Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-10 / 50. szám

nek. Mert olvastunk már e lapban olyan gyűlésről is, amely, — ha jól emlékszem — az illető egyháznak 600 forintjába került. S ez még dicsekvés tárgya volt. Volt idő, nem is nagyon régen, mikor az ellenség a bibliának olcsó áron való áruitatását megtiltotta. Ez már igazán a gravamenek nagyjából való volt. Édes jó Istenem, mennyi szép, valóban protestáns dictio elhangzott e miatt gyűléstermeinkben ! mennyi classikus tollal készült felirat és jkönyvi pont fogalmaztatott, erős és fényes argumentumokkal bizonyítgató, hogy a biblia népünknek lelki kenyere, hogy e nélkül egyházunk romba döntetik stb. Az ellenség az újabb időkben eltűnt, a bibliát szabadon lehet árulni s olcsón, egy levelező lapon meglehet rendelni: és ha az Úr számon kérné a maga sáfáraitól, hogy mit tettél az én örök igémnek a reád bizott nyáj között való terjesztésére r Bizony az Úr előtt nagyon sokaknak ángolok, kikeresztelkedett utazó ügynökök lennének a közbenjárói. A példákat folytathatnók hosszan. De miért? Célom csak a régi és uj idők közötti külömbség felmutatása volt, s továbbá jelzése annak, hogy hajdan hazánk is, egyházunk is csupán a védekezésre volt kényszerítve; de hazánk már kezdi felismerni az új idők követelményét s úgy a hivatalos testületek, mint a magán társulatok s egyesületek az alkotmányos jogok törvényes védelmezése mellett a nemzet életéhez és lelviráeozásához megkívántató intézményekre is kiterjesztik munkásságukat. Reményijük, hogy egyházunk is, melynek a folytonos haladás, és tökéletesedés után való törekvés életelve, s mely az idők szavának meghallásában a kor kivánatainak megértésében a polgári társaságnak inkább előtte, mint utána szokott haladni, követni fogja nemzetünk példáját. Farkas József. TÁRCA. Fellebbezés a szívekhez. A sárospataki ref. főiskolában, a »szegények iskolájában*, minden iskolai félév elején összeül az u. n. tanügyi hizottsáq, hogy a halomszámra beérkezett folyamodványokat elintézze. Egyik tandíjelengedést, másik ösztöndíjra felvevést, harmadik ingyenes tápintézeti helyet, negyedik fizetési haladékot, ötödik rosz vizsga kijavítását, hatodik osztályugorhatást és többeffélét kér. A bizottság elnökei olyan emberek, mint Hegedűs László meg Fejes István, jegyzője pedig Terhes Barna költői lelkű pataki pap. De még az ilyen közszeretetben élő, tapasztalatdús embereknek sem sikerül, előkelő igazságos társaikkal egyetemben, minden kérvényt a folyamodók kedve szerint elintézni. Ezreket áldoz ezen az uton is e főiskola a szegényeknek ; hanem hát kielégítetlen mégis marad elég. A folyamodókat rövid hátiratokkal a jegyző értesiti s a levelet — ahova lehet — hivatalból fekete pecsét alatt küldi meg. (Tudvalevőleg 1671-ben, Báthori Mária idejében, a s.-pataki főiskola szétűzetett s először Debrecenbe, majd Gyulafehérvárra menekült. Innen 1682-ben ugyan visszajött ősi fészkébe; de nem sokáig volt nyugalma; mert a Tököly-féle mozgalom leveretésével, a jezsuiták üldözése előtt ismét menekülnie kellett. A futó muzsafiak előbb Göncön, majd Kassán telepedtek meg s tanárok és tanítványok csak 1704. dec. 13-án kerülhettek ismét bántatlan haza. E zaklatások emlékére használja attól az időtől kezdve, mind e mai napig a s.-pataki ref. főiskola a íekete pecsétet.) Az idei folyamodók közt ott volt az ó-vencsellői tanitó Szunyoghy Attila is. A konviktusba kérte fiát ingyenesnek bevenni. Tagadó végzést kapott fekete pecsét alatt. Ez ellen nincs apelláta. A szegény tanitó sem birta magaba fojtani panaszát s neki ült és a következő érdekes verses levelet intézte Terhes Barnához : Kesergő panaszom. lfju költő ! ki a „szentek szentében" lakol, Hozzád kiáltok a magyar Jordánon át (a Tisza). Lelkedre ölelve néped, buzgón imádkozol, És „kegyes füled" a szomorú zsolozsmát, Nem hallja meg, mit egy űzött szegény Szunyogh sereg, A fűz lombja alól, bánattal kesereg. Mint gazdag anyának fösvény gyermekei ültök a székben Üldözve a „Lázárt" szivetek ajtaitóJ, Vissza ; ali! visszajőve elküldött őszinte kérelmem, Fekete pecséttel, — iskola-nagyjaitól, Szép örömömnek gyilkosa „sors", te kegyetlen, Ila nem eszik „bnígót", a deficit leszen kész ; Fiamat értem itt, akit örökre nektek ajánltam, Hogy kálomista legyen, nem pedig katholikus, Egy hat éves fiúcska várna még rátok e családban, Ki bekerül akkor, ha a más lesz logikus. Árvája voltam a főiskolának, most a hazának, Küldöm a könnyeket, fogadja jó szivetek. Termésemet az isten elvette, Jövő reménye viraszt felette, Az eső bőséges áradata, Krumplim rothasztotta, Paszulyt behabarta.