Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-10 / 50. szám

csak lehet jó iskola állittassék fel rendes iskola- és temp­lomlátogatási. kötelezettséggel. A törvényhozó hatósá- j gok tartoznak ez iskolákat minél gyakrabban meglátogatni s rájuk szigorúan felügyelni. Ha valamely község nem bir tanitót tartani, ott tanítson az egyházfi, ha ez nem értett hozzá, akkor maga a elkész. A tankötelezettség alól csak az mentessék fel, ki valamely műhelyben dol­gozik. E rendeletekben már a későbbi Bell-Lancaster­féle módszerrel is találkozunk, hogy t. i. a nagyobb s előrehaladottabb növendékeknek a kisebbeket tanitniok kellett a tanitó felügyelete alatt. A mint ez Angliában ma is szokásban van a pupil teacherek intézményében. Gondoskodva volt „igazhitű® tankönyvekről is, a hasz­nált könyvek egy-egy védbástyát akartak képezni a fe­nyegető reformatio ellen. De mindez óvintézkedések dacára a reformatio árja betört s mély medret ásott magának e szabadságra oly fogékony nemzet lelkében. S most már magából a reformatio szelleméből folyt, hogy különösen felkarolja a népnevelést és a megerősödött reformált egyház most tökéletesen úgy járt el az iskolai ügyben, mint a róm. kath. egyház, minden eszközt felhasználván iskolák alapítására ; azokba igazhitű tanítókat alkalmazott, kik­kel a hitvallást s a katechismust aláíratta stb. Ily szel­lemben intézkedett már az 1574-iki dortrechti synodus. 1581-ben detronisáltatott a spanyol királyi ház s I. Vil­mos vette át a kormányt, kinek egyik legelső rendelete a rossz tanitók és tanítónők ellen volt irányozva. Majd az egyes provinciák, a generalstatusok és helyi syno­dusok rendelkeztek a maguk iskolái felett. A dortrechti 1618-iki zsinat kimondja, hogy különös figyelem fordit­tassék arra, hogy a szegények gyermekei »a tanításból s az iskolák jótéteményéből ki ne zárassanak*. Magán, vagy nyilvános iskolákat szabadon állithat akárki, csak a dissenterek : róm. katholikusok, lutheránusok, újrakereszte­lők nem ; ezekhez később jöttek a remonstransok. Ha egy­egy kath pap vagy apáca itt vagy amott tanitni mert, az rögtön büntettetett. Csak néhány városban volt ne­kik szabad árva- és szegényházakat tartani, hol aztán különösebb engedély mellett az előkelőbbek gyermekeit is taníthatták. Különben a katholikusok elleni emez el­enszenv még ma is oly nagy, hogy azoknak még ma sem szabad valamely nyilt térre templomot épitni; a kath. templomok széltére a házak közé vannak be­ékelve vagy épen azok mögé épitve. Utrechtben e folyó évben fejeztetett be egy igazán monumentális templom, ez is egészen el van dugva, beépítve három sor ház közé s előtte áll a zeneakadémia. Talán nem lesz érdektelen az egyes provinciális rendeletek közül néhánynak főbb tartalmát megismer­tetni, hű képet nyújtanak ezek ama kor paedagogiai nézeteiről. Igy pl. egy gelderlandi 168r jun. 3-áról kelt rendelet azt mondja : »hogy az iskolamesterek verést és vesszőt ügy alkalmazzanak, hogy az által a fiatalságnak minden hibája és bűne méltányossággal javittassék min­den részrehajlás, hanyagság, de minden keménység nél­kül.® Továbbá elrendeli, hogy a kik fiú gyermekeket tartanak kostban, a házban ne legyenek 9—10 évesnél nagyobb leányok, és viszont a kik lányokat tartanak, 12 vagy 13 évesnél nagyobb fiukat ne tartsanak a házban; különben minden gyermekért 6 frt. büntetést kell fizet­niük s bíróilag fognak fenyíttetni. Egy haagai 1622-ből való rendelet szerint még a házi tanitók sem működhetnek erre feljogosító bizonyít­vány nélkül. Ezeket vizsgáljak meg az iskolamesterek s a tanács adjon nekik bizonyítványt. Kiválólag érdekes adatokat szolgaitat ez idők vi­szonyainak megítéléséhez a gröningeni polgármester és tanács által 1731 nov. 19-én kiadott provinciális rende­let. — A többek között azt mondja, hogy az iskolaügy ugy elhanyagoltatik, hogy sok helyen nyáron egyálta­lában nincs, és télen is csak elvétve van iskola, most meghagyják és megparancsolják minden lelkésznek, egy­házi patronusnak és iskolamesternek, -hogy ez intézke­désekhez szorosan alkalmazkodjanak. Az iskolamesterek vizsgáltassanak meg, mielőtt alkalmaztatnának. Jól kell olvasniok mindenféle nyomtatott és írott könyvet, legyen jó írásuk, tudják énekelni a Dávid zsoltárait; ismerjék a számtan főbb szabályait. Legyenek feddhetetlen éle­tűek s nejeikkel együtt az egyház tagjai; jártasak a ker. vallás alaptanaiban, a confessiót és katechismust tartoz­nak aláirni. Szolgálatukat ne tétessék másodtanitókkal, még kevésbbé gyermekekkel; csak a lelkész beleegye­zésével helyettesíttethetik magukat elkerülhetlen esetek­ben. Nyáron ugy, mint télen iskolát tartsanak, ha a gyermekek még oly kevesen volnának is. d. e. 8—11-ig, d. u. 1 — 3-igr s ahol esti iskolák vannak 5—7-ig. A lel­kész beleegyezése nélkül a rendes időkön kivül szünidőt nem adhatnak. A szokásos szünidők : karácsonytól-ujévig, a húsvét- és pünköst hete ; nyáron egyfolytában nem több, mint 3 hét. Az iskolában használandó könyveket a lelkész válaszsza meg. A gyermekeknek alaposan kell a betűket ismerni, összeállitnl és sillabizálni, mielőtt az olvasásra átmennének ; minden gyermek kérdeztessék ki a feladott leckéből; egyszerre két gyermek soha ne olvasson. Ha a szülők közül csak az egyik is reformált, a gyermekeknek a káté kérdéseit tanulni kell. A róm. kath. gyermekeknek nem szabad egy s más könyvei­ket, olvasókat, kereszteket, sz. képecskéket vagy szob­rocskákat magokkal hozni az iskolába. A tanitók köte­lessége ügyelni, hogy a gyermekek sem az iskolában, sem azon kivül Isten nevét hiába fel ne vegyék, ne átko­zódjanak, kártyázzanak, önmaguknak sok szaladgálással ártsanak, egymásnak csúfneveket osztogassanak stb., hogy ne jöjjenek későn az iskolába, vagy hogy egészen elmaradjanak, ez utóbbi esetben a szülőknél kell kérde­zősködni. A büntetésben se nagyon kemények, se na­gyon elnézők ne legyenek ; de haragban vagy hirtelen leiindulásban ne büntessenek, hanem a gyermekek vér­mérsékére, természeti hajlamaira s képességére való te­kintettel bánjanak velők. A szegények gyermekeit in­gyen oktassák; ha ezek száma jelentékenyen nagy, ak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom