűlés rendelkezése alá esik, a vagyon azonban fel nem osztható, hanem valamely más egyházi nemes célra, vagy jótékony intézet felsegélésére fordítandó. Karácsony-est a prot. árvaházban. Ezen lapok utolsó száma rendesen szokott hozni egy kis közleményt a fentebbi cím alatt. Hadd legyen meg ez évben is az utolsó számnak ez a régi rovata. Bár nem tudunk semmi újat közleni e rovat alatt, mégis nagyon szép ez, mint maga az a másfélezer éves ünnepe a keresztyénségnek, melynek előestéjéhez az emiitett árvaházi ünnepély kapcsolódik. Két nagy teremben, két hosszú megterített asztal 70 családtagja számára a szeretet egyesületének. A 7o tányér telve van süteményekkel, gyümölcscsel ; az evőeszközök s asztalkendők helyén könyvek, íróeszközök, nyakkendők, játékszerek vannak felhalmozva. Az asztalok közepén a boltozatig nyúló hat karacsonyfa égő gyertyacskákkal, aranyos színű diókkal, a lelki világosság s mennyei ajandékok jelképeivel. Mindegyik tányér előtt egy-egy piros-pozsgás arcú arva fiú vagy leány áll, ezek háta megett pedig férfiak, nők, öregebbek, fiatalabbak, ki a magas-, ki a közép-, ki az alsóbb osztályhoz tartozó, mindannyia gyémántokkal, csillogó ékszerekkel, a keresztyéni szeretet és részvét gyémánt könycsepjeivel és az arcokról is viszszasugárzó azon érzettel és tudattal felékesítve, hogy mégis csak szép, embernek és még inkább keresztyénnek lenni; hogy az isteni szikra mégis csak nem hamvadt el keblünkben, s az élet sok gonddal, fáradsággal elárasztott, sok salakkal behintett pusztasagain vannak égi harmattól viruló oázok, melyeken a lélek felüdül, felmagasztosul. Majd felzendül az ének, az életnek már első éveiben hajótörést szenvedett, de szerencsés partokra kivetődött 70 arva ajkaról. Egyszerű, mesterkéletlen ének és mégis mily szivreható 1 élénken emlékeztető a bethlehemi mezőkön egykor felhangzott angyali énekre. Elköltözött lelkek, kik az egek hetedik sphéráiban lakoztok, szegény arvákat hátrahagyott apák, anyák, látjátok, halljátok-e ti a magasból azt, ami itt lent e földön történik ? Ha igen : úgy ez az ének bizonyosan felhangzik hozzatok. De ha ti nem halljatok is ; ha árváitoknak ez óraban ártatlan örömtől sugárzó arcat nem látjátok is : hallja és látja a jó Isten. S a jó Isten áldását adja arra az egyházra, arra a társadalomra, a mely ilyeket művel, a mely Istenének dicsőítését, magasztalasát ily valódi keresztyéni tettek gyakorlásában teljesiti. Az Úr áldását adja az ily társadalomra 1 Ezen hittel és ennek kérésével végződik mind a két egyházi szónok imája, kik ezen alkalommal is az ünnepély nagyszerűségéhez méltó, megható beszédekben tolmácsolák