Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-11-26 / 48. szám

rületiink egyébkor is méltó büszkeséggel tapasztalja, hogy a megye vagy kerület bizalma által megtisztelt tagjai az egyháznak tettekkel, kitartó munkálkodással igyekeznek a kölcsönzött bizalmat visszafizetni, s egyháziak úgy, mint világiak, ha kell, egész hetet töltenek a zöld asztal mellett. Annyival inkább most megjelentek nemcsak a hivatalosok, — kivévén akik fontos családi körülmények által gátoltattak, — de még mások is nagy számmal. A főpásztori buzgó ima hangjai s a nap fontossága komoly vallásos hangulattal tölték el a kebleket s egy szívvel-lélekkel mondánk az ősz főpásztor után ,Szenteld meg és áldd meg Uram e mi mostani munkálkodásunkat® 1 Az ima elhangzása után gr. Lónyay Menyhért, ki kora ifjúsága óta s legbokrosabb elfoglaltatásai közepette is oly igen melegen érdeklődött egyházunk ügyei iránt, s a közelebbi év folytán létrehozott egyházi törvények s intézmények létrehozásának dicsőségéből majdnem az oroszlánrészre tarthat számot, néhány érdekes vonásban jelezte egyházunk jelenét s a közelebbi teendők irányát. Egyházunk az uj törvények meghozatalával — mondá — új korszakba lépett. Megvolt ugyan a korábbi évtizedek és szazadok folyamán is estinkben a vallásos buzgóság, az egyház iránti szeretet és az egyház létezését biztosító jogok megvédelmezése iránti készség ; küzdöttek, fáradtak is őseink hosszú időn keresztül a vallás és egyház igazai mellett, de legtöbbször egymástól elkülönítetten, külön testületekké szétszakadozoltan. Most a zsinati törvények meghozták az egyesülést, az erők tömörítését, a felállítandó konventi intézmény által lehetővé vált az együtt való munkálkodás ; az egyházi közalap megteremtése altal pedig az anyagi téren is mód és alkalom nyittatott az erők egyesítésére. Az egyesülés és egyetértés szelleme hassa át ezentúl egyházunkat, s az legyen fősegitségünk egyházi életünk fejlesztésében. Mielőtt még az érdemleges tanácskozások megindultak volna, püspök úr emelt szót. Engedtessék meg — mondá, — hogy magamról néhány szót szóljak. Én a zsinat összeülésének, mint tudva van, ellenzője voltam, éveken át ellene dolgoztam, s egyházunk közelebbi közös munkálkodásában kevés részt vettem. Midőn a zsinat összeülendő volt, megírtam annak elnökéhez b. Vay Miklós úrhoz, hogy én abban négy év alatt tett nyilatkozataim után részt nem vehetek, annál inkább annak elnöke nem lehetek, de a hozandó intézkedések előtt meghódolok. S mihelyt a viszonyok valtoznak, ott leszek az egyház hű munkásai között. A változás im megtörtént, kész szívvel állok be. egyházam hű munkásai közé, s amig erőm, tehetségem engedi, munkálkodni akarok egyhazam boldogságán. Mondanunk sem kell, hogy eme szép s protestáns férfihoz illő nyilatkozatot közhelyeslés követte. Olvastatott az e. kerületi jegyzőségekre beérkezett szavazatok eredményéről szóló jelentés. A leköszönt egyházi főjegyző Dobos János helyébe ketszeri szavazás folytán Filó Lajos, az elhalt Molnár Aladár helyébe világi aljegyzőül Vécsey Tamás választatott meg, kik közül az előbbi jelenlévén, a főjegyzői esküt még ezen ülésben letette, s a nala megszokott ékes szavakkal a bizalmat megköszönve, a támogatást kikérve s egyszersmind kijelentve, hogy ő ezen hivatalát nem dignitásnak, hanem ofificiumnak tekinti, s az irányában nyilvánult bizalmat lelkiismeretes munkálkodással kivánja viszonozni, a közgyűlés örömnyilvánitása mellett a főjegyzői széket elfoglalta, Ugyancsak a gyűlés megalakítása alkalmával püspök úr felelelvenitette egyházunk közelebb elhalt jeleseinek emlékét, ilyenek voltak Tóth Ferenc segédgondnok, Halász Boldizsár, Arany János tanácsbirák, Magyar Antal tanitóképezdei igazgató; majd felemiitette az e. kerület újonnan nyert erőit u. m. Kerkapoly Károly solti, gr. Dégenfeld Lajos vértesaljai gondnokokat, Szalai Ferenc k. somogyi esperest Az előbb emiitettek emléke jegyzőkönyvileg megörökíttetni, Arany J. özvegyéhez ezenfelül részvétnyilatkozat intéztetni rendeltetett. Az érdemleges targyalások h. Vay Miklósnak a zsinati törvények szentesítését tudató levelével kezdődtek. A szentesítő okmány felolvastatott, maguk a zsinati törvények pedig, miután azok püspök úr jelentése szerint minden lelkésznek, egyháztanácsnak, alsóbb és felsőbb iskolának, e. megyfci s kerületi tisztviselőnek, öszszesen 1200 példányban, eleve megküldettek, felolvasottaknak s a mai nappal hatályba lépetteknek nyilváníttattak. A zsinati törvények eredeti kéziratának hiteles másolata levéltárba tétetni rendeltetett. Ezután felolvastattak ezen törvényeknek azon pontjai, melyekre nézve az egyházkerületek vannak felhíva s feljogosítva már vagy egészen önállólag, vagy az e. megyék meghallgatásával intézkedni, a minők a 21, 38, 48 b. c. pontja, az 53 ik e. pontja s a 188-ik. A köznézet az volt, hogy ezen alkalommal a tisztán egyházkerület hatáskörébe eső pontokra nézve is érdemleges intézkedés ne tétessék, hanem a két elnök mellé egy 9 tagú bizottság neveztessék ki oly utasítással, hogy ez a jövő tavaszi e. kerületi közgyűlésre készítsen, az egyházmegyék nézeteinek s inditványanyainak is meghallgatásavei mind ezen s netán még szükségeseknek mutatkozó pontokra nézve javaslatot, mint szintén arra nézve is, hogy ezen most életbelépett törvények mellett az eddigi e. megyei s kerületi rendszabályok közül melyek hagyandók meg s melyek és miként módositandók avagy elvetendők. Egyszersmind — mint önként értetik — az e. megyék utasitattak, hogy az uj törvények altal reájuk bizott ügyekben intézkedjenek, illetve javaslatot ké>zitsenek. Hogy pedig a törvényeknek netán félre magyarázasa következtében egyházi kormányzatunk körében valami fennakadás ne történjék, kimondatott, hogy mindaddig, mig az uj törvények szerint való szervezése egyházunknak keresztül vitetnék, a jelenlegi hatóságok és tisztviselők helyükön kell, hogy maradjanak, s az egyház igazgatását az eddigi mód szerint folytassák. Hát az egyháztanácsok? kérdeztetett, és egyszersmind inditványoztatott, hogy miután kerületünkben az