Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

A solti egyházmegye uj segédgondnokának beigtatása. M. hó iő-án a dunamelléki ref. egyházkerület solti egyházmegyéjében, egy, a magyar ret. egyhazat, szellemében nemesen jellemző, egyszerűen szép, s ép ezért igazán magasztosan hatásos ünnepély volt. E napon igtattatott be segédgondnoki hivatalába, a 25 egyházból álló egyházmegye 25 szavazata által megválasztott Kerkapoly Karoly m. kir. egyetemi tanar ur. Megelőző napon, a kedvezőtlen időjárás, az egész napon át tartott havaseső, szambán ugyan megapasztá az érkező segédgondnok úr fogadására megjelenni szándékolt szíves tisztelgőket ; de ami, a területi. viszonyokból kimagyarázható elmaradast kimenti, az, hogy a jelenvoltak magukkal hoztak az elmaradni kénytelenitettek szíves, őszinte szeretetét s tiszteletét is. Szalk-Szent-Márton, Tass, D.-Vecse, Apostag, Solt lelkészei s részben presbyterei által — különösen D.-Vecse úgy egyházi, mint világi részről magat megtisztelő — szép számban volt képviselve. Délután 2 órakor megérkezett a budapesti hajóval, várvavart segédgondnokunk az apostagi állomásra ; hol a Dunába beépített híd végén levő váróteremben nt. Csikay Imre d.-vecsei lelkész s tiszteletbeli főesperes által bevezettetvén, ott ő általa egyszersmind üdvözöltetett is, egy, úgy a segédgondnokot, mint magát az üdvözlő szónokot jellemző rövid, magvas beszédben ; melynek szívből jött hangjai azért találták meg az elhangzott szó után a szívhez járó utat, mivel azok azon alapra voltak fektetve, melyen mi hisszük, hogy Istenországa felépülhet : t. i. a minden üres szóhalmaz és émelygős udvariaskodástól ment tiszta igazság, bizalom és szeretet alapjára. Jól esett hallanunk a választ, mert ,bőséges esőt adott az a mi örökségünkre, és az el fáradtat megújította mert annak hallása szivünkbe oltá a hitteljes reményt, hogy »áldott erők vannak azokban. * S bar a jóra törekvő lelkek megszokott nemes szerénységével jelezte erőtlenségét; mi a mi lelkeinkben élő szózattal, a nagy Pál apostol szavaira gondolva hallgatánk : „Elég neked az Ur kegyelme, mert az ő ereje, erőtlenség által végeztetik el.* E lélekben szép és szívből jövő fogadáshoz, a természet, a maga gazdag tárházából szolgáltatta, — lelkes éljeneinkhez — a fenséges accordot, a havas esőt kisérő szélvészben. Harangzúgás és ágyúszó nem volt. Az érkezett segédgondnok ur, ezután D.-Vecsére ment, hol másnap a beigtatási közgyűlés vala megtartandó, — s Csikay Imre úr vendége volt. Másnap volt a beigtatás. Reggeli 9 órakor az egyházmegye lelkészei a lelkészlakon, az egyházak képviselői pedig a gyűléstartási helyen egybegyűlvén : előleges értekezleten intéztetett el a beigtatási ünnepély sorrendje e következőkben: t. az előre meghatározott időben 10 órakor a gyűlés, szokott módon a mindenható szent Isten segítségül hívásával megnyitandó lévén; 2. a segédgondnokságra beadott szavazatok felbontására kiküldött bizottság jelentése lesz felolvasandó; 3. azután pedig a megválasztott segédgondnoknak a választás eredményét Budapesten tudató hivatalos küldöttek jelentése hozandó tudomásra, s végre 4. ezután egy küldöttség megy a lelkészlakon időző segédgondnokért, értesítendő őt a történtekről, s meghiva őt a közgyűlésre s a hivatalos eskü letételére. E megállapodás után a lelkészi karból álló menet élen a főesperes nt. Baksay Sándor és Kovács Zsigmond e. m. ügyész úrral, a gyűlés helyére ment. S a megállapított sorrend szerént segédgondnok úr, két lelkészszel a lelkészlakon várta az őt gyűlésbe hívó küldöttség megérkezését. E küldöttség megérkezvén, annak szószólója nt. Eötvös Sándor fülöpszállási lelkész úr őt a gyűlésbe meghiván ; a gyűlésen a tisztelgő küldöttséggel megjelenvén, ott lelkes éljenekkel fogadtatott. Melyek lecsendesülte után főesperes úr, az ő ismert ékesszólásával meghatóan szép beszédben üdvözölte az új segédgondnokot. (Kifejezhetlen kár, hogy a gyorsirászat őszült seregünkben ismeretlen madár — a gyakorlatban). Erre segédgondnok úr válaszolt. Szép volt e beszéd. Utóhangjai szíveink húrjain most is rezegnek, s rezegni fognak, míg annak hallója közül csak egyikünk is él ! Azt értettük abból, hogy az igazán nagy, a nemes, a lélekben gazdag, nagy megtiszteltetésnek veszi mindenkor, ha alkalmat nyitnak neki, szolgálhatni a magyar ref. egyháznak. Ezek után felhívta főesperes úr az uj segédgondnokot, az esküforma meghallgatására; kérve ót, hogy annak meghallgatása után nyilatkozzék, kész-e azt letenni ? A felolvasás utan az esküt segédgondnok úr e. m. e. főjegyző nt. Baky István ur előmondása után letette. Ezután az ősz, a tisztes fő, az egyházát szívvel, lélekkel szerető, buzgó hitrokon, az igazán nemes ember, egyházmegyénk szeretve tisztelt ügyésze, Kovács Zsigmond üdvözölte a segédgondnokot. Beszédében tiszta eszének, vallásos buzgóságtól áthatott nemesen érző szivének virágaiból font ékes koszorút tett le a magyar ref. egyház oltárara. Végül az ifjú világi főjegyző, Kálosi József, egyházmegyénk bár uj, de buzgóságát tekintve, született tagja, köszönté a segédgondnokot, az egyházmegye világi tisztviselői nevében. Melynek végeztével más tárgy nem levén, főesperes úr buzgó és kenetteljes imájával a gyűlés berekesztetett. Gyűlés végeztével ebédre Csikay Imre lelkész úr vendégszerető és gazdag asztalához gyülekezett az egyházmegye lelkészi és — fájdalom — igen csekély számmal képviselt világi kara. Köszöntőkben nem volt hiány, — de ezekről, mint előtte harangzugáshoz és taraclcdurrogtatáshoz hasonló tiszteleti jelvényekről nem szól Géres.