Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

gondolnánk. Önnek lelkésztársai között vannak számosan, a kik részint személyes tapasztalataik folytán, részint, tőként külföldi tudósitásokból s rajzokból ismerik a protest. lelkészi hivatalnak modern kori hivatását, a kik sokat olvasgattak és olvasgatnak azon ezer ágú belmúissiói tevékenységről, melyet külföld buzgóbb protestánsai az ujabb időkben kifejtenek, s mely önnek ifjú lelkét is oly mélyen megragadta, és a kikben meg is volna a szent ügy iránti lelkesedés, meg a hajlam a tevékenységre, de a kiknek lelkét folytonos zsibbadásban tartja az az átkozottul megrögzött előítélet, hogy fajunk alkalmatlan talaj volna olyas fajta lelkészi működés kifejtésére. L)e hát miért? Nem eléggé józan és értelmes a mi népünk arra, hogy belássa a helyességét és célszerűségét annak, a mit az ő szellemi és erkölcsi érdekében teszünk ? Avagy nem eléggé hő keblű arra, hogy a nemesért és jóért felhevüljön, lelkesüljön ? Nem kell bántani ezt a mi fajunkat, jó faj ez, csak jó vezérei legyenek. Melyik népe az- Európának, mely felszabadulása első pillanatában a józanságot a lelkesedéssel, a rend- és törvénytiszteletet a hősies vitézséggel, a jelesebbek iránti tiszteletet, hódolatot önnön emberi méltóságának érzetével oly kitűnő mértékben egyesitette volna, mint a magyar ? Ki hitte volna ezt az előítéletek oly vastag ködébe burkolt magyar népről még csak az első hónapiaiban is 1848-nak! Néhány önzetlen lelkű, törhetlen lelkesültségű vezető eloszlatta népünk felől ezen előítéletek ködét. Vagy közelebb társadalmi uton mennyi nemeset, szépet és jót keresztül lehet vinni hazánk egyik és másik vidékén, csak ügybuzgó lelkes vezetők álljanak az ügyek élére. És avagy a vallási és egyházi élet körében miért ne tarthatna lépést nemzetünk külföld jelesebb népeivel ? Én szeretem hinni, hogy önt a nagy akadályok nem lógják útjából visszatéríteni; szeretem hinni, hogy ön. a ki — a mint tudom, — önmagával s erejével, a lelkészi hivatal teendőivel s tengernyi nehézségeivel számot vetve, de egyszersmind lelkét hazai és külföldi jelesek példáival szívóssá edzetten lépett a lelkészi pályára, nem fog elcsüggedni a nehéz munka alatt és a kezdetben kétség kívül csak nagyon gyéren mutatkozó siker miatt; hanem küzd, munkálódik törhetlen lélekkel, és megfogja mutatni, hogy a kövekből is lehet Ábrahámnak fiakat teremteni, megderme' o detteknek látszó tagokba is lehet igaz lelkesedéssel életet önteni; megfogja győzni a világot a felől, hogy az igazi magyarság s valódi keresztyénség éppen nincsenek egymással ellentétben. Az ön munkájának, példájának hatása meszsze körben érezhető leend. Vagyunk most is — ha talán kevesen is, — kik nagy lelki örömmel olvassuk az ön lelkészi és belmissiói működését ismertető tudósításokat s azokból még a magamfajta őszbe borultmunkások is lelkesedést merítenek. Hát még ha a siker kissé kézzel foghatatóbb ö o leend, észrevétlenül eltűnnek a mostani gúnymosolyok. Van hála Istennek a mi lelkészkarunkban sok jóravaló erő és kebel, csak ki kell az erőt fejteni, s a keblet fel kell melegiteni s bátorítani. Távol legyen, hogy valami országos reformátorul vagy vezérül akarjam önt feltüntetni, nem, én most még közlegénynek, de kötelességét híven beteljesítő közvitéznek tekintem önt, de azért hiszem, hogy vallásos buzgósága s erkölcsi bátorsága élesztőleg hat és fo g hatni nagyon sok közlegény társára. Én hiszem, hogy a kis mustármag, melyet jelenlegi hivatása kis körében elhinteget, nemcsak ott, de egyebütt is gazdagon tenyésző galyakat fog hajtani. De hajtson is. Nagyon itt az idő, hogy a Sión őrállói új, modern fegyverekkel övedzzék körül magukat Hazai reiorm. egyházunk legközelebb jelentékeny lépést tett a haladás teren egyszersmind a tekintetben, hogy az ujabb kor szelleméhez s viszonyaihoz alkalmazkodjék. De a zsinati határozatok aiig többek, mint a táborkari főnökök által papiron elkészített tábori rendszabályok s védekezési vagy támadási haditervek, melyek magukban egy országot sem mentettek még meg soha, ha csak azon tervek keresztül vitelére alkalmas és lelkes fő és altisztek, neki bátorított vitézek is nem voltak. Igy a mi zsinati határoza; taink magukban kevés üdvöt szereznek egyházunknak. Ha p. o. az egyházi segélyalap iránt lelkészeink különösebben nem érdeklődnek, s az önéhez hasonló tevékenységet, buzgóságot, utánjárást nem tanúsítanak, hanem a régi módon az esperesi currens vétele és az egyházi beszéd vé! gezte után a szószékből kihirdetik, hogy a domes