Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és K1ADÓ-HI VATA L IX. ker. Kinizsy-uica 29. sz. I. em. El őfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. [ kitlön 30 kr. Teljes száLm.-ú. péld. árny ok: Itail m.in.cLég: szolg-áLltLa.t-u.nk:Azon t. előfizetőink, kiknek előíizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az erdélyi lutheránusok. ín. Előbbi cikkemben tükröt tartottam a szászok elé, hogy tetőtől-talpig láthassák magukat abban az alkotmányos kosztümben, amit a jóhaszon kedvéért felhúztak magukra. De célom nem csupán az volt, hogy gyönyörűséget szerezzek nekik; hanem az is, és pedig főképen az, hogy kimutassam, váljon a brassói magyarok jó helyre fordultak-e a minisztériumhoz s várhatják-e onnan sérelmeik orvoslását ? A miniszternek az erdélyi vallási törvények és törvényes gyakorlat értelmében kétségtelenül joga volt a nyomozást megindítani azon egyház körében, melynek 18 ezer tagja panaszt tett nála, hogy jogaiból a többség által teljesen kiforgattatott. S minthogy ehez a miniszternek joga volt: ebből az következik, hogy brassói magyar testvéreink a forumot helyesen választották meg. Ami a másik kérdést illeti, hogy t. i a minisztérium közbelépésétől várhatják-e ügyök jobbrafordulását: erre az eddig történtek adják meg a feleletet. A brassóvidéki konzisztórium 1877. okt. 19-kén végre megadta beleegyezését a magyar község-ék elszakadásába. Ez a minisztérium beleavato kozásának pozitív eredménye. Már magában véve ez az eredmény is elég tisztességes. A munka java azonban csak ezután kezdődik, s ha eddig szükségök volt a magyar egyházaknak a kormány segélyére és közreműködésére : ezentúl még inkább igénybe kell azt venniök. De szükségök van egyébre is, amit most, életüknek eme válságos perceiben, különösen lelkökre kötünk: a lehető legnagyobb mérvű öntevékenységre s a munkában egyetértésre. Azon egyházaknak, melyek önállók akarnak lenni, meg kell mutatniok, hogy van bennök elég erély és tevékenység önállóságuk megóvására. Az erőt első sorban önmagukban keressék, s jelszavuk legyen az, ami komolyan véve s erélyesen végrehajtva csudákat mivel: segits magadon s az isten is megsegit! Az egyetértést pedig annyival inkább ajánljuk figyelmökbe, mert ugy tudjuk, hogy épen ez az, ami eddig is leginkább útjában állt boldogulásuknak. A lecke különösen a lelkészeknek szól, kik közül egynémelyiket elvakítják az ellenfél által nyújtott apró kedvezmények és előnyök. A legteljesebb egyetértés nélkül az ügyet még csak megindítani se lehet. Mert a legelső teendő az elszakadást hivatalosan kimondani. Ez pedig nem történhetik máskép, mint közmegegyezéssel. Ha a tiz egyház közül például öt megkötné magát s az elszakadásba nem egyeznék belé: bizony aligha lesz akkor erre kedve a másik ötnek is, vagy ha kedve volna is: erőinek elégtelensége vágyainak szárnyát szegné. Mielőtt azonban az elszakadás ténynyé válnék ; előre meg kell állapítani az elszakadás utáni teendők programmját. S ez a legnehezebb feladat. Az elszakadás — amint mi gondoljuk — háromféleképen történhetik : íigy, hogy a bras-K 99