Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-24 / 52. szám

tanári gyűlésen, mondván, hogy Magyarországon ma a tanári székekben igen sok fickó ül. Szóló nem akarja sürgetni, hogy a középiskolai törvényjavaslatot akár ugy, a mint előterjesztetett, akár pedig módosítva oly hamar beadja a miniszter, mert szóló erre nagy súlyt nem fektet. A középiskola lényege nem abban áll, a mi azon törvényjavaslatokban, melyeket a miniszter ur több izben a ház elé terjesztett, ki van fejtve. Azon törvényjavaslatoknak legkényesebb része nem a tanrendszerre, a tantervre vonatkozik, hanem inkább azon közjogi viszonyokra, minő részt ve gyenek a felekezetek, hatóságok, egyesek és társulatok a középiskolai oktatásban s ez inkább interkonfesszionális és politikai kérdés. Az, hogy ezen törvényjavaslatok a ház asztaláról már több izben levétettek, nem akadályozhatta a minisztert, hogy a maga tanterveit ne létesítse és valósítsa. A gymnáziumi tanrendszernek, mikép mindazon tanrendszereknek, melyek az utóbbi időben keletkeztek, főhibajuk az agyontanitás s ez igen nagy baj Epen a napokban olvasta, hogy dr. Hasse, a königslutteri tébolyda igazgatója, az őrülteket gyógyító orvosok közgyűlésén azt mondta, hogy csak egy év alatt 7—18 felső gymnáziumi tanuló jött kezelése alá, mint tébolyodott, és konstatálta, hogy ennek legfőbb oka a tulterheltetés, a melynek a gymnáziumi növendékek ki vannak téve és azon szellemi megerőltetés, mely a fejlődő agyvelőt meg. támadja, s felhívja az illetőket, hogy minél előbb ezen segítsenek. Ez a baj, t. ház, mi nálunk is megvan. Szóló szerint az lenne a középiskolákra a legjobb tanrendszer, mely egyformán vezetne ugy a tudomány, mint a műszaki egyetemekre. Szóló végül bejelenti, hogy pártolja Irányi határozati javaslatát. Nem becsülheti eléggé azt a szívósságot, mit Irányi tanúsított. Előbb-később célt is fog érni. Hanem, hogy a jelen pillanat alkalmas-e arra, azt már nem mondhatja. Fájdalom, bizonyos idő óta bizonyos visszahanyatlást lehet e téren észlelni. Elmondhatjuk, hogy a mit csak kevéssel ezelőtt a ház osztatlan tetszéssel helyben hagyott volna, azt most sokan hidegen veszik, avagy kigúnyolják. Ez sajátságos symptoma. A kassai konviktust illetőleg szóló csatlakozik Ilelfy felszólalásához. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter : .Mindazon felszólalásokra, a melyeket szerencsém volt hallani, részletesen fogok válaszolni, ha mindazok, a kik még az általános vitához fel vannak irva, nyilatkoztak. Azonban addig sem hagyhatom megjegyzés nélkül Helfy és Hegedűs t. képviselő urak felszólalását a kassai konviktus tárgyában. Én azt godoltam, hogy rendkívül korrekte járok el, mikor betű sí érint teljesítem a képviselőház kívánságát, és megvizsgálván az egész dolgot, arról jelentést teszek. Hogy mi van azon jelentésben, amit kifogásolni lehet, azt nem tudom ; hiszen méltóztatik látni, hogy az az alapitó leveleket tartalmazza; e/ek történeti citátumok és nem a miniszter nézetei. Magától értetik, hogy a konviktusnak vissza kell adatni az alapitó szándékához képest rendeltetésének, mert eddig stipendiumokra fordíttatott, tehát most konviktust kell állítani. De, hogy mi konviktust akarunk állítani, a melynek célja legyen prozelitákat csinálni, azt hiszem, sokkal jobban ismerem a t. képviselő urakat, semhogy hinném, hogy ezt rólam valóban feltehetnék. A konviktus vissza fog állíttatni s katholikus gyermekek katholikus szellemben fognak ott neveltetni. Csík ezt akartam megjegyezni. Németh Albert szellemesen beszélt, mint mindég, de minthogy maga mondása szerint „a költségvetés altalaban megnyitja az ember előtt a tért de rebus omnibus et quibusdam aliis beszélhetni,2

most az egyszer csakugyan mindenféléről szólott, csak egyházi és iskolai ügyről nem. Vidovich György a tanitók nyugdíjintézményének reformálását s a tanügyi statisztika tökélyesbitését sürgeti. Turgonyi Lajos a tanfelLigyelőség intézményét, mint tisztán bürokrátikus intézményt elitéli. Csekélynek találja az ipari oktatásra fordított összeget a tanítványok számához képest. Helyteleníti a tandijak fölemelését a középiskoláknál. Végül pártolja Irányi határozati javaslatát. Hermán Ottó részletesen foglalkozva közoktatásunk visszásságaival, egészségesebb tanrendszer szükségességét hangsúlyozza. A miniszter ezt annál inkább kezdeményezheti, mert nagy többség van mögötte. De a miniszter csak lapdázik az elvekkel és még a protekciónak se képes útját állani az egyes tanszékek betöltésekor. Maholnap oda jutunk, hogy a tanári állás nem hivatás, hanem hivatal A következmény az, hogy az ifjúság folytonos experimentálásnak van kitéve és társadalmunk tele van félmüveitekkel, kik magukat egészen művelteknek tartják és sokat igény lenek a társadalomtól. Szónok állítja, hogy nálunk senkit se alkalmaz a kormány ott, hol helyén volna. Igy Ráth Károly 1872. óta csinál iparos mozgalmakat a társadalomban, s a kormán)', hogy bedugja száját valamivel, megbízta őt a technológiai muzeum szervezé ével, a mihez pedig nem ért. Áttérve a képzőművészetekre, sajnálja, hogy a miniszter itt is kapkod, mesteriskolát állit akadémia helyett, a minek következménye lesz, hogy festőink jövőre is külföldre mennek, mert itt nem lehet megélniök. Beszédét azzal fejezi be, hogy csak az önálló magyar államban ismeri fel a magyar kultura fejlődésének garanciáit. Mocsáry Lajos több preciziot kivánt volna a minisztertől a kassai konviktus tárgyában adott feleletében. Reményű, hogy nem fog azon intézet a jezsuiták tészkévé lenni. Szalay Imre a szőllőszet és borászat tanítására hívja fel a miniszter figyelmét. A mi az egyes vallásfelekezeteket illeti, a Talmud tanulmányoztatására figyelmeztet, mert azok után, miket a lapok erről közölnek, azt lehetne hinni, hogy a zsidók vallási elvei sokkal inkább megérdemlik -az üldöztetést, mint a nazarénusok és baptistáké.