Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-17 / 51. szám

nevelésügyre is, ez mégis csak közvetve folyt be arra, a mennyiben szervezetével s más téren kifejtett működésével csak azt az irányt jelölte meg, a melyben haladva a közoktatás terén is célt érhetnek és azokra az eszközökre mutatott rá, a melyek a cél elérhetésére alkalmasoknak bizonyultak. Nahuys felhivása a „Maatschappy tot Nut van Algemeen* körében talált víszhangra, mely társulat meg az ország szellemi jóllétének előmozdítására alakult 1784-ben s átvéve a ,közgazdasági osztály4

szervezetét, hasonlólag departementokra oszlott s a fentebb nevezett pályaművek által kijelelt irányban kezdette a maga áldásos működését. 1791-ben egy felhivást bocsátott ki a németalföldi összes tanítókhoz „Drie vragen aan de schoolhouders in Nederland* címmel, melyben őket az együttes közreműködésre hivja fel,ezeket tartva — igen helyesen — az uj eszmék kivitelére a legjobb eszközöknek. Azután a társulat a maga departementjaiban mindenféle iskolákat szervezett, melyeket a conservativek gúnyosan »minta iskoláknak4 neveztek; de ezek a gúnynévre büszkék voltak. Ez iskolákban részint ingyen, részint a legmérsékeltebb tandíj mellett taníttatták a gyermekeket. A hol a departement kevesebb tagból állva, anyagilag nem volt oly erős, hogy saját költségén tarthatott volna fenn iskolákat, ott a fennálló nyilvános iskolát segélyezték s azokba igyekeztek jó tanítókat beállitni. A tanitók képzésére nagy gondot forditottak s e célból Amsterdamban, Haarlemben, Leidában és Gnöningenben tanitóképezdéket állítottak fel. Gondoskodtak jó tankönyvekről is és a tanítást mindenütt lehetőleg egyöntetűvé akarták tenni. E társulat ilyen szervezettel birva s ilyen eszközökkel működve, megmutatta az utat arra, hogy az egyesült nemzet majd mit tegyen a közoktatás érdekében s céljait hogyan érheti el. A nemzeti egység az 1795-iki forradalom után csakugyan létrejött s már az 1796 marc. i-én összeült nemzeti gyűlés kimondotta, hogy az állam, — és igy az állami iskola is, az egyháztól váljék külön és 2. hogy a népnevelés ügye állami ügy. Itt nyert hát először kifejezést az a gondolat, mi azóta annyi küzdelemre adott okot az állam és egyház között. A gyű'és egy bizottságot nevezett ki, mely egy közoktatási tervezetet készítsen. Schneither, Bogge és Anhringa voltak e bizottság tagjai. Ugyanekkor terjeszti be a nemzetgyűlés elé Vatebender az »Utrechtsch Genotschap* által kitűntetett pályaművét, mely egy népiskolai tervezettel állott elő. Most a kiküldött bizottságot odautasitják, hogy Vatebenderrel s az e téren működött társulatokkal magát érintkezésbe téve, együttesen dolgozzák ki a tervezetet. E tanácskozások eredménye lett az 1796 végén megjelent »Algemeene denkbeelden over het nationaal onderwijs* (s

Általanos gondolatok a nemzeti nevelés felett*) e „gondolatokéban fejeztettek ki ama vezérelvek, melyek a későbbi iskolai törvényeknek zsinórmértékül szolgáltak. A nemzetgyűlés azonban kénytelen volt ez előmunkálatoknál megállapodni; ő maga is 1798-ban feloszlott s helyet adott a „ Vertegenwoordigend Ligchaam*nak (képviselő testület, a mai alsóház, melynek tagjait az egyenes állami adó bizpnyos minimuma szerint fi/.ető polgárok választják; ez a különböző városokban kiilömböző, pl. Utrechtben választó az, kinek egyenes adója legalább 60 h. frt, Amsterdamban 150-170 h. frt. Az új választási törvények most vannak tárgyalás alatt). Ez 1798 ápril 23-án adta ki az első állami szabályzatot, mely 92 artikulusában intézkedik az egyesült nemzet közoktatására vonatkozólag. E szabályzat sok módosítás után 1801 jun. 15-én lett országos törvénynyé. Kimondja, hogy az államnak kötelessége arról gondoskodni, hogy minden községben legyen a lakosság számának megfelelőleg elegendő iskola és hogy a tanítóknak tisztességes helyzete legyen. Szabályozza a nyilvános vagy, a mi terminológiánkkal élve, községi és a magán (byzondere) vagy felekezeti iskolákat. Ez utóbbiak állítására minden honpolgárnak van joga, ha előbb jó sikerrel tanitóképesitési vizsgát tett és admissiot nyert a község elöljáróságától; de ez iskolák is a helyi iskolai felügyelőség hatásköre alá tartoznak. Az egyesült ország 8 departementre oszolva, politikailag igy osztatott be közoktatásilag is s mindegyik departementbe előbb csak egy-egy, majd 4—4 iskolafelügyelő állíttatott, a kik fölé még egy magasabb állami főfelügyelőség rendeltetett. E főfelügyelőség vizsgálta meg a tanítókat is. A képesítési vizsgán az illetők a következőkben vizsgáltattak meg : az olvasásban ; egy hibásan irt feladat kijavításában ; a nyelvtanban és nyelvtani elemzésben ; írásiban és tollfaragásban; számolásban ; a neveléstanban ; azonkívül egy próbatanitást kellett tartaniok. A tanítót a községi elöljáróság nevezte ki; a megválasztottat azután a kerületi iskolafelügyelő erősítette meg hivatalában. A törvény elrendeli, hogy hetenként kétszer csak fél-fél napig tartassék iskola, hogy ekkor, a rendes tanítási időn kivül, részesülhessenek a gyermekek sajat felekezetük vallási oktatásaiban. Az egyház még itt ezt a kedvezményt kivívta a maga részére; de már az 1803-iki törvény ezt sem engedte meg s kimondotta, hogy a vallásórák a rendes tanrendbe osztandók be. A francia forradalomnak egész Európát megreszkettető viharai a kis Hollandia felett sem vonultak el nyom nélkül. Forrongásban, lázas izgatottságban volt itt is a társadalom. A kormány nem tud megerősödni. Az előbb rentralizationalis szellemtől áthatott kormány most újra a foederalismus felé hajlik. Ma mindent egy kormány-hatalomban akarnak egyesitni, holnap már hajlandók a régi provinciákat visszaállitni s azoknak a régi particularis jogokat megadni. A fennálló viszonyokkal elégedetlenek; egyik törvényt a másik után helyezik hatályon kivül. Ilyen bizonytalanság, ingadozás jellemzi a törvényhozást a közoktatás terén is Az 1801 -iki törvénynyel nincsenek megelégedve. Lublinh de Jongeot, WencJcebachot és Van der Palmot megbízzák, hogy készítsenek uj törvényjavaslatot. Ezt 1803-ban kihirdetik, hogy 1805-ben már újra más törvényeket alkossanak. 104