Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-17 / 51. szám

dig nem halt meg ő, hanem csak aluszik, ruhájával s fürtjeivel a szélvész játszadoz. Oh K. H. de megható képe ez az élet zajgó tengerének, amelyen mi is vitorlázunk a cél felé. — A közboldogság fő tevőrészei, a vallás-ügy, tudomány, művészet, ipar, földművelés, valamennyi mintha egy-egy hajó volna s az utazó népség az emberek volnának. — A főhajó, melyben a Krisztus jelen van, az erkölcsiség hajója, az anyaszentegyház s rajta a vezetők a vallás szolgái. — Ma sem történik az utazás mindig csendesen az élet tengerén. — Midőn olykor-olykor elszeiíderül Jézus a vezérhajóban, rendesen feltámad a vihar s nagy hullámokat ver. — A vihar zúg ; az erkölcsiség, vagyoni jólét és egyéb hajók rémületesen csapódnak egymáshoz, a bűnhullám tódul be a megroncsolt hajókba, már a főhajóvezetők is csüggednek s a gyengébb utasok fuldokolva hullanak az özönbe. — És ugyan kire néz•zünk, kitől várjuk ilyenkor a megtartást, hogy mindnyájan el ne vesszünk ? — Senki mástól, mint az aluvó Jézustól, majd mikor felébred. A Tiberiás tengeren mindaddig mélyen aludt, mig csak némely elszánt apostolok fel nem ébresztették. — Méltatlanságuk érzete s a nagy tisztelet miatt ezt is csak a legutolsó szükségben merészlik, hogy ahol ember máinem segíthet, keljen fel ő isteni hatalmával. — Zúgó vihar, csattogó villám, verdeső habok mind hiába voltak. — De a bátor hívek fölkeltvén őt nagy álmaiból: »mondának nélci: Mester, nincs-e gondod arra, hogy majd elveszünk ?c

<

Tudták, hogy ő segíthet, hanem fejüket vesztve mégis úgy ejtik a szót, mintha kétségle vonnák gondos figyelmét. •— És a félve reménykedő tanitványok nem is csalatkoznak. — Felébredvén az Úr, a legválságosabb helyzetben azonnal kiadta a parancsot »megdorgálá a szelet,« mely a veszedelemnek főoka, a háborgó tengert pedig csendre intette »Hallgass, némulj meg!« mondá a dühös haboknak. — S íme, mig az iménti pillanatban vész, halál és förgeteg, most pedig egyszerre x

megálla a szél és lőn nagy csendesség /« — Az az isteni hatalom, mely egykor parancs szavával támasztott bábeli zűrzavart, most a Krisztus által elnémitá a tengeri háborút. Miként a Genezáret taván, ugy van a dolog az élet viharos tengerén is. — Itt is legtöbbnyire egy-egy hű apostol ébreszti fel a mélyen alvó Jézust. — Ha pedig ez fölébred, fenséges tekintete mindjárt megtalálja a zavar főokát, a hamis tudomány szeleit, melyek hajtják maguk előtt az önkény és fejetlenség vészterhes föllegét. — De az Ur szelid igéjével parancsol a tévelygésnek és az azonnal megszűnik ; igazság és szeretet szállja meg a hatalmasak szivét, az élet hánykódó vizein kiderül az evangyeliom szép ege s lészen nagy csendesség. — Isten és az ő Krisztusa örök mindenhatók. Lecsillapodván a háború, Krisztus részvevő arccal tekinte a vihartól megviselt és félelemtől elgyötört gyenge tanítványokra : »Miért vagytok — kérdé — ilyen félelmesek?<i — Tudniok kellett már, hogy ő a Szabadító, látták már némely csuda nagy dolgait és mégis a kicsinyhitűek nem biznak benne eléggé ; Jtogy van, hogy nincs hitetek kérdé tőlök gyengéd szemrehányással. = Most hitükben megerősödnek újra, de hányszor fognak még csüggedni és hitükben ismét megerősödni ?! Még az idegen utasok is, kik az Urat nem ismerték, meghökkenve néztek ő reá ; még ezek is hittek ő benne, mert -»ezt mondják vala egymásnak : kicsoda ez, hogy a szél és tenger engednek néki f{

— A rettenetes zivatar s az abban való megtartatás felébreszték bennük a nagy gondolatot, hogy ő valami fensőbb valóság, a kinek tudománya folüláll a természeten s parancsára megszűnnek zuggani a tenger habjai. Az élet tengerén is K. H. minden zivatar után megujult bizodalommal tekintenek a gyenge hitűek Istenre és Jézusra s pironkodva ismerik el, hogy bizony hatalmas az Ur, bizony üdvözít a Jézus tudománya. — Használ az ily erős próba gyakran még a hitetleneknek is, kik azelőtt a Krisztussal ismeretlenek voltak. — A sors rettenetes fordulatai s az azokban való megtartatás legerősebbek arra nézve, hogy a kemény szivet megtörjék s vele az igaz hit magvait befogadtassák. — Mig valakinek jó dolga van, addig sokszor nem kell neki a hit; de midőn eljönnek a csapások s látja, hogy ő rajta emberi erő nem segit, akkor végre föltekint a sors Urára s megszabadulván a veszélyből kénytelen megismerni, hogy a megújult jó napokat senki másnak, mint annak köszönheti. Csak aztán a földerült szerencse napja e hitet ismét el ne pár >logtatná 1 A mi pedig az eddig mondottak egészét illeti, láthatjuk K. H. hogy ez Jézusnak egyik legtekintélyesebb csudatettét íoglalja magában : fényes tanúbizonyságát annak, hogy Jézus az, ki az embert a viszontagságok között megtartja. — Tiberiás vize az élet tengere, rajta a zivatar a sors vihara, melyet Isten az ő igéjével, a Jézus által lecsillapít : ezt a boldogitó igazságot lathatjuk mi kipéldázva a mai felolvasásnak gyönyörű képében. — S emlékeztet bennünket Jónás próféta történetére, ki az ó szövetségben egykor csaknem hasonló körülmények között a veszni tért Ninivét megmenté a végelsülyedéstől. Farkas József. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A holland népiskolai szervezet. II. A holland iskolai szervezkedés történetének rövid vázlata. A nevezett társulat közgazdasági osztálya 1777-ben alakult meg, azzal a céllal, hogy az ország anyagi jóllétét mozdítsa elő, hogy felvirágoztassa a kereskedést, földmivelést, ipart és halászatot. Hogy minél nagyobb befolyást gyakorolhasson az egész országra, azt 55 departementra osztotta fel, mindenüvé a maga közegeit állítva be De bár Nahuys ennek figyelmét hivta fel a