Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-29 / 44. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI A DÓ-H IVATA L : IX. ker. Kidzsy-ulca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: { hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. _____ ARANY JÁNOS. A nemzet bűbájos szavú dalnoka elnémult örökre. Arany Jánost gyászolja a nemzet, mely nálánál méltóbbat nem gyászolhatna. Közel négy évtizeddel ezelőtt, mikor először tűnt föl e nagyság, egyszerre ott termett az égbenyúló Parnassus legtetején. > Tenger mélységéből egyszerre bukkant ki<< : , s már ez első feltűnése elég lett volna arra, hogy soha le ne tűnjék. Pedig az ő szellemének csillaga nem éjszaka jött fel, mikor pislogó mécs is világot vet, hanem akkor, mikor legragyogóbb volt a magyar költészet égboltozata, mikor Petőfi vezette be a magyar Múzsákat az igéret földére. S lett mind a kettőből ragyogó sarkcsillag, mely jóra, nemesre vezérli azt, ki utána indul. Szépen mondá egykor Teleki, hogy még a hamvaknak is megvan missiója. Arany János hamvainál érezzük ama szép mondásban rejlő mély igazságot. Mert Arany János nemcsak szemkápráztató phaenomen, minővel századok lázadj aiban jó kedvében áldja meg a teremtő az ó választott népét ; hanem egyúttal, az ő egyszerű alakja, követendő mintakép.v Nem csupán irodalmi alkotásai nagyok és nemesek, melyeknek párját lelni lehetetlen.*; hanem élete is, az igazi emberi nagyságnak minden tulajdonával ékeskedett. Nemes poézisa még nemesebb, bűbájos lantja még hatékonyabb, ha tudjuk, hogy amint irt, úgy élt az emberek között. Dalod mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákc . keresztül Vándorol, s a világ zaja nem zavarja .... mondja énekéről az a másik dalnok, a ki Aranynak irodalmunkban ép oly karöltve járó Dioskurja, mint a németeknél Göthének Schiller. De amit Petőfi Arany dalairól mond, ugyanazt mondhatjuk mi életéről, mely, minta költő dala, ép oly egyszerű, oly kristálytiszta, melyet a világ zaja sohsem zavart meg. Maga is kerülte a világ zaját, léire vonult, hogy ne álljon útjában senkinek, kerülte a feltűnést, s önéletírásában mindazt »erély hiányának * tulajdonította, mi csupán szerénységének tudható be. Kétségkívül a dalnok-király lélekemelő zsoltárai s a biblia, a szalontai földmíves-ház mestergerendájának eme kincsei, voltak első táplálói Arany költői erének. S ki ne ismerné föl nála a mély és tiszta erkölcsi érzület, a természetes egyszerűség és bibliai kenetesség ez ősforrásait? Valóban, ez az arany ember, nemcsak nagy költő, de a mellett igaz keresztyéni lélek is volt. Hűséggel ragaszkodott az egyházhoz, melynek kebelében született, collegiumában nevelkedett, gymnásiumában tanárkodott. A nemes lélek immár elköltözött .... szép útja volt az égbe : panaszos hang, mely földről ég felé száll, nem állta útját. . . . Haló porában is halhatatlan. Mert meghalni s az emberiség jó emlékezetében élni, annyit tesz, mint birni az örökéletet.
