Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

biz az! Hanem viszont az is igaz, hogy áldás csak is azon családon van, melj nek fejei ily nemesebb érzelmek által vezettetnek. S igy van ez azon nagyobb körű családdal is, melyet egyházközségnek nevezünk, csak akkor van azon áldás, akkor virágzik abban a vallás-erkölcsi élet, ha valódi atya áll élén, oly atya, ki nem kötelességből, nem földi bérért, de lelki fiai iránti őszinte érdekeltség s szeretet által vezéreltetik, ki egész életét, munkásságát arra fordítja, hogy a reá bizott nyáj lelkébe a szépnek és jónak magvait hintse, abban a nemes csirákat fejlessze, a gyomot irtsa. Ehhez azonban nem elég e világ szerinti bölcseség, ehhez több kell: szent tűz, kitartó lelkesedés, — fantasztaság. De hát elődeink? kérdi a nagy közönség; hiszen azok eléggé lelkes munkásai valának az Ur szőllejének, de azért nem látogatták sorra a iobbágy gunyhókat, és nem törték a fejüket holmi iskolai vagy népkönyvtárak felállításán s efféléken. Meglehet. Minden kornak mások a viszonyai, mások a szükségei, s a valódi lelkesülés a kor igényeihez képest választ a harcra fegyvereket. Hajdanában, kivált az erőszakos zaklatások idején, tódult népünk az Ur házába, s leste lelkésze ajkairól az igét, mint valódi Isten igéjét, és a mit a templomi szószékről hallott, azt megőrizte lelkében, sőt terjesztette családja körében. Következőleg ily időben ha eleget tett a lelkész a szószéken, ha vallása igazságait elég ügyességgel és tűzzzel tudta hirdetni, s a más vallásúak hitcikkeit és szertartásait elég bátorsággal otsromolta, e mellett ha erkölcsi életében feddhetetlen, jámbor, a gyakran reávárakozó erőszakoskodásokkal, háborgatásokkal szemben eléggé szilárd jellemű volt, már ekkor nemesen megfelelt lelkészi hivatásának. Ámde mai napság más időket élünk, más fegyverekre van szükség. Ma vallásszabadságot élvezünk, az erőszakos elnyomatástól nincs okunk rettegni, de a vallásszabadság mellett élvezünk ám szólás- és sajtó szabadságot is, e mellett pedig szabadon leliet ám hirdetni oly igéket is, melyek Isten igéjével merőben ellenkezők, melyek megmételyezik a lelket. Hajdan a lelkésznek sok segítsége volt a vallás-erkölcsi élet tenyésztésében : az iskola, az egyház elöljárói s tisztességesebb tagjai, a polgári hatóság s társadalom, a mennyiben a káromkodók; ünneprontók, erkölcstelen életűek ez utóbbiak által is érzékenyen sújtattak. Ma a lelkész ugy szólván egy maga áll. Még az egyház veteményes kertében, az iskolában is mai napság nem ritkán sok konkolyt hintenek a gyermeki keblekbe, kivált ha a lelkész nem buzgó őrálló; az egyház előkelőbb tagjainak sok más egyébre nagyobb a gondjuk s érdekeltségük, mint a vallás-erkölcsi élet fejlesztésére; a világi hatóság és társadalom sokkal szabadabb elvű ma már, hogy sem holmi vallás-erkölcsi obscurus elvek dédelgetésével foglalkoznék, a lelkész egymagára áll, önmagának kell őrt állani a Sión falain, egy magának kell e falakat védelmezni s tatarozni. És a ki e tisztét csupán a kathedrából akarja elvégezni, azt meglopják a lopók, akik manap eljönnek nem csak az éj sötétében, de világos nappal is. Most a szabad verseny korát éljük, a midőn tőle kitelhető erélyt s tevékenységet fejthet ki mindenki saját érdekében, és a ki e lázas tevékenység korában még mindig a régi idők szokásaihoz ragaszkodik, s nem az ügyet tekinti, melynek szolgálatába szegődött, de önnön kényelmét s nyugalmát, az győzelemre ne számítson. Azért, ha szabad tanácsot adnom, ajánlom és kérem önt, hogy csak haladjon a megkezdett ösvényen. Ha a szószékre készül fellépni, ne csupán arra legyen tekintettel, hogy a készítendő vagy választandó egyházi beszéd mennyire felel meg a szónoklattan szabályainak, de sokkal inkább arra, hogy mennnyire felel meg azon gyülekezet műveltségének s lelki szükségeinek. S ha a szószékről lelép ön, ne tekintse papi teendőit egy hétre bevégzetteknek, hanem keresse, kutassa szorgalmasan azon eszközöket és módokat, melyek által híveinek földi és földöntúli boldogságát megteremti. A világ, ha ugy tetszik, ám hadd mosolyogjon, e mosolyokat bőven ellensúlyozza, ha csak annyit sugal is öntudatunk, hogy egy serdülő ifjú lelkének helyes irányt adtunk, egy ferde ösvényre tévedni kezdő családapát a jó útra visszatérítettünk. vagy egy kesergőnek a szemeiből pár könyűt letöröltünk. De lesz önnek még gazdagabb jutalma is s munkájának áldásos hatása sokkal messzebb, szélesebb körben fog mutatkozni, mint egyelőre