Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-29 / 44. szám

iránta. Néhány évig annyi legalább történt, hogy az egyházi beszéd ezen ünnepre volt alkalmazva, de hogy ezt igazi népies ünneppé s tehát a nagy közönségre mélyebb benyomást eszközlő emléknappá tegyük, erre korábban sem törekedtünk, mai napság pedig néhol már a lelkészek is megfeledkeznek ezen ünnepről. Pedig mily nagy erő rejlik a népies ünnepekben ! A pogányság, s pedig úgy a görög-római, mint a germán, s angolszász, aránylag könnyű szerrel megvált az ódon vallástól s vallási intézmenyeitől, de ünnepeiről kikeresztelkedve sem tudott lemondani, inkább kikeresztelte azokat is. A világ csodálkozik, hogy az annyiszor s annyira szétszórt, ezernyi martyromságon átment zsidóság, hogy nem semmisült meg már évezredekkel ezelőtt, vagy ha a régi kor nyers erőszaka nem tudta megtörni, de hát mai napság, apró csoportokra szétszakadozottan hogy képesek a világot meghódító civilizáció s felvilágosultság ereje ellenében is ódon vallásos nézeteket s intézményeket fentartani? Keresd ünnepeit! A keresztyének mosolyogják, midőn a zsidók a lisztből és vízből készült maceszszel táplálkoznak napokon át, vagy mikor a hosszú nap elérkezve, még nyálukat is ovakodnak lenyelni. Pedig ha tudnák, hogy abban az Ízetlen száraz laskában mily erő, mily tartalom rejlik, az az egy napi szigorú bojt mennyire megedzi a vallásos jellemet! De még közelebbről, saját fajunk életéből ís hozhatok fel példát. A protestáns és kathol. egyház között egyik főválaszfalat a Mária-cultus képezi, és a kathol. egyház épen ezért erre kiváló súlyt helyez. A felvilágosultság követelményének egy és más ponton meghódol, a keresztyénség közös nagy ünnepeit, karácsont, húsvétot engedte megrövidíttetni, három napról kettőre összevonatni; de a Mária tiszteletére rendelt ünnepeket korunkban is szaporította, különböző körű, hivatásu Mária-egyleteket, áhitatossági időket szervez s állapit meg. Másik válaszfal a transsubstantiatio tana, a szentek tisztelete, halottak emléke, és ő épen az ezek alapján létrejött ünnepeit, az űrnapját, a halottak emlékét teszi minél fényesebb, illetve minél népiesebb ünnepekké. jól tudja miért. A más ker. felekezetekétől elütő külön katholikus jelleg ezeken nyilatkozik legélénkebben. Sőt nem tapasztaljuk-e ujabban, hogy a Sz. István-ünnep hova-tovább mennyire fényes s népies és a közlekedő eszközök segitségével országos ünneppé növi ki magát? Mint magyar örvendek rajta, mert a magyar nemzeties érzület fejlesztése érdekéből nagy szükségünk volna egyetemes nemzeti ünnepre is s értem, bár nem helyeslem, ha ezelőtt pár évvel Trefort minister, sőt állítólag Tisza Kálmán is megünnepeltetni rendelték a protestánsokkal is. Igen, de ezen ünnep lényegét a nagy közönség szemében a szent király s a rothadatlan szent jobbja s az ezek tiszteletére tartott fényes mise képezi, és így voltakép mégis magyar nemzeti katholikus ünnep ez, s épen ezért a kathol. papság igyekszik is ezt minél nagyobbszerű s divatos ünneppé kiszélesíteni. És a kath. egyház mindaddig, mig a tömegnél az ezen ünnepek iránti érdekeltséget fenn tudja tartani: nyugodt lehet úgy a felvilágosultság, mint a protestántismus ostromai miatt. S ezekkel szemben mi az evang. reformáció szent napjának s a világtörténelem egyik legkiválóbb forduló pontjának megülésére, népiessé tételére mit teszünk? Pedig épen az ujabb időkben mily szép alkalom volna rámutatni a reformáció szellemének nagy vívmányaira; megmagyarázni népünknek, hogy mindaz, ami nemeset, szépet, jót élvezünk és reménylünk, állami, társadalmi életünkben a tudomány, műveltség, humanismus terén: az közvetve vagy közvetlenül a reformátorok lelkében felgyúladt égi tűz hatása alatt jött létre és fog létrejönni, hogy a szabadságnak, melynek oltárára az újabb idők nemes lelkei oly nagyszerű áldozatokat hoztak, az első bajnokai és vértanúi nem a francia forradalom dicsőitett alakjai, hanem azok hosszú fekete csuhás volt szerzetesek, igénytelen külsejű papok és tanárok, a kik ezelőtt negyedfélszáz évvel az apostolok munkájának folytatására vállalkoztak ; s hogy nem a forradalom guillotinjai törték meg a zsarnokok hatalmát, hanem a biblia s a reformátorok tolla. Mily jó alkalom volna lerajzolni azt az önfeláldozó buzgóságot, melyet az apák a szent eszme, a reformáció eszméje érdekében tanúsítottak, azt a sok zaklattatást és szenvedést, melyet azon eszme védelmezéséért a lelsőbb és alsóbb rendűek, az egyháziak és világiak ősei és elődei századokon keresztül átszen-89*