Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-29 / 44. szám

egy tractusnak kötelessége magát az illem szabályai között tartani. A lelkészi értekezletnek pedig különösen figyelmébe ajánlja, hogy nem ilyen pasquilusok irá^a a feladata, hanem tanulmányozás, komoly önképzés, hogy ne Írjanak olyat, mint itt is, ami nem all s igen könynyen megcáfolható. Ármós B.: Legelőször is Kiss A. egy tételére kell megjegyzést tennie, ki azt mondá, hogy nehéz ez emlékirattal szemben az egyházkerület helyzete, mivel ennek • tagjainak most mintegy saját magok felett kell Ítéletet mondani. Ebből ő azt következteti, hogy K A. szerint, ha ez eset nem forogna fenn, akkor nem kárhoztatással, hanem helyesléssel fogadná az emlékiratot a superintendentia. E felfogást visszautasítja. Majd fejtegeti, hogy ha csakugyan a jövőre s nem a jelenre akart hatni e memorandum: mily utat kellett volna ennek közrebocsátására választani, t. i. közölték volna a lelkészi értekezletekkel, továbbá a lapokban, cikkekben. Aztán kifogásolja a modort, a hangot, mely ez iratban nyilatkozik s ezt nem tartja igazoltnak a K. A. nyilatkozata által. Vagy más formában kellett volna önteni, vagy alá nem írni és föl nem terjeszteni. O az egyszerű visszautasítást nem tartja elégnek, hanem óhajtja, hogy az egyházmegyét figyelmeztessék a maga hatáskörére s egyszersmind rosszalást kapjon tettéért. Ritook Zs. : Nem ért egyet a szóban forgó irat tartalmával, sem annak hangját egyáltalában nem helyesli ; de azért mivel a szabad szó, a szabad gondolat eszméje magasan állanak előtte, ő sem rosszalást nem fejezne ki, sem a stylusra nézve nem tenne észrevételt. Ki-ki ha valamit nem tud szépen elmondani, mondja el a maga nyelvén. Két indítványt hallott itt. Egyik az, hogy az emlékirat tétessék vissza innen, mint nem illetékes helyről az egyh. megyéhez, minden megjegyzés nélkül. Ezt ő nem helyeselheti, mert azt múlhatatlanul meg kell jegyezni, hogy valamely törvényhozó hatalom ellen annak egyes része óvást nem tehet. A másik indítvány az, hogy vétessék tudomásul s tétessék a levéltárba. Ez sem helyes, mert a tudomásul vétel azt jelenti, hogy beleegyezőleg fogadja az azt, amit tudomásul vesz. O tehát azt indítványozza, hogy tétessék ugyan vissza az emlékirat az egyházmegyéhez, de oly megjegyzéssel, hogy itt óvásnak helye nem lehet, mivel az alkotmányos fogalmakkal nem fér össze az, hogy egy alsóbb testület a legfőbb hatóság törvényhozási tényét felülbírálja. Ráday gróf: Csatlakozik Ritookhoz. Dávidházi: A rosszalást kéri kimondatni, mert olyan hangon nem lehet egy fensőbb hatósággal beszélni, amilyenen az emlékirat beszél. Csekélynek látszik talán ez ügy, de ha megjegyzés nélkül hagyatik, nagy mértékben be fog folyni a felsőbb hatóságok tekintélyének csorbitásara. Balog F. : Félreértett szavait magyarazza. Szerinte egyszerűen tudomásul venni valamit, nem annnyit tesz, mint azt helyeslőleg elfogadni; mert pl. ő sem helyesli a szóban forgó emlékiratnak sem tartalmát, sem hang' ját. Majd fejtegeti, hogy nem lehet teljes párhuzamot vonni az állami és egyházi törvényhozás között, mert itt az egyénnek, a lelkiismeretnek nagyobb szabadságot kell engedni, mint ott. Nagy D. : Annak kijelentésével, hogy ide nem tartozik, visszatenné az e. megyéhez a beadványt. Gr. Dégenfeld: Tessenek szavazni. Két indítványt hallottam : a Ritookét s a Szabó Jánosét. Révész B.: Még van egy nehézsége. Ugyanis az van az emlékiratban, hogy megküldessék az a többi lelkészi körökhöz is csatlakozás s hason eljárás végett. Ezt akarná ő meggátolni. Ha nt. Kiss Albert ur megígéri, hogy ezt nem fogiák tenni (közbeszólások : nem ígérheti meg) : akkor megelégednék a visszaküldéssel, de irályáért mégis megróná az egyházmegyét. Szabó Ján. : O nem találja menthetőnek a beadvány irályát Kiss Albert előadása után sem. A gyors, hirteleni intézkedés nem mentheti ezt. Határozottan kifejezni óhajtja, hogy az egyházkerület az előterjesztés hangját nem helyeselheti. Kiss Albert : Révész B. utóbbi felszólalására óhajtja megjegyezni, hogy az egyházmegye épen az által, hogy ez emlékiratot az egyházkerületnek küldte be, kijelenté azt, hogy a lelkészi körökkel való közlés utjáni terjesztés nincs szándékában. Tóth Sátn.: Tökéletesen igaza van a képviselő úrnak. Gr. Dégenfeld : A tárgy ki van merítve. Ujfalusi Miki. : Csatlakozik Ritook indítványához, mint aki különben is azt akarja, amit ő kifejezett. Majd hosszasabban fejtegeti, hogy itt az ideje a visszaküldés általi megoldásnak, annyival is inkább, mert ezen hosszas tárgyalás által elérték az emlékirat beadói, amit akartak s ők nyertek, nem pedig az egyházkerület. Balog kéri indítványa kitűzetését. Azonban csak a Ritooké s Szabóé tűzetnek ki. A szavazás megtörténvén, kihirdettetett, hogy a Ritook indítványára szavaztak 18-an, a Szabó Jánoséra 9-en. Az érmelléki egyházmegye incriminált memoranduma.*) Ila valaki a Debreceni Prot. Lap f. évi okt. 15-iki számában megjelent egyházkerületi gyűlésről hozott tudósításban az érmelléki egyházmegye beadványának *) Azon passusok kihagyásával, melyek személyeskedő polémiát vonhatnának maguk után, helyet adtunk lapunkban t. munkatársunk eme cikkének, habár az abban foglaltak legnagyobb részével egyet nem érthetünk is. Hogy az érmelléki egyházmegye bona fide tette meg óvását, azt már más helyütt készséggel elismertük s velünk együtt kétségtelenül mindazok el fogják ismerni, akik az ügyeket elfogulatlanul szokták megítélni. Ennek tehát bizonyitgatása fölösleges. Hogy azonban az óvás akár gyakorlati, akár elméleti szempontból jogosult lenne : a felöl t. munkatársunknak aligha sikerült meggyőznie a közönség higgadtabb részét s igy cikkének ez a része nem felel meg kitűzött céljának. Ha felszólalását mégis közöltük : ezzel csak az ellenvélemények iránti türelmességünknek és loyalitásunknak akartuk jelét adni. Aki abban a hiszemben van, hogy a tractus eljárását védheti : ám kisértse meg. De a mi tanácsunk az illelőkhöz az, hogy sokkal többet ér az előreláthatólag sikertelen védelemnél, az elkövetett hiba őszinte beismerése. Szerk.