Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
sói tiz egyházközség önálló esperességgé alakul, megmaradván továbbra is az erdélyi superintendentia kötelékében; 2. ugy, liogy az uj esperesség csatlakozik egy más superintendentiához; 3. ugy, hogy az összes erdélyi magyar lutheránusok önálló superintendentiéwá alakulnak. Az elszakadásnak első helyen emiitett módja a legtermészetesebb ugyan, de egyszersmind a legkétesebb sikerű, ugy hogy olyan módon aligha érik el az illetők az elszakadás által azt, amit elérni akarnak, s ami miatt történik tulajdonképen a szétválás, t. i. a visszaélések és az elnyomatás megszüntetését. Nem kell hozzá különös belátás, csak a viszonyok reális számbavétele, hogy előre megmondjuk, miszerint az önálló esperesség alakításának üdvös hatása másban nem fog mutatkozni, mint egyes egyedül abban, hogy az alsóbb hatóságok körén belül a magyarok szabadon gyakorolhatják majd jogaikat. De hiszen a sérelmek legnagyobb része most sem annyira az alsó, mint inkább a felsőbb hatóságoktól ered; különösen az egyházi főtanács az, mely a legtöbb borsot töri a magyarság orra alá. Váljon van-e kilátás arra, hogy az elszakadás után a magyarság a felsőbb egyházi kormányzatban aránylagos részt veend r hogy az egyházi főtanács a magyar esperességgel való hivatalos érintkezésében ez utóbbi hivatalos nyelvét, ami természetesen nem lehet más, mint a magyar, respektálni fogja? hogy abból a 16 ezer frtnyi államsegélyből, illetőleg annak disponibilis részéből: a 3500 frtból ama gyar esperesség minden évben megkapja az aránylagosan reá eső részt ? Aki elég hiszékeny, abban az illúzióban ringatni magát, hogy az évtizedek óta gyűlölködő ellenfél egyik kezét lekötvén s ártalmatlanná tevén, a másikat csupa hálából mindjárt testvéri ölelésre lógja emelni: az fennebbi aggodalmainkban természetesen nem osztozkodhatik. De azért meg fogja nekünk engedni, hogy aggodalmainkat fenntartsuk s számbavegyünk minden eshetőséget. • Ha csakugyan megtörténik, ami eddig is a legfőbb panasz tárgyát képezte a magyarok részéről, hogy az egyházi felsőbb hatóságokból teljesen kizárják őket: módjukban lesz-e, mint önálló esperességnek ebbeli sérelmöket orvosolni ? A szász többség, épen úgy, mint most, hivatkozni fog arra, hogy a választásoknál a törvény által megszabott alakszerűségeket híven megtaro o o totta, ennélfogva a választások eredményében a kisebbségnek meg kell nyugodnia. „A választók többsége dönt, és ami iránt ez magát elhatározza, I arra nézve csak saját lelkiismeretével (! ?) szemben felelős/ — igy olvassuk ezt az előttünk fekvő hírhedt memorandumban. Akik a többség jogait a józan parlamentarizmus elveinek arculcsapásával ily ridegen formulázzák, azoktól még azt se várhatjuk, hogy ha már a kisebbség arányos képviseltetését nem hajlandók megengedni, legalább ne nyilvánítsák azt vogelfreinak s adják meg neki a lehetőséget jogai gyakorlására. A szász többség ilyetén magatartása mellett a magyarságnak természetesen arra se lehet kilátása, hogy a felsőbb kormányzat körében nyelvét szabadon használhassa. Ha épen erőszakoskodni akar, megteheti ugyan, hogy az egyházi főtanács német nyelvű átiratait visszautasítja; de a sérelem ilyetén orvoslása nagyon hason lit ahoz az orvosi műtéthez, mely az organizmus beteges részét magának az organizmusnak felálo 0 0 dozásával távolítja el. A kormányzat és igazga tás jól felfogott érdekei megkívánják, megkövetelik, hogy az alsóbb és felsőbb hatóságok közti érintkezést semmi se zavarja. Ha már most nyelvi nehézségek miatt a felsőbb hatóság rendeleteit néha végrehajtják, néha nem: lehetetlen, hogy a kormányzat meg ne akadjon s a rend felbomlá-1 sával az egész organizmus tönkre ne menjen. S mindezek után lehet-e végre remélni, hogy az erdélyi lutheránusok többsége az államsegély azon részét, mely szegény egyházak és iskolák számára van adva, arányosan osztja ki a magyar és szász egyházak és iskolák között ? No de ezen a bajon még lehetne talán segiteni. Az önálló magyar espeiesség megalakulásával a 16 ezer forintnyi állami dotatiót különben is fol kell majd emelni. Miután ugyanis az utolsó garasig meg van szabva, hogy abból a 16 ezer írtból mennyi hová fordittassék, s miután akkor még, amikor ez a dotatió megállapittatott, 9 esperes volt s csupán 9 esperes számára specifikáltatok 300—300 frtnyi dijpótlék : ha a 10-ik esperesség megalakul, ennek is szüksége lesz hasonló dijpótlékra. Háromszáz forinttal tehát mindenesetre