Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-29 / 5. szám

PROTESTÁNS opjtyi . í T'»2j tl J - y ul;y & ihd M EGYHÁZI ÉS ISKOLA LAP. SZERKESZTO-és K1ADÓ-HI VATA L IX. kar. Kinizsy-utca 29. sz. I. em, Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel i hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes szá.mú pélcLá-n-yokilsiSLl xrxin_cLég- szolgál b ELÍ-mnk:. — Pf Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük lejárt, annak megújítására felkéretnek. A „Munka kezdetén" című cikkek Írójának. Ugy látom, hogy kedves tiszttársam bőviben van a papirnak és tentáríak, s nem kevésbé az időnek, s ráér ön minden apró-cseprő dolgát, gondolatát, tervét szép folyékony stílusban egész részletesen leírni, és a nagytiszteletű*) s nem kevésbé nagy türelmű szerkesztő ur kegyes en­gedelmével a hazai protestáns világ elé tárni; úgy, hogy mi, kik ezen lap rendes olvasói va­gyunk, a genfi, berlini, s debreceni híres prot. egyházakról koránt sem tudunk annyit, mint azon sárfészekbe telepitett kis prot, községről, melynek ön pár év óta lelki vezére. Ha ön egy­két szegény paraszt családot meglátogat Keresz­túron, már erről a négy folyam és két hegy ha­zájában lakó majd minden prot. lelkésznek tudomást kell nyerni, nem csak, de még arról is, hogy egymást hogy köszöntötték s miről beszélgettek; ha a libamezőről elkésett egy-két paraszt gyerekkel kegyed katekizál, vagy néhány kíváncsi öregasszonyt pár vasárnap délutánra meg­csíphet, s azok előtt egyháztörténelmi előadásokat tart (drága gyöngyöt vetvén az : . . izék eleibe) már akkor a prot. lap legközelebbi számából mindezeket nekünk jámbor olvasóknak végig kell betűzgetnünk. Ugyan, mig azt a 'Munka kezdetén* című *) Bocsánatot kérek a t. szerkesztő urtói, én mai napság szebb címnek tartom a »nagytiszteletű«-t a s r»ngyságos«-nál, azért én előttem a zsinat után is megmarad a régi címe. i i cikket*) megírta kegyed, gondolt-e a nagy közönség birálatára ? Gondol-e ön arra, hogy le!­r késztársainak legnagyobb része miként fog véle­kedni ezen cikkekről s ezek Írójáról? Aligha ? Azért engedje meg nekem, hogy azon cikkek írójára nézve a közvéleményt és aztán saját vé­leményemet is pár szóval tolmácsolhassam. Az első két három cikke1 : elég nagy érde­keltséggel olvasta —- már a mennyire sejthetem — legtöbb ember. Maga a szokatlanság feléb­resztette az érdekeltséget. Mert biz az nálunk ritka dolog, hogy egy fiatal ember, midőn több kevesebb évi káplánkodás után rendes lelkészi állomásra jut, a felett töprenkedjék, hogy az el­mondandó egyházi beszédek készitésében s illetve megválasztásában mily irány-elveket kövessen, a cura pastoralist miként gyakorolja. Elég, ha az iskolában a papi vizsgákon kínozták az illetőt évekig az efféle lappáliákkal; a ki már rendes lelkészszé lesz, annak másféle gondjai vannak. Azért azon cikkeket figyelemmel átolvastuk, meg­tettük magunkban, vagy egymás közt azok Írójára a birálatot, melynek tartalma legtöbbször ez volt: jóra való fiatal ember, hasznos munkás válhatik belőle, hanem most még nagy idealiáta;' talán már idehaza is komolyan vette tanárai theoreti­kus oktatásait, a külföld pedig még inkábbJ meg­kábította. No de hiszen majd kijózanodik. Jó helyre került. Egy a jobbágyi szolgabilincsék közül alig három évtized óta felszabadült polgár­község éppen alkalmas arra, hogy egy 'magasabb *) Ezen cikk beküldése után. vagyis a mult vasárnapi számban már egy 12-ik cikk is megjelent. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom