Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-17 / 51. szám

bölcsen a középúton jár. Igy nem lesz — mondák — a közoktatás egészen az állam által monopolizálva; nagy befolyást gyakorolhatnak most már, — ha az állam felügyelete alatt is — úgy egyesek, mint felekezetek azokra, miket az általanos érdekek s mit a vallásos hit követelnek. Mások ellenben, a conservativek a legingernltebben fakadtak ki ellene. Mintegy e pártnak közvéleményét fejezte ki LLofstede de Groot egyet, tanár, mikor igy irt : „Tehát szabadon állithat bárki iskolát, csak pénze legyen hozzá, hol aztán mindenféle állam felforgató elvek terjesztethetnek el s oltathatnak be az ifjúságba : forradalom, király-gyilkosság, polgári gyűlölség, csalás, communismus, vallási haboru, az atheismus elvei, a nélkül, hogy a törvény azt, ki ilyeneket tanit, utolérhetné « Ezt bizony csak a legnagyobb elfogultság mondathatta valakivel, hisz épen a kormány által gyakorlott felügyelet kezeskedhetik ilyen tanitás ellen. Sem a avaslatban, sem annak magyarázatában nincs egyetlen praemissa sem, miből logice következhetnék Hofstede nézete. Sokkal jogosultabb volt a javaslat ellen a „holland tanitó-egyesiilet" kifogasa, amely szerint ez nagyon az általánosságban marad s csak „mottóként teszi oda, hogy az oktatas a törvény által lesz szabályzandó", de hogy miképen ? azt nem mondja meg. A dél-hollandi tanitóegylet meg az oktatásszabadság ellen emeli fel szavát, „mert nem lehet csalhatatlanabb eszközt még választani sem, hogy a hazai iskolai status tönkre tétessék. A szabadságból szabadosság lehet, amely mellett a hazai ifjúság legmagasabb és legszentebb érdekei önhaszonleső nyereségvágynak vagy más céloknak lesznek zsákmányul dobva stb. Veszélyeztetve látják az e nagy szabadságból előálló versenynyel úgy az egész tanitói testület, mint az egyesek állásának biztosságát, valamint az oktatast magát is, melynél majd szintén olcsóság, külső feltűnnivágyás lesznek hajhászva.* A prot. egyház dortrechti zsinata is jegyzéket küld fel a királyhoz a javaslat ellen, melyben többek közt azt mondja, hogy „az alkotás szabadságára vonatkozó határozat egy csapással szétzúzta a királyi korona legszebb gyöngyét s tette tönkre Németalföld hírét, dicsekvését, és semmisitette meg a nemzet önnalló népéletében levő erkölcsi erőt." Hogy e jegyzék éle a katholicismus ellen volt irányozva, mondanom sem kell. Érezték, ha a katholikusoknak is szabad felekezeti iskolát állítni, akkor hatalmas versenytársaik leendenek ezek. De a javaslat magában az alsóhazban sem fogadtatott kedvezőleg ; a nagy többség az oktatás szabadságot csakis ugy vélte megadhatónak, ha oly intézkedések tétetnek, melyek teljesen kezeskednének arról, hogy mindenütt jól fognak tanitni s ép ezért kiváló súlyt fektetett arra, hogy az alaptörvényben mondassék ki elvül, hogy mindenütt az állam gondoskodjék a nyilvános népoktatásról. De nemcsak ama pont ellen tétetett kifogás, hogy „az oktatas legyen egészen szabad", hanem az ellen is, hogy »mindenki vallásos nézeteinek tiszteletben tartásával.« Van Swinderen egyetemi tanár az „Evangelische kerkbode"-ben azt mondja: „A nyilvános oktatás a ja vaslat értelmében törvény által fog szabályoztatni, tiszteletben tartván mindenkinek vallásos nézeteit, tehát nem lesz ez egyéb, mint pusztán tudományos oktatás minden nevelés nélkül, mely a társadalmi kereszty. erényekre vezetne, mert ez utóbbiban a zsidók botránkoznának meg és igy az állami iskolakban, ha a javaslat így fogadtatik el, meglehet, Isten neve sem, de Krisztusé bizonyosan nem is fog említtetni, csakhogy a zsidók ne ingereitessenek, akiknek szintén joga van az állami iskolákba járni; vagy legalább is, nem azzal a tisztelettel lesz Krisztus neve említve, a minőben őt a ker. részesiti és épen az a tárgy, a vallás lenne a németalföldi iskolából kitiltva, mi a többi népek iskolai törvényeiben mint legfőbb tárgy van említve ? Melyik keresztyén küldené gyermekeit ilyen iskolába ? Imádkozni nem fognak ezekben az iskolákban, mert ha nem vetnek ima előtt magokra keresztet megbotránkoznak a katholikusok, és vettessék kereszt ima előtt s ima után haragusznak a protestánsok. Az egyes felekezetbeliek egymás után hagyjak el majd ez iskolákat a protestánsok a magok gyermekei szamára külön iskolakat állitandanak fel." Swinderennek tökéletesen igaza volt és mikor úgy az alaptörvényben, mint a később 1857-iki, majd az 1878-iki törvényben ez a felekezetnélküli elv érvényre jutott, azóta ez képezi a botránkozás kövét s még folytonosan tart a küzdelem, mely az állami iskolák által elrabolt legdrágább kincset a vallásos nevelést akarja viszaszerezni a reformált egyháznak. A küzdelem teljesen jogosult. A mai fennálló állami iskolákban ottkünn is ugyanazon jelenségeket látjuk, miket itthon is fájdalmasan tapasztalunk. A tudományos képzés mellett bizony nálunk rendkívül gyenge lábon áll a vallásos oktatás. A tanrendbe egy, legfeljebb két vallásóra van felvéve, az is a többiek után csakúgy odaakasztva. Egy katecheta vagy tanitó vezetése alatt néhány száz gyermek van s jóformán egyébre physikai ideje sincs, mint csak arra, hogy a kézikönyvet könyvnélkül megtanultassa s kikérdezze, hogy az abban elmondott dolgokat meg is magyarázza, mélyebben bevésse a gyermek emlékezetébe s kedélyvilágába, annak mintegy maradandó kincsévé tegye : arról alig lehet szó. Az állami iskolaban a tanitó vagy tanítónő az egyes tantargyakat mind mint egészen külön álló tárgyakat kezeli, azokat sem egymással, sem a válássá! összhangba hozni nem igyekszik. Pedig mily szép alkalma lenne a természettudományok, vagy a történelem tanításánál a vallasos hit erősítésére hatni, kimutatván az elsőben mindenütt az alkotó nagysagat, hatalmat, bölcsességét, ez utóbbiban annak gondviselését, igazságosságát, mint a hogyan e tárgyak a holland „keresztyén iskolákban (christelyke scholen) csakugyan kezeltetnek is. Központi tárgy a vallás és e körül csoportosul minden oly tantárgy, mely csak összefüggésbe hozható vele s ugy a természettudomány, mint a történelem egy-egy bizonyíték-tárház a vallasosan kép-104*