Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-17 / 51. szám

Az 1803-iki törvények mi különbséget sem ismernek községi és felekezeti iskolák között; másrészről a függelékül hozzájuk csatolt „háztartási rendelettel* (huishoudelyk Reglement) meg annyi külön szabadalmat adtak a departementoknak, hogy a centralisatio elve határozottan veszélyeztetve volt általuk. Igy dolgoznak ki Schimrrúelpenninck és Stralen egy uj javaslatot 1805-ben, mely 1806 ápr 3-án erősíttetett meg s jul. i-én lépett életbe. E törvény a departementi tanfelügyelőségeket szoros viszonyba hozza az állami tanügyi bizottsággal, mely egyik osztályát képezte a belügyi tanácsnak. Az oktatás céljára vonatkozólag azt mondja, hogy az iskola feladata „a szükséges és hasznos ismeretek tanításával a gyermekek eszét fejleszteni és azokat a társadalmi és keresztyén erényekben nevelni.* Megállapít egy kötelező érvényű könyvjegyzéket, ügy hogy semmi más könyv nem használtathatik, mint csak azok, melyek abban előfordulnak. Kimondja az általános tankötelezettséget. Gondoskodik a tanitók sorsának javításáról, hogy ezek ne függhessenek annyira a szülőktől. — Minden községben iskola-felügyelő-bizottság szervezését rendeli el. Mindemez intézkedésekre szükség is volt, mert, a mint a belügyi tanácsnak egy jelentése mutatja, az iskolaügy a soktörvény dacára is nagyon rossz lábon állott. »Az állam iskoláinak — mondja a jelentés — egy nagy részében az év jelentékeny szakában a tanítás teljesen szünetel és csakis a téli hónapok alatt tart, a mikor az utak jarhatatlansága, a napok rövidsége miatt a távolabb lakó "gyermekek semmi hasznát sem vehetik. Az eszközök, melyekkel egyes helyeken a bajon segitni akarnak, talán rosszabbak, mint maga a baj. A szomszéd paraszt fiút, ki egy kicsit tud irni, olvasni, teszik meg tanítóvá s ez az egész félévre 10—12 frtot kap, vagy csak csekélylyél többet és az egyeseknél felvaltva lakik és étkezik. Ezek persze eredményt nem tudnak felmutatni.* Az 1806-ki törvény Napoleon Louis, a császár testvérének uralkodása alatt semmi változtatáson sem ment át, jótékonyan működött, amennyire működhetett e zavaros időkben, melyek Hollandiára nézve a megpróbáltatás napjai voltak. Részint angol, részint francia csapatok háborgatták untalan az ország nyugalmát s az 1809-iki nagy árviz pusztította el épen a legtermékenyebb részeit Leydától Rotterdamig. Napoleon Louis 1810-ben leköszönt a királyságról, fiára hagyva a trónt. Ez intézkedést azonban Napoleon a császár, nem helyeselve, Hollandiát Franciaországgal egyesité, Amsterdamot katonáival megszállatta s a parányi nép kénytelen volt anyagi s szellemi erejét Napoleon dicsőségének áldozatul hozni. A meglevő közoktatási törvényt Napoleon is érvényben hagyta, csak annyit csatolt hozzá, hogy a francia nyelv kötelező tárgy s a tanitók, kik e nyelvet nem bírják, nem működhetnek. — Ama rémület azonban, mit a hazáját s nemzetségét annyira szerető és féltékenyen őrző népben e rendelet szült, csakhamar megszűnt, mikor a nagy világhódító dicsőségének fénye Moskva lángjaiban utoljára lobbant fel, hogy azután örökre elhamvadjon, pislogó üszkével rémletesen világítva meg a letűnő óriás levert alakját. Németalföld a bécsi béke-kongressuson nemzeti függetlenségét viszanyerve, 1813-ban meghívta a trónra I. Vilmos orániai herceget. Ez az 1806 iki törvényt 1814-ben újrá megerősítette. De később részint maga az egész közoktatás, részint pedig a fennálló törvény ellen újra panaszok emelkedtek, különösen Dél-Németalföldön, majd Belgiumban, mely ekkor még egyesítve volt Hollandiával; itt panaszkodnak a tanítási egyedáruság s az iskolai kényszer ellen ; több szabadságot kívánnak. 1828-ban kérelmeznek is a Statengeneraalhoz, a minek folytan a minister kilátásba helyezte a törvény megváltoztatását. 1829. nov. 20-án elő is terjesztett egy új törvényjavaslatot; de azt az alsóház nem fogadta el. Erre következett két királyi rendelet 1830-ban és 1831-ben, melyek nagyobb szabadságot adtak. A juliusi forradalom visszhangjának zaja, majd a Belgiummal folytatott küzdelmek között más irányban lévén Hollandia szellemi s anyagi ereje elfoglalva a közoktatás terén egész 1840-ig nem történt semmi, maradt minden a réginél Ekkor nevezett ki II. Vilmos egy bizottságot, mely a fennálló iskolai főfelügyelőség minden megkérdezése nélkül, dolgozik ki egy javaslatot, mely 1842-ben királyi rendelet alakjában jelenik meg. Ez a viiás kérdéseket, melyek az egyházak féltékenysége folytán merültek fel, kiakarja egyenlíteni oly formán, hogy azt mondja, hogy oly helyeken, hol csak egy nyilvános iskola van, a tanitói állás betöltésénél a tanitók egyenlő készültsége mellett a lakossag többségének vallására kell tekintettel lenni. Az 1806-iki tör vényben felemlített első és másodosztályú magán-iskolák felekezetük lelkészének felügyelete alá tartoznak és az iskolaszék tagjainál az illető község felekezetei aranyosan képviseltessenek. Ezek az intézkedések a,zonban nem elégítették ki az egyik pártot sem, sem a kath. Dél-Hollandiat s Belgiumot, sem a protestáns Eszak-Hollandiát és igy ingadoztak egész 1848-ig, a mikor a márc. 17-én kelt királyi rendelet egy állami bizottságot nevezett ki az állani alaptörvényének (Grondwet) revisiójára s módosítási javaslat készítésére ; mely bizottság még ugyanazon év apr. 11-én tette meg jelentését. A javaslat 183. articulusa, mely az oktatásügyet szabalyozza, igy szól : „A nyilvános oktatás szervezése, tekintettel mindenkinek vallásos meggyőződésére, törvény útján történjék.* »Az oktatás szabad, a törvény csak a tanitók képességének megvizsgálását s a felügyeleti jogot tartja fenn magának.* A bizottság maga e pontokat igy commentálja : „Hogy e törvénynek, mely a nyilvános oktatást szabályozza, tiszteletben kell tartani mindenkinek vallásos nézeteit, egyatalában nem azt teszi, hogy a vallás felett a törvény artikulusai uralkodnak, hanem ez csak intés, mely nem árthat stb.* A javaslat a különböző pártokra különböző hatással volt. Kik a régi törvényekkel s rendeletekkel elégedetlenek voltak, helyesléssel fogadták azt, mint amely