Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-10 / 50. szám

mástól egészen független provinciákból állott, melyek mindegyike, a mint a politikai, úgy az iskolai ügyekben is egészen önállóan intézkedett. A reform, egyház, mely az iskolát mindég leányának tekintette, többször megkisérlette zsinatain, hogy kezébe kerítse az összes iskolák feletti intézkedési hatalmat; de az egyes provinciák, grófságok, szabadalmazott városok mindanynyiszor meghiúsították e törekvéseket, vonakodtak a synodusok határozatait megerősitni, féltve a maguk autonómiáját. Az 1618-19-iki dortrechti zsinat csak annyit akart kivinni, hogy legalább a vallástanítás legyen egyöntetű az egész Németalföldön; de ez intézkedés életbeléptetése előtt is meg kellett külön-külön keresnie az egyes provinciák, grófságok stb. hatóságait. Németalföld ős lakói a Frízek és Batavusok a maguk durvaságában s míveletlenségükben mitsem tudtak a népnevelésről, főcél előttök csak a test edzése volt, mint általában minden harcias, hódító népnél. Vezérükről, a Nero, Galba és Vespasían ellen harcoló Claudius Civilisről tartotta fenn a hagyomány, hogy ez a rómaiaknál nyert oktatást, jártas volt a vizépitészetben, a szónoklatban s ügyes diplomata volt a békealkudázo sokban. Több előkelő ifjú részesült a rómaiaknál művelt nevelésben s a Frízek is nagyra becsülték előkelőik műveltetését; de minden közelebbi adat e korból még teljes homályban van. Világosabb adatok vannak a keresztyénség bevitelének korától fogva. Nagy Károly — kinek ekkor fennhatósága alatt állott Németalföld is — 789-ben elrendelte, hogy minden templom és zárda mellett iskola állittassék s nemcsak a városokban, de a vidéken is nyujtassék alkalom még a szegény jobbágy gyermekeinek is arra, hogy olvasni, írni, számolni, énekelni és valami kicsi nyelvtant tanulhassanak. Igy állottak elő az u. n. parochiális iskolák, melyek ugy tekinthetők, mint a mai népiskolák legelső képviselői. Károly maga is tanítgatott, kérdezgetett, jutalmazott vagy büntetett ez iskolákban körútjai alkalmával. 813-ban az iskolai mulasztások ellen adott ki egy rendeletet, mely általános iskola kötelezettséget mondott ki és a szülőket, kik gyermekeiket az iskolától visszafogják, egyházi büntetésekkel fenyegeti. A vallásoktatás a „hiszek egy*-re, az úr imájára s a 10 parancsolatra szorítkozott csak. Az iskola közvetlen az egyház felügyelete és igazgatása alatt állott. Károly utódai, Kegyes Lajos és Vastag Károly, fenntartották a nagy alapító művét, intézkedéseit; de a 10. és 11-ik században már sokat vesztettek ez iskolák a maguk nagy befolyásából. A Normannok betörései s a zilált politikai viszonyokkal elharapódzó erkölcstelenség megbénították az iskolák működését. Más viszonyok között meglehet, hogy már itt kinőtték volna magukat Károly rendeletei általános érvényű nemzeti iskolai törvénynyé. Külön tartomány-fejedelemségekre szakadva szét Németalföld, most már az egyes provinciák s ezekben a szabadalmazott városok intézkednek külön-külön a népnevelés ügyében. A zárdai felsőbb iskolák mellett 1 egyes városok kapnak engedélyt nyilvános községi iskolák felállítására ; igy Dortrecht 1290-ben, Leyda 1326-ban, Amsterdam 1342-ben, Rotterdam 1351-ben stb. nyernek önálló iskolai jogokat. Falusi népiskolának legelső nyomaval a 14-dik században találkozunk Sparnwoudban, hol a szinte meseszerű alak, az óriási Ktaas van Kijten volt a tanitó, kiről Vondel, a nagy németalföldi költő „Gysbrecht^-jében azt mondja, hogy „ép oly goromba volt, mint a minő nagy,® a gyermekek úgy féltek tőle, hogy soha szembe nem mertek vele nézni, mindég csak hátulról látták. Az e századokból fennmaradt külömböző feljegyzésekben mindenütt csakis a fiuk oktatásáról van szó; úgy látszik a lányok nevelésével nem sokat bajlódtak, vagy neveltetésük az apácákra volt bízva. A fiuk iskoláztatására vonatkozólag több helyütt hatósági intézkedések tétettek ; de mindég csak a fejedelemségi szabadalmak éltelmében. A hol azonban iskola volt, arra a községi elöljáróság ügyelt fel s úgy látszik, az a gondolat, hogy a tanitás községi ügy, már akkor megszületett s mégis érvényesülni csak az 1857-ikí törvényben tudott. A 14-ik és 15-ik század egyes rendeleteiből úgy látszik, hogy a magán oktatás is el volt terjedve, legalább erre következtethetni ama intézkedésekből, melyek megtiltják, hogy a nyilvános iskolák mellett a magán iskolák fennálljanak. A 16-ik században azonban mar mégis eltűrték a mellék- vagy ziigiskolálcat (bij-of winkelscholen), de csak az alatt a feltétel alatt, hogy ezek az iskolák tanítványaik létszámát és neveit a nyilvános iskola tanitójának beadják s neki az év végén minden egyes tanulóért bizonyos összeget fizessenek. Ide vonatkozólag az 1536-iki haagai rendelet azt mondja, hogy minden egyes növendékért a mellék-iskola negyedévenként 5 stuivert (25 cent) fizessen. Ha az ebből befolyó összeg nem tenné ki a nyilvános iskola tanitójának fizetését, akkor azt a község pótolja, ugy, hogy a főtanitó fizetése legyen 100 Károly lorint (caroli gulden 1 car. guld. = 10 mai forinttal), a második tanítóé 50 s a segédtanítóké 25—25 Károly forint. Olyan fizetés volt ez, hogy sok tanítónk ma is megirigyelhetné ! Mikor a reformatió Németalföldre is áthatott, V. Károly és II. Fülöp érezve a népoktatás rendkívüli befolyását a nép szellemére, egyenesen vallási célzattal kiváló figyelmet fordítottak az elemi oktatásra, hogy már a gyermek lelkét úgy övezzék fel a kath. hit tanaival, hogy az ne fogadja be az eretnekséget. Károly elrendelte, hogy senki sem adhat nyilvános oktatást, csak a kinek ő azt megengedi; a tanitót vizsgálja meg az illető hely kormányzó tisztje, a plébános vagy a káptalan s az odarendelt császári iskola-felügyelő. Fülöp e rendelethez azt csatolta még, hogy a tanitók esküvel köteleztessenek arra, hogy semmi más könyvet nem használnak s semmi más tant nem tanitnak, mint a mit a kath. egyház jónak tart 1563-ban kimondja, hogy, a hol 102