Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-24 / 52. szám

tanári gyűlésen, mondván, hogy Magyarországon ma a tanári székekben igen sok fickó ül. Szóló nem akarja sürgetni, hogy a középiskolai tör­vényjavaslatot akár ugy, a mint előterjesztetett, akár pedig módosítva oly hamar beadja a miniszter, mert szóló erre nagy súlyt nem fektet. A középiskola lényege nem abban áll, a mi azon törvényjavaslatokban, melye­ket a miniszter ur több izben a ház elé terjesztett, ki van fejtve. Azon törvényjavaslatoknak legkényesebb ré­sze nem a tanrendszerre, a tantervre vonatkozik, ha­nem inkább azon közjogi viszonyokra, minő részt ve gyenek a felekezetek, hatóságok, egyesek és társulatok a középiskolai oktatásban s ez inkább interkonfesszioná­lis és politikai kérdés. Az, hogy ezen törvényjavaslatok a ház asztaláról már több izben levétettek, nem akadályozhatta a mi­nisztert, hogy a maga tanterveit ne létesítse és valósítsa. A gymnáziumi tanrendszernek, mikép mindazon tan­rendszereknek, melyek az utóbbi időben keletkeztek, fő­hibajuk az agyontanitás s ez igen nagy baj Epen a napokban olvasta, hogy dr. Hasse, a königslutteri té­bolyda igazgatója, az őrülteket gyógyító orvosok köz­gyűlésén azt mondta, hogy csak egy év alatt 7—18 fel­ső gymnáziumi tanuló jött kezelése alá, mint tébolyodott, és konstatálta, hogy ennek legfőbb oka a tulterheltetés, a melynek a gymnáziumi növendékek ki vannak téve és azon szellemi megerőltetés, mely a fejlődő agyvelőt meg. támadja, s felhívja az illetőket, hogy minél előbb ezen segítsenek. Ez a baj, t. ház, mi nálunk is megvan. Szóló szerint az lenne a középiskolákra a legjobb tanrendszer, mely egyformán vezetne ugy a tudomány, mint a műszaki egyetemekre. Szóló végül bejelenti, hogy pártolja Irányi határozati javaslatát. Nem becsülheti eléggé azt a szívósságot, mit Irányi tanúsított. Előbb-később célt is fog érni. Hanem, hogy a jelen pillanat alkalmas-e arra, azt már nem mondhatja. Fájdalom, bizonyos idő óta bizonyos visszahanyatlást lehet e téren észlelni. El­mondhatjuk, hogy a mit csak kevéssel ezelőtt a ház osztatlan tetszéssel helyben hagyott volna, azt most so­kan hidegen veszik, avagy kigúnyolják. Ez sajátságos symptoma. A kassai konviktust illetőleg szóló csatla­kozik Ilelfy felszólalásához. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter : .Mindazon felszólalásokra, a melyeket szerencsém volt hallani, részletesen fogok válaszolni, ha mindazok, a kik még az általános vitához fel vannak irva, nyilatkoztak. Azonban addig sem hagyhatom megjegyzés nélkül Helfy és Hegedűs t. képviselő urak felszólalását a kassai kon­viktus tárgyában. Én azt godoltam, hogy rend­kívül korrekte járok el, mikor betű sí érint teljesítem a képviselőház kívánságát, és megvizsgálván az egész dolgot, arról jelentést teszek. Hogy mi van azon jelen­tésben, amit kifogásolni lehet, azt nem tudom ; hiszen méltóztatik látni, hogy az az alapitó leveleket tartalmazza; e/ek történeti citátumok és nem a miniszter nézetei. Ma­gától értetik, hogy a konviktusnak vissza kell adatni az alapitó szándékához képest rendeltetésének, mert eddig stipendiumokra fordíttatott, tehát most konviktust kell ál­lítani. De, hogy mi konviktust akarunk állítani, a mely­nek célja legyen prozelitákat csinálni, azt hiszem, sokkal jobban ismerem a t. képviselő urakat, semhogy hinném, hogy ezt rólam valóban feltehetnék. A konviktus vissza fog állíttatni s katholikus gyermekek katholikus szellem­ben fognak ott neveltetni. Csík ezt akartam meg­jegyezni. Németh Albert szellemesen beszélt, mint mindég, de minthogy maga mondása szerint „a költségvetés altala­ban megnyitja az ember előtt a tért de rebus omnibus et quibusdam aliis beszélhetni,2 most az egyszer csak­ugyan mindenféléről szólott, csak egyházi és iskolai ügyről nem. Vidovich György a tanitók nyugdíjintézményének reformálását s a tanügyi statisztika tökélyesbitését sürgeti. Turgonyi Lajos a tanfelLigyelőség intézményét, mint tisztán bürokrátikus intézményt elitéli. Csekélynek találja az ipari oktatásra fordított összeget a tanítványok számához képest. Helyteleníti a tandijak fölemelését a középiskoláknál. Végül pártolja Irányi határozati ja­vaslatát. Hermán Ottó részletesen foglalkozva közoktatá­sunk visszásságaival, egészségesebb tanrendszer szüksé­gességét hangsúlyozza. A miniszter ezt annál inkább kezdeményezheti, mert nagy többség van mögötte. De a miniszter csak lapdázik az elvekkel és még a protekció­nak se képes útját állani az egyes tanszékek betöltése­kor. Maholnap oda jutunk, hogy a tanári állás nem hi­vatás, hanem hivatal A következmény az, hogy az ifjú­ság folytonos experimentálásnak van kitéve és társadal­munk tele van félmüveitekkel, kik magukat egészen művelteknek tartják és sokat igény lenek a társadalom­tól. Szónok állítja, hogy nálunk senkit se alkalmaz a kormány ott, hol helyén volna. Igy Ráth Károly 1872. óta csinál iparos mozgalmakat a társadalomban, s a kor­mán)', hogy bedugja száját valamivel, megbízta őt a technológiai muzeum szervezé ével, a mihez pedig nem ért. Áttérve a képzőművészetekre, sajnálja, hogy a mi­niszter itt is kapkod, mesteriskolát állit akadémia helyett, a minek következménye lesz, hogy festőink jövőre is külföldre mennek, mert itt nem lehet megélniök. Be­szédét azzal fejezi be, hogy csak az önálló magyar állam­ban ismeri fel a magyar kultura fejlődésének garanciáit. Mocsáry Lajos több preciziot kivánt volna a mi­nisztertől a kassai konviktus tárgyában adott feleletében. Reményű, hogy nem fog azon intézet a jezsuiták tész­kévé lenni. Szalay Imre a szőllőszet és borászat tanítására hívja fel a miniszter figyelmét. A mi az egyes vallásfe­lekezeteket illeti, a Talmud tanulmányoztatására figyel­meztet, mert azok után, miket a lapok erről közölnek, azt lehetne hinni, hogy a zsidók vallási elvei sokkal in­kább megérdemlik -az üldöztetést, mint a nazarénusok és baptistáké.

Next

/
Oldalképek
Tartalom