Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-24 / 52. szám

godni mindaddig, niig a vallásszabadságot vagy törvénykönyvbe iktatva nem látja, vagy érte küzdve ki nem dől. Sem az ismételve szenvedett, sem az ezutáni vereségek nem fogják visszariasztani a küzdelemtől, sőt a vereségből bátorítást fog meríteni. Nem tud uj érveket felhozni, de vigasztalja az, hogy a közoktatási miniszter sem tud uj érveket felhozni vele szemben. Hogy Magyarországon teljes vallásszabadság uralkodik, azt szóló a törvénykönyvvel kezében és kétségbevonhatlan tények alapján megcáfolja. A törvény értelmében a vegyes házasságra lépett szülők kényszerítve vannak gyermekeiket bizonyos meghatározott vallásban neveltetni. Mindenki tartozik bizonyos bevett vallásfelekezethez csatlakozni és a felekezet költségeit viselni, akar helyesli annak elveit, akár nem. Az áttérés is korlátozva van; törvényen kivül állanak a baptisták, kik tulajdonképen reformalt keresztyének s a protestánsoktól csak abban különböznek, hogy későbben keresztelkednek. Ezek több helyütt üldöztetnek. Trefort Agost vallás- és közoktatási miniszter: Dehogy üldöztetnek 1 Irányi Dániel sajnálja, hogy a miniszter tagadása arra kényszeríti, hogy bebizonyítsa állítását, mit különben a nemzet becsülete érdekében mellőzött volna. Több adatot hoz fel, melyeket Maytr Henrik hitszónoktól kapott, ki azokért teljes kezességet vállalt. Részletesen elősorolja ezen adatokat, melyekből kitűnik, hogy egyes baptisták részint imádkozás, részint bibliaárulás közben megtámadtattak, hatósági közegek által elfogattak és eltoloncoltattak és lancra verettek minden ok nélkül. Mindebből az következik, hogy nálunk egyes felekezetek üldözésnek vannak kitéve. A következő határozati javaslatot nyújtja be : A vallás- és közoktatási miniszter utasittatik, hogy a vallásszabadság tárgyában törvényjavaslatot terjeszszen elő. Göndöcs Benedek kéri a minisztert, hogy addig is, mig a földmives iskolák lassanként létrejönnek, segítsen a földmivelő népen az által, hogy rendelje el, miszerint az ország minden népiskolájában olyan »Olvasókönyv4 használtassék tankönyvül, melyből a népiskolák növendékei a földmivelés és gazdálkodas legszükségesebb elméleti és gyakorlati ismereteit elsajátíthassák. Továbbá hasson oda a miniszter, hogy a földmives gyermekek, országszerte köteleztessenek, 12 tői 15 éves korukig ismétlő iskolákba járni, hol olyan .,01vasókönyv« használtassék, melyben a gazdálkodás minden ágának gyakorlati ismeretei s általában az életben legszükségesebb tudnivalók legyenek felvéve bővebben és részletesebben, mint az elemi népiskolai olvasókönyvben. Tűzzön ki a miniszter e könyvek megírására két-két ezer frt pályadíjat s azok használatát már a jövő évben rendelje el. Helfy Ignác elismeri a miniszter jó szándékait és kezdeményezési hajlamát, de nincs működésében határozott irány, vezéreszme s ezért tetteiben sok a kapkodás. A népoktatás körül sok történt, de mégis egyes vidékeken egyetlen iskola sincs. Mintha a kormány az iskola-állításban is korteskedési eszközt használna. Szóba hozza a kassai konviktus ügyét is. A miniszter azt mondta volt, hogy e konviktust az alapítók céljaihoz képest szándékozik felhasználni, holott az illető alap jogi természetéről szóló véleményben az áll, hogy a konviktus a nem-katholikusoknak az anyaegyházba visszatérítésére alapíttatott. Ez iránt határozott és megnyugtató nyilatkozatot vár a minisztertől. Végül keleti akadémia fölállítását sürgeti Budapesten, hogy a diplomáciai és kereskedői pályára készülő ifjúnak ne kelljen ezért is Bécsbe menni. Határozati javaslatot is nyújt be, hogy az akadémiát már a jövő évre fölállítsák. Hegedűs László nem vonja kétségbe, hogy a miniszter hosszas pályája alatt Magyarország közművelődése érdekében sok, vagy helyesebben mondva, igen sokféle történt; de szóló épen e sokféleségben találja nem az erőt, hanem a gyengeséget. Megengedi, hogy a miniszter sokat alkotott minden téren, alkotásai bizonyosan sok hiányt pótoltak, sok jót eszközöltek; de azt mégsem mondhatja, hogy alkotásai bizonyos rendszertelen kapkodás szinét ne viselnék magukon. A közoktatásügyi miniszternek legfőbb erejét épen a közoktatásügy rendezésében kell kimutatni. Ez a munkásság próbaköve és az összes közművelődés vérkészitő organuma. A miniszter a felsőbb oktatás körében nem oly régen bizonyos mozgalmat idézett elő, midőn a harmadik egyetem kérdését felvetette, melyért három város kelt versenyre. De tulajdonképen miben állt a dolog? Abban, hogy azon szerep, melyet a miniszter magára vállalt, inkább illett egy, az érdekeket megnyerni törekvő politikushoz, mint a közértelmiséget biztos kezekkel vezető közoktatásügyi miniszterhez. Maga a miniszter, előterjesztéseiben mondja, hogy a kolozsvári egyetemnek sok hiányai vannak, melyeket pótolni kell. Es a helyett, hogy ezt igyekezett volna teljesen lábra állítani, egy harmadik egyetem felállításáról gondolkozik. Szóló a miniszter e főhibáját abban a tanulmányi rendben keresi, melyet a felsőbb oktatás reformjának érdekében a jogi szaknál véghezvitt s mely a jogi akadémiáknál irányadó. Ennek első jellemvonása a jog- és államtudományok bifurkációja. Másik jellemvonása a vizsgarendszer, mely a tanárok erejének és idejének egy részét megemészti és az ifjakat kelletén tul zaklatja. Ha reformálni akart a felsőbb oktatás terén a miniszter, az lett volna feladata, hogy reformáljon egészen és tökéletesen. És itt kell vala megfejteni a tanárképzettség és képesítés nagy kérdését, melyre oly nagy súlyt fektet és nagyon helyesen, mert az ide való volna, nem pedig a középtanodai törvénybe. Szabad egyetemi hallgatás és tanulás, jó gyakorló iskola és a mellé szigorú tanárvizsga, ez az, a mire szükség van, s lesz képzett tanári kar. De ha tovább is ugy akarjuk praeparálni a leendő tanárokat, mint eddig, megengedi szóló, hogy chablonszerű képzettséget visznek az iskolába, de aligha újra fel nem hangzik azon vád, a melyet egy tanár emelt a